A Zuhanórepülés tele van erőszakkal és meztelen nőkkel, mert ilyen egy vadromantikus, véres egzisztencialista dráma, ami nem akar semmi másnak látszani, betartja saját kereteit és szándékait. Ez megnyugtatott, mert legutolsó emlékem a magyar akcióról az Európa Expressz Stohl Buci, Kamarás Iván, Dobó Kata főszereplésével, amihez képest itt már helikopterről veszik az elszart drogüzletet, több kamerával a garázsban lövöldözést, sokat snittelnek Mango telibe talált filmzenéjére. Novák Erik a Nyócker után másodszor vállalta be, hogy a béna vígjátékok és önmagáért rejszoló művészfilmek országában valami izgalmasat készítsen, ami ráadásul a nézőt is érdekelheti, ráadásul rendes akciójelenetek vannak, szétroncsolnak egy emberi arcot, Gryllus Dorkának kokaint dugnak fel, és ez mind elfér a filmben.
A forgatókönyvíró Nagy Viktor izgalmas drogdíler sztorit tett le az asztalra, de a legnagyobb érdeme a filmnek mégis az, hogy nem moralizál! Végre! Nincs társadalmi igazságosság vagy önmagát boncolgató lelkibeteg főhős, csak egy pörgős akciómozi. A főhős itt a macsó+brutális Nagy Zsoltot, aki a Krétakörben kismilliószor bizonyította tehetségét, bevállalós és jó színész, aki nagyon jól mutat a couleur locale hiteles arcai, megannyi gengszter között, plusz kedvenc tirpák karakterem, Szabó Simon társaságában. A Zuhanórepülésnek egy komoly hibája van: a béna, elfolyós bedrogozott állapot bemutatása, amilyet a nyolcvanas évek alámondásos akciófilmjeiben sem szerettünk már. Ha bevállaljuk a keménységet és az agressziót, akkor képmutatás szépelegni. Bár Baranyai Veráért megéri lelassítani a szexjelenetet.
