Emberszerű, illetve inkább csak nyomokban humanoid idegenlények esnek egymásnak planétánkon. Hiába bírnak földöntúli képességekkel és fegyverekkel, az őslakók segítsége és helyismerete elkél. Örülhetnek a tinédzserek: megint minden a gimnáziumban dől el.
Tévéből tévedt a vászonra
A negyedik nem képregény-film, ám nehezen tagadhatja, hogy az ifjú, tévésorozat-függő generációt célozza. Jobie Hughes és James Frey (a New York Timesben publikált) regényéből a Smallville-író szerzőpáros, Alfred Gough és Miles Millar – akikhez egy tapasztalt tévészériás "ravasz rókalány", Marti Noxon csatlakozott (Mad Men – Reklámőrültek, Doktor Addison, A Grace-kilinika, A szökés, Buffy, a vámpírok réme stb.) – készített egy ütősnek ígérkező scriptet. A script azonban csak ígérte a mozit, nem valósította meg. Valójában egy újabb tévés sorozat és annak nyitó darabja született, bár bizonyos (képi) vonatkozásaiban a "moziság" kimutatható.
Tinédzserek a célkeresztben
[img id=280926 instance=1 align=left img]A negyedik tartalmában nem több egy jobban sikerült Smallville- ("gimnazista Szupermen-") vagy X-akták–epizódnál (erre konkrétan utalnak a filmben), igaz – ám ez nem olyan nagy dicsőség –, felismerhetőek olyan más filmek motívumai is, mint a Hayden Christensen-. illetve John Travolta-bukás, a Hipervándor, illetőleg a Háború a Földön. Mintaként mindazonáltal említhettük volna még a középiskolásokat célzó produktumokat, mint a Glee – Sztárok leszünk!, vagy a Vámpírkrónikák. Csak itt nem énekelnek és táncolnak, illetve nem szívják a vért.
Kozmikus küzdelem egy kisvárosban
Annyi hasonlóság azonban akad, hogy a film gonoszai – a Mogador bolygó lakói, a "mogok", akik más bolygókat letaroló életmódjukkal erősen emlékeztetnek a Riddick – A sötétség krónikája necromongerjaira – küllemükben hasonlóképpen csúfak és ijesztőek, és még nem is nagyon álcázzák magukat. Hát még a lelkük milyen elvetemült. Merthogy azért érkeztek a Földünkre, hogy az itt bujkáló Lorien-bolygólakókat egytől-egyig levadásszák, hiszen bár a jó földönkívüliek planétáját korábban már leigázták, de az ideszökött menekültek tudnak valamit, ami rájuk nézve veszélyes, vagyis végezni kell velük. (Apró érdekesség: a teljesen emberszerű jó alienek egyszerelem-hite idegennek hat, míg a rájuk vadászó, eltorzult humanoid jellegű rosszak gonoszsága inkább hasonlít az emberi pszichére.)
A kilenc külső bolygós szökevényből már hármat el is kaptak, és a John Smith néven rejtőző Negyedik (Alex Pettyfer) ellen indulnak – mert rend a lelke mindennek. A "lorienisták" azonban fittyet hánynak a sorozatszámokra, és a Hatodik (aki lány: Teresa Palmer) siet hősünk segítségére. Pont jókor, mert ugyan egyre inkább kibontakoznak Negyedik földöntúli képességei (lámpákat és lakatokat zúz össze, és autókat állít meg a kezéből kiáradó kék energianyalábbal), ám az ohioi városkában bujdosó, magát átlagos tinédzsernek mímelő fiút megtalálják a pusztító ellenségek, és legyőzésükhöz egy földi szerelem (Dianna Agron), egy földi barátság (Callan McAuliffe), s még egy szakavatott lorieni testőr (Timothy Olyphant) is kevés.
Folytatása következik?
A szimpatikus filmiparos, D. J. Caruso (Életeken át, Pénz beszél, Disturbia, Sasszem) kénytelen volt ragaszkodni a leírtakhoz, miszerint itt szupermeni képességű tinik rohangásznak, akik ugyanazzal a lendülettel tudnak elégtételt venni a froclizó iskolatársakon, mint gonosz idegeneket irtani. A negyedik ugyanazt szajkózza a fiatal közönségének, mint a kortárs hasonmásai, miszerint ne sírjatok, ha bánt az élet – a focicsapat a gimiben, a (nevelő-) szülők odahaza –, szinte biztos, hogy páratlan képességek birtokosai vagytok, és a nem túl távoli jövőben rajtatok fog állni a világ sorsa (és valószínűleg a széplány szerelmét is elnyeritek, bónuszpont, hogy a kishölgy korábban a fő-szívató macsó csaja volt). Ez tulajdonképpen rendben van. A baj, hogy A negyedik főhőse alapban osztályon felüli testalkattal rendelkezik – nehéz elhitetnie, hogy a mutatványa bárkinek sikerülhet –, de sokkal inkább bosszantó, hogy egy kb. tíz percig jó nyitány után a film tévésorozat-szintre száll alá, a földi űrharcból a hangsúlyt a középiskolai létre és annak problémáira helyezi, lelassul, motivációk és mondanivalók után keresgél. A végére azért – kárpótlásul – tartogat látványos akciójeleneteket (úgy leszedálják a gimnáziumot, hogy a takarításra gondolva minden igazgató, pedellus és gondnok könnyekre fakad).
A stáblista futtatása előtt a film kérlelhetetlenül jelzi, mindennek nagy valószínűséggel folytatása következik. Hiszen megismertük Negyediket és némiképp Hatodikat (bár hajlunk arra, hogy az alkotók szerint egy külön részt ő is megérhet), de ott van még az Ötödik, a Hetedik, a Nyolcadik és a Kilencedik. Hiszen csak összefogással diadalmaskodhatnak, és a győzelemhez egymásra van szükségük. A nézőknek is: megkérhetjük a készítőket, hogy ha már sorozatban gondolkodnak, érdemesebb volna a képernyőn folytatni.
Kinek ajánljuk?
- Smallville-fanoknak.
- Aki azt érzi, nem erről a bolygóról való (és tenyere esetleg kék sugártól viszket).
- Aki szeret fiatalokat nézni a vásznon.
Kinek nem?
- Ütős sci-fi–akcióra vágyóknak.
- Aki nem szeret unatkozni egy popcorn-mozin, tévét meg otthon szeret nézni.
- Pedellusoknak.
4/10
