Igazából szerelem

Dan és a szerelem - két külön dolog. A férfi felesége négy évvel ezelőtt meghalt, most egyedül neveli három lányát, akik közül szerinte egy, szerintük azonban kettő is megérett már a randevúzásra. Dan azt hiszi, következő napjainak legnagyobb problémáját jelenti a középső gyermek udvarlója, pedig ennél csak keményebb helyzeteket kell megoldania hamarosan. Ő és a lányok egy végtelenül unalmasnak induló, a tágabb családi körrel eltöltendő Hálaadás-hétvégére készülnek Rhode Islanden. Már előre migrénje van az egésztől, hiszen tudja, mindenki őt akarja majd ellátni tanácsokkal, hogyan húzza ki a fejét a homokból, és keressen magának új kapcsolatot. Az első nap betéved azonban egy könyvesboltba, ahol egy klasszikus komédia-szituáció keretei között megismerkedik a gyönyörű Marie-vel. Visszatérvén aztán szülei házába a testvérek nagy érdeklődéssel hallgatják Dan beszámolóját a nőről, aki évek óta először adta meg neki a telefonszámát. Ám a férfi legjobb mondatainak közepén bátyja bevezeti a szobába új barátnőjét. Ugyan már, aki látott valaha romantikus komédiát, az pontosan tudja, hogy kit...

Távol a veszélyes vizektől

Steve Carell valamiért szép lassan a szaklapokban elemzésre alkalmas karakterré vált, holott véleményem szerint, a világon semmi különöset nem tesz. Elvállal szerepeket, néha talán vállalhatatlanokat is, becsületesen betanulja a szövegeit, és adott pillanatban profi színészhez illően felmondja azokat a kamera előtt. És ha el kellene magyarázni, mik az őt mindenki mástól megkülönböztető stílusjegyei, nos, legalább is gondban lennék. De az egész Steve Carell-jelenség valamiért mégis működik! A Dan és a szerelem pedig korábbi filmjei közül egyikkel sem mutat rokoni vonásokat. Senki nem játssza túl a szerepét, de mégsem ízetlenek az alakítások; nem csapkodjuk a térdünk a nevetéstől, de nem is fintorgunk rosszul elsült poénok láttán. Ugyanakkor sem a színészek, sem a rendező nem szenved feltűnési viszketegségben, ennek ellenére bővelkedünk az önmagukon túlmutató, de finoman komponált jelenetekben. (Két kedvencem: amikor a családi focimeccs tülekedésében a két testvér két oldalról tépi a "közös" nőt, illetve amikor a rögtönzött mini-koncerten Dan kisegíti az elfelejtett soroknál bátyját a My Love Opens The Door éneklése közben.) A Dan és a szerelem tehát óvatosan ügyel rá, hogy ne tévedjen veszélyes vizekre, így ne is ütközhessen dramaturgiai jéghegynek, ehelyett a könnyed sétahajókázás műfaja mellett teszi le a voksát.

Hazavinné ő, de nem teheti

Az Entertainmet Weekly kritikus bevallotta, hogy semmi jóra nem számított Steve Carelltől a 40 éves szűz és a Evan, a mindenható után (kérdés, miért nem nézte az Office-t), ám ennek ellenére kellemesen csalódott. Ennek persze nyilván az is az oka, hogy a Dan és a szerelem egészen más jellegű (bár nem feltétlen eredetibb) gegekkel operál, mint a fent említett vígjátékok. A szerző külön megemlíti Juliette Binoche-t, aki szerinte évek óta nem játszott ilyen meggyőzően. A neves kritikus, Roger Ebert pedig mindezt úgy fogalmazta meg: "annyira gyönyörű, ahogy azokkal a szomorú szemivel a férfire néz, pont, mint egy kiskutyára, akit haza akar vinni, de nem teheti..." Ha a filmmel nem is, de a főszereplővel szintén elégedett az IGN.Com cikkírója, bár szerinte Carell sem menti meg a filmet attól, hogy unalomba fulladjon. Ez utóbbival természetesen határozottan nem értek egyet, hiszen bár valóban nem rúgjuk ki a ház falát a nevetéstől, nem is erre találták ki. Őszi estéken a moziban, vagy a tévé előtt összebújni viszont az egyik legjobb választás.

Kinek ajánljuk?
- Aki kíváncsi, hogyan lehet Hugh Grantnél is hülyébben táncolni.
- Steve Carrell rajongóknak (mert már ilyenek is vannak).
- Első randisoknak.

Kinek nem?
- Annak, aki még sosem volt szerelmes.
- Aki minden6óként is inkább Jim Carrey-t szerette.
- Akinek már szerette el a nőjét a testvére, és ebben semmi vicceset nem talál.

7/10