A XIX. század elején, Spanyolországban, IV. Károly uralkodása idején alkotta legjobb remekműveit a híres festő, Francisco de Goya. Az udvar és a gazdag, magas rangú hölgyek kedvenceként festette meg az annak idején nagy botrányt okozó és a még mindig nagyhatalmú inkvizíciónak nem túl szívélyes érdeklődését felkeltő, pornográfnak bélyegzett festményét, a Meztelen Mayát. Ez az alkotás az apropója José Juan Bigas Luna spanyol rendező szerelmi thrillerként jegyzett filmjének.
A film nem életrajzi alkotás, hanem a szépséges, gazdag és meglehetősen dekadens szépasszony és befolyásos férfiak, köztük Goyának és Godoynak, Spanyolország főminisztere szeretőjének, Alba hercegnőjének furcsa halálának körülményeit boncolgatja. Öngyilkos lett, vagy idegenkezűség vetett véget az élveteg hercegnő életének? Ismeretes, nagy rajongója volt a festészetnek, az operának, és nem utolsósorban a férfiaknak, akik sorban álltak kegyeiért. Szeretői persze egy kanál vízben meg tudták volna fojtani egymást. Goya egy kicsit kívül áll ezen a körön. Egyébként is körülrajongják a nők, de a festészet mindennél jobban érdekli, felülemelkedik az udvarban terjengő pletykákon, hidegen hagyják az intrikák. Egy este elmeséli az érdeklődő hercegnőnek az általa használt festékek tulajdonságát, összetételét. A vásznon csodálatosan mutató színek nagy többsége tulajdonképpen színtiszta, erős méreg. A nápolyi sárga kobaltot, az élet színe a veronai zöld pedig arzént tartalmaz. Egy fényűző lakoma alkalmával az életerős hercegnő rosszullétre panaszkodva visszavonul, másnap reggel szélvészként terjed el a hír, Alba hercegnője haldoklik. Utolsó kérésének eleget téve, Goya virraszt ágya felett. Rejtélyes halála elképesztő pletykaáradatot indít útjára. Eközben észreveszik, Goya műterméből eltűnt a veronai zöld festéket tartalmazó tégely. A bíróság előtt vallanak a gyanúsítottak, és a végén fény derül a volavérunt titkára is.
Az 1946-ban született rendező, Bigas Luna filmjei közül a magyar nézők egyedül a Sonka, sonka címűt láthatták néhány éve. Fontos alakja pedig a spanyol filmművészetnek. Korábbi munkáinak legfőbb jellemzője, talán a nagy előd, Luis Bunuel folyományaként a következetes tabudöntögetés, szívesen foglalkozott a szex és a vallás, az erkölcs és a bűn kérdéseivel, jellegzetesen posztmodern és provokatív hangvételben, a naturalista ábrázolásmódot egyedien vegyítve valamiféle filozofikus fantasztikummal. A hírek szerint manapság kicsit tompított művei élén, nem tudom, mindenesetre a Meztelen Maya fura filmnek sikeredett.
Pompázatos kosztümökben és díszletekben előadott szokványos krimi ez, egy rejtélyes haláleset körülményeinek boncolgatása a szereplők különböző nézőpontjaiból, ide-oda ugrálva az időben, mindez keveredve Goya emlékeinek szépen, festőien fotografált vizualizálásával. A korabeli spanyol pompával berendezett palotákban, szép kompozíciókban láthatunk szép ruhákba bújtatott szép nőket és férfiakat. Ez a látványosság azonban kissé öncélú, mivel a film túlzottan "szellős" dramaturgiája, a szinte követhetetlen időbeni ide-oda ugrálás néhol már a pontos érthetőség rovására megy, jelzi ezt a mű elején és végén olvasható elő-, és utószó is. Valószínűleg produceri javaslatra került ez a filmbe, a jobb érthetőség és eladhatóság kedvéért, de ha a filmet úgy fogjuk fel, mint képekben elmesélt történetet, akkor nem kell, hogy szükséges legyen írásbeli útmutató a tisztánlátáshoz. Szóval, oda kell figyelni.
Tetszeni fog ez a film viszont azoknak, akik a mozit nem csak passzív szórakozásnak használják, hanem hajlandóak belemenni egy kis szellemi puzzle kirakásba. Nekik tartalmas időtöltést nyújt a film, Maya tényleg gyönyörű, Goya nagy festő, Bigas Luna figyelemreméltó filmes, filmje pedig kicsit rágós, de emészthető.
