Modorosság és giccs nélkül rögtön elsőre eltalálni, hogyan lehet elbeszélni a bennünk lévő dühöt, az nagy dolog. Pedig van szerencsétlen autista nő, kilátástalan falusi élet, olajcsempészet, vagyis olyan témák, amelyeket sokszor láttunk már elcsúszni egészen apró dolgokon. Mátyássy Áron első játékfilmjében fogta a világban és önmagában lévő érzelmeket, és készített egy igazi mozifilmet Utolsó idők címen.
Az Utolsó időkben a bosszúra várás a legjobb, hogy egyre nagyobb feszültséggel készülünk a főszereplővel együtt az igazságosztásra, mint határszéli Charles Bronson a Bosszúvágy-sorozatban. Ennek ellenére ez nem akciófilm, inkább thriller, iszonyú érzelmekkel telítve. Eleve egy isten háta mögötti faluban élni az autista nővérünkkel, az maga a borzalom. Mert egyikből sem lehet kikecmeregni normálisan, ez az a helyzet, amikor a körülményeknek nemcsak rabja, de megerőszakolt áldozata is az ember.
A keserű Iván szerepében Kádas József remek alakítást nyújtva bizonyítja, igenis szétrobban az ember, úgy gyülemlik a sok fájdalom, bosszúság és düh benne. Az olajcsempészés mellett a falusi vadrománcba keveredő Iván mellett Ilus (Földes Eszter) megmutatja, mennyire hisznek a vidéken élők a mindent megoldani képes nagyvárosban. A szabadság meg egyáltalán nem adott világunkban, annyi borzalmas dolog határozza meg életünket, állítja a film, hogy mindennek örülni kellene. A szabadságért a lehető legkeményebben meg kell harcolni
Az autista nőt alakító Vass Teréz a film kulcsszereplője, ha ő hiteltelen lenne, belebukna a film, viszont erről szó nincs, mivel rendkívül pontosan és hihetően alakítja a szerepét. A testvérével nehéz a kapcsolata, a faluval meg szinte egyáltalán nincs, nehéz megmagyarázni, milyen kis önálló bolygó ő a Földön.
Az Utolsó időkben megint megmutatta a vágó, A nyomozót és a Kaméleont jegyző Kovács Zoltán, mennyire fontos egy film hangulatának és érzéseinek kifejezésére. Említsük meg a kocsmaverekedés- és a hintázó kislány-jelenetet. Simó Sándor vette fel Színművészetire Kocsis Ágnest, Faur Annát, Gigor Attilát és Mátyássy Áront is, majd Grunwalsky Ferenc tanította őket. Gigor tavaly a Filmszemle legnagyobb meglepetését és sikerét érte el, idén Mátyássynak van meg erre az esélye. Kár, hogy a magyar filmiparban nem bírnak sok nézőhöz eljutni ilyen filmek, mert egyfelől már minden bizalmát eljátszották a nézőknek, másfelől meg a rendszer sem képes támogatni az ilyen filmeket.
