Merész kísérlet: mozivásznon a Somlói galuska
A legjobb kisjátékfilm díját idén a szemle hivatalos zsűrijével párhuzamosan muködő diák zsűri Meskó Zsolt Somlói galuska című, 15 perces kisjátékfilmjének ítélte. A negyedórás zenés-táncos filmet a Művész mozi most önálló programként vetíti.
Merész húzás volt a Művész mozi vezetőjétől, Szabó Mártontól, mondja Meskó Zsolt rendező-producer. Példa nélküli az artkino-hálózatban is, hogy negyedórás kisfilm önálló programként fusson a nagyjátékfilmek szomszédságában. A mozivezető elkötelezett híve a kisjátékfilm mufajának, ő volt az, aki - szintén úttörő módon - az utóbbi években több kisjátékfilmet is önálló előadásokon játszott a Művészben. A Morel fiúk, a Fehér alsó és a Citromfej a merészséget igazolta, a kisfilmek jól mentek a Művész közönsége előtt. Arra azonban eddig nem volt példa, hogy negyedórás kisjátékfilm kerüljön önálló programként a műsorba. Valójában ez egyfajta tapogatózó kísérlet, mondja Meskó, aki a Morel fiúk producereként, illetve a Fehér alsó és a Somlói galuska producer-rendezőjeként nem tekinti befejezettnek a munkáját azzal, hogy dobozba kerül készen a gondozott kisfilm. Ez is új szemlélet itthon: producerként a moziba jutást is létfontosságúnak tartja egy film életében. Ahogy tavaly a Fehér alsót, a tervek szerint a későbbiekben a Somlói galuskát is egy megfelelő nagyjátékfilm előtt fogják majd vetíteni.
A kisjátékfilm nem anyagi nyereséget termel, mondja Meskó, hanem erkölcsit. Pénz csak akkor jön be érte, ha valamelyik tévécsatorna megveszi vagy netán egy nemzetközi fesztiválon díjat nyer. Támogatói is inkább természetben segítik a műfajt - például filmnyersanyag, színhely, eszközök stb. Meskó a rendezvényszervező cége nyereségét fordítja kisfilmjei finanszírozására.
- Meggyőződésem, hogy ha nincs ez a két kisfilmem - mondja a rendező -, aligha sikerül a nagyjátékfilmtervemmel összepályázni annyi pénzt, hogy a nyáron kezdhetem forgatni első nagyfilmemet, a Szent Iván utolsó napját. Kisfilm nélkül fekete ló lennék, akiről pusztán egy forgatókönyv alapján a zsűri tagjai nem tudhatják biztosan, megbirkózom-e egy nagyjátékfilm összetett feladatával. Másrészt rendkívül fontosnak tartom, hogy egy rendezőnek, amikor belevág az első nagy munkájába, legyen gyakorlata a filmezésben. Erre kiváló terep a kisfilm, ahol nem csak gyakorlatot és tapasztalatot gyűjthet be az ember, hanem ráadásul bátrabban ki is próbálhatja akár a rendhagyó elképzeléseit is.
Rendhagyónak a Somlói galuskában az tűnhet fel, hogy negyed órába még némi zenés-táncos jelenet is belefért Nagy Ervin, Kamarás Iván, Schell Judit, Csányi Sándor, Kun Vilmos és a többi szereplő jóvoltából. A történetet kis pesti filmmesének nevezi rendezője, s valóban, tulajdonképpen mint a mesében, az odafigyelés, az együttérzés, az őszinte baráti gesztus lélekmentő ereje csodát tesz a negyedórás játékban. Elhessenti a keseruséget, akárcsak a tányéron kínált címszereplő, egy jó adag édes somlói galuska.
