Zsigerfrencsájz

A Végső állomás-sorozat negyedik részének 186 millió dolláros bevétele predesztinálta az ötödik epizód elkészülését. Hogyhogy nem fáradtak bele a formulába azok, akik képesek voltak kiperkálni a jegyre valót a mozipénztárnál? És akik erre az ötödik részre is ki fogják? Hát úgy, hogy mindig lesznek, akiknek kell, ami zsongít, véres, és a bámulása közben még véletlenül sem kell gondolkozni. Félreértés ne essék, nem a horrorrajongókról beszélek, nekik jobb az ízlésük. És félreértés ne essék, ezt nem feltétlenül tartom tragédiának. Kell a szelep az életbe.

Gázpedálhorror

[img id=311189 instance=1 align=left img]Steven Quale, aki James Cameron protezsáltja, igazság szerint nem volt rossz választás rendezőnek. Csuklóból hozza azt a b-filmes, szimpatikus elszántságot, amely egy jobb forgatókönyvből valóban maradandó mozit építene. A "történet" a megszokott, szinte tökugyanaz, ötödszörre: a film elején villámgyorsan összeismertetnek minket egy csapat tinivel, akik ugyanilyen tempóban elkezdenek, véresebbnél véresebb, kimódoltnál kimódoltabb, hihetetlenebbnél hihetetlenebb módon kipurcanni. Tagadhatatlan, és ezt hiba lenne nem elismerni, hogy a forgatókönyv próbálja fellazítani, megváltoztatni a sorozat unalomig ismert kliséit, szeretne némi poszt-modernitást (aú), Sikoly-szerű önmagába visszahajlást vinni a filmbe, de azért nem erőlteti magát agyon ezen a téren. Legalább annyi elmondható, hogy ettől a kavarástól a film az előző epizódnál jóval okosabbnak hat.

A speciális effektek rendkívül látványosak, ezt meg kell hagyni – sokkal jobbak, mint a korábbi epizódok vérontásai, élükön a filmet nyitó hidas jelenettel, amely egy nagy költségvetésű katasztrófafilm illúzióját kölcsönzi a Végső állomás 5-nek. Mikor beindul a daráló, és a tinik elkezdenek egymás után elhullani, az effektek továbbra is színvonalasak maradnak; filmrevitelük egyfajta komor-komikus kegyetlenséggel párosul. A 3D-t szintén ügyesen alkalmazzák az alkotók, a negyedik résznél sokkal élvezhetőbben, már ha ez itt a megfelelő szó. A mindenféle szervek a képünkbe lógnak.

Ernyedt az újításra

Quale nyaktörő tempót diktál, amelyet feleslegesen lassít le a főszereplő meg a csaja közötti drámázás. A Végső állomás-filmek általában magasról tojnak a figuraépítésre, és az efféle lelkizés már-már felesleges töltelékként hat. Másrészről viszont a karakterek jellemének elmélyítése elősegíti, hogy a haláljelenetek előkészítése, a végtelenségig való elhúzása, kicentizése, egyszóval izgalmai szórakoztató mód elviselhetetlenek lesznek.
Fanatikus horroristáknak mosolyt csal majd az arcukra Tony Todd újbóli felbukkanása, aki szokás szerint megnyugtató felnőttességet hoz a picsogó tinigárda halálos kalandjaiba. Amennyire nevetséges az, amilyen könnyen hőseink elkönyvelik magukban, hogy maga a Halál van a nyomukban, ugyanannyira erős az a formulát felfrissítő fordulat, hogy mostantól ha ők maguk tesznek el láb alól valakit, akkor annak a személynek úgymond elrabolják azokat az éveit, amelyek még az áldozatnak hátra lettek volna. Sajnos túlságosan későn csúszik be ez az infó a történetbe ahhoz, hogy potenciális, cinikus hatásait a forgatókönyv a végletekig kihasználhassa. A lezáró csavar nagyszerű végpontot jelenthetne a sorozatnak, ám ha a széria rentábilis marad, biztosan jön majd a következő Végső állomás.

Kinek ajánljuk?
- Tinikorú horroristáknak.
- A speciális effektek szerelmeseinek.
- Tony Todd magyar rajongójának.

Kinek nem?

- A visszafogott horrorfilmek kedvelőinek.
- Azoknak, akiknek felfordul a gyomra.
- Azoknak, akik a 3D-t a Sátán találmányának tartják.

6/10