Carpe diem

A Most jó az a film, ami biztosan megedzi a könyvzacskókat. Legalábbis a sajtóvetítésen a dörzsölt kollégák bizony szipogtak, és a legtöbben végigvárták a teljes feliratot...

Sztori

Tessa Scott 16 éves. Élné az átlagos tinik mindennapjait, de ő maga nem átlagos. Például nem jár suliba négy éve, és ezt a szülei nemhogy elfogadják, hanem még támogatják is. Mégpedig a szülők nem taníttatják otthon a lányt, nem is hippik. Hogy is van ez?

Viszonylag gyorsan kiderül, hogy Tessa nem véletlenül ilyen sovány: előrehaladott leukémiája van, és a film elején már alig pár hónapja van hátra. Ezt a néhány hetet úgy akarja tölteni, hogy listát ír, amelynek minden egyes pontját meg akarja valósítani. A lista lesz a film központi eleme: mindenki erről beszél, de senki nem tudja, hol is van.

Tessa egész nap csavarog a tengerparti városban – talán Doverben, mindenesetre Dover sziklái elég nagy figyelmet kapnak a filmben. Egy ilyen csavargása közben téved át a szomszéd kertbe, ahol szó szerint összefut Adammel, aki hirtelen megözvegyült anyja miatt hagyta ott a sikeres egyetemi felvételit.

[img id=448905 instance=1 align=left img]Innen könnyen kitalálható, hogy a két fiatal egymásba gabalyodik, és némi szerencsétlenkedés után Adam az utolsó percig szorongatja Tessa kezét. A szerelmi szál éppen olyan, mint amilyennek egy tinilány elképzeli: a helyes, magas, érzelmes fiú a szomszédból még vicces is, és milyen deltás… Túl ideális, de ezt egy tinilány nem fogja kikérni magának…

Ami viszont nem ideális, az Tessa családja. Anyja és apja különváltan él, Tessa és Cal nevű rosszcsont öccse a papával maradnak. Az anya teljesen alkalmatlan a gyereknevelésre, de láthatóan az együttélésre is bárkivel, így az apának kell anyának is lennie, ami nem kis feladat egy kamasszal és egy kiskamasszal.

Így aztán nem csoda, ha Tessa inkább elmenekül, csatangol a városban, ahogy kedve tartja, és időnként Zoey barátnője is hozzácsapódik. Zoey nem hétköznapi csaj: rutinos áruházi szarka, a legjobb alany arra, hogy Tessa beváltsa listájának egyik ígéretét, és körömlakkot lopjon vele az egyik plázában. No, meg bankkártyát. De hogy PIN kód nélkül mit kezdenek vele, azt persze nem tudják. Természetesen jön a biztonsági szolgálat, és a két lányt elkapják – kábé itt derül ki az is, hogy Zoey terhes – buliból, természetesen –, és a babát megtartja.

A csapat

Tessát Dakota Fanning alakítja, akinek az Alkonyat sorozat óta ez az első jelentős nagyfilmje. Lassan húsz éves, kinőtt a gyerekszínész szerepből, de természetes játékmódja itt is nagyon jól illik a karakterhez. Adamet Jeremy Irvine domborítja, aki pontosan megfelel a "cukorfalat" kategóriának: hosszan és érzelmesen tud nézni, többre nem nagyon van szükség. Az apát Paddy Considine teszi a vászonra: egyszerre kemény és ellágyuló: olyan pontos, hogy érdemes lenne egy szociológiai tanulmányt írni róla. A végtelenül ellenszenves anyag Olivia Williamsnek jutott. Annyira tudjuk utálni, hogy szinte hiányoljuk, miért nincs többet a filmben…

A filmet Ol Parker rendezte, aki leginkább a Keleti nyugalom – Marigold Hotel forgatókönyvírójaként ismeretes. Azonban az eredményen nem látszik: a film nem megy bele mélységekbe, sokszor egyszerűen belesüpped a melankóliába, és hagyja, hogy Dakota Fanning óriási szemei beszéljenek a történet helyett…

A műfaj

A film formanyelve enyhén szólva nem egységes: már a főcím is érdekes: egy ponton átmegy rajzfilmbe, a főhősnő képregényalakként írja (később kiderül, hogy magát a listát) a vászonra. Majd hirtelen folytatódik a mozi, egy átlagos film (már-már romantikus tinifilm) kliséi szerint. Amikor Tessa már nagyon rossz állapotban van, álomszerű lovak vágtatnak át a vásznon, majd halálának pillanatában látjuk az összes beteljesült kívánságát: Dakota Fanning hosszú hajjal ül le a családi asztalhoz, ahol Tessa anyja is helyet foglal, és a lány önfeledten gyurmázza barátnője babájának hurkáit. Na, ezek a jelenetek azok, amelyeket a film egy az egyben ledob magáról: tökéletesen elég lenne, ha látjuk Tessát meghalni. A végén ez a vörös farok tökéletesen felesleges…

Kiknek ajánljuk?
- A megható történetek szerelmeseinek.
- Akik nem ragaszkodnak a happy endhez.
- Tinifilmek szerelmeseinek.

Kiknek nem?
- Depresszióra hajlamosaknak.
- Hipochondereknek.
- Azoknak, akik szerint az ideális fiú legyen férfias.

6,5/10