Ha azt mondom, hogy néhány jóravaló őrült egy kereket tol végig az országon, pikulázós főcímzenére és Sinkó László búgó hangjára, akkor mindenki tudja, hogy a Másfélmillió lépés Magyarországon-ra gondolok. De most nem ezt a műsort szeretném ajánlani, hanem 2000-ben elkészült féltestvérét, melyet mindenkinek látnia kell, aki a Másfélmillót szerette.
A Szent István Vándorlás nagyon jó hangulatú, de ugyanakkor szomorkás sorozat is. Az elmúlt, és az elkövetkező hetekben minden nap megtekinthetők epizódjai az M3-on, de jól esik olyankor is megnézni egy-egy részt, amikor odakint barátságtalan idő fetreng a tájon, és mi a természetbe vágynánk. Jó hallgatni a rendező gondolatait, magunkba szívni a rengeteg érdekességet, és elmerülni a képekben. Ugyanakkor szomorkás sorozat is, mivel a forgatás ideje az ezredforduló, amikor a közszolgálati tévé épp számos mélypontjainak egyikében kuporog, ezért sem pénz, sem pedig valamirevaló technikai háttér nincs egy nagyszabású sorozat elkészítésére. Nincs már sem csapat, sem kerék, a kép- és hangminőség pedig olyan, amilyen. A stáb is csak háromszemélyes, Rozsnyai Aladár az operatőr, és Papp János a narrátor – mindketten szenvedélyes kéktúrázók.
Persze ez a műsor véletlenül sem akart felcsimpaszkodni a legendás sorozat szekerére, nem is volt szüksége rá, hiszen készítője – a nemrégiben sajnos elhunyt Peták István – ötletadója és szerkesztője volt az akkori sorozatnak. Neki nem kellett bizonyítani. Ezért hát címében sem próbált görcsösen utalgatni a Másfélmillióra.
Peták István szándékosan nem a régi sorozatot szerette volna újraforgatni, nem akart újra végiggyalogolni kamerával a Kéken, egyszerűen dokumentálni szerette volna azt, ami a ’79-es film után változott, és megosztani olyan infókat, amelyeket akkoriban nem tudott. A dokumentálás pedig túl jól sikerült. Látni, hogy a diktatúra elmúltával nemhogy jobb lett a természetvédelemben, a falvakban a helyzet, hanem romlott. Pusztuló turistaházak, elnéptelenedő falvak, elsorvadt túramozgalom.
De ne búslakodjunk, mert a természeti képek csodaszépek, Peták István pedig itt hagyott nekünk egy maradandó alkotást, amit kevesen mondhatnak el magukról.
