"A nagylány (báriséj): Érett Nő. A cigány hagyományok szerint nagylánynak lenni fordulópont." - vallja Bódis Kriszta Báriséj (Nagylány) című dokumentumfilmjével kapcsolatban, melyben ezúttal a romák egy csoportján belül a nemek közti különbségeket vizsgálja. Az író, rendező - aki egyébként pszichológiát is végzett - az Amari kris (Mi eskünk) után tovább folytatja a békési oláh cigányokkal foglalkozó sorozatát, és mostani darabjában a női sorsot, az asszonnyá válást veszi górcső alá. Mint kiderül, ebben a közösségben a férfi mindent megtehet: míg eljárogat otthonról, és lovakat vizsgálgat férfitársaival, addig a nőnek otthon a helye a lábas mellett, és azon kell igyekeznie, hogy urának minden óhaját lesse. Mindezt a családért és az ősi kultúra, hagyomány ápolásáért, melyet újra és újra továbbadnak a gyerekeknek. Persze generációkon túlhaladva már láthatóak a különbségek, bár a megkövült tradíciók nem változnak, a mai lányok már ritkán vesznek fel kendőt, és valamivel talán lazábban veszik a szabályokat. De mégis, a nőnek legfontosabb dolga a tisztességének megőrzése, ha ez nem sikerül, akkor akár a legkisebb szellő is elviszi rossz hírét árkon-bokron túlra. (Azért az is elhangzik a filmben, hogy a szüzességet jó pénzért meg lehet venni az orvosnál...)
A Báriséj színes, zajos, és szórakoztatóan ábrázolja a helyiek életét, és talán nem is annyira a romákhoz, inkább a nem cigányokhoz szól, hiszen a lovári közösség saját szokásait mutatja be. Bódis filmjével közvetít - célja minél szélesebb körben terjeszteni a romák sokszínű, mégis egy tőről fakadó kultúrkörét. A nemek különbségére világít rá - a szereplők beszélnek, mesélnek, tanítanak, emlékeznek. A film egy jégtömbbe zárva tarthatja meg a békésiek életének mai állapotát és hagyományait.
Bódis gender-dokumentumfilmjében új elem a nő-központúság, a lányok, asszonyok által elmesélt dolgokkal találkozunk, ahol a rendező az összetett roma társadalmat és törvényeiket három lány és édesanyjuk fókuszában ábrázolja.
A férfi a hajóskapitány, ő az, aki ha az asszony rossz, levághatja haját vagy megnyirbálhatja hosszú szoknyáját. Mert a nő amúgy nem visel rövid szoknyát, sem hajat, sem fufrut. Sok asszony szerint a nőnek tűrnie kell, mert "az asszonynak kuss".
A roma tradíciókat úgy ismerhetjük meg, hogy közben belelátunk a békési családok hétköznapjaiba és ünnepnapjaiba egyaránt. A sok közeli kép, tekintetek, arcok csillogása még közelebb visz minket is a szereplőkhöz, akik kendőzetlenül, valós, őszinte arcukat mutatva beszélnek mindennapjaikról - hol veszekedések, hol nevetések és cinkos összekacsintások közepette.
Szó esik női tisztességről, becsületről, szülői parancsokról, cigányesküről, házasságról és a cigánytörvényről. Mindez a filmben két síkon mozog, a történet fejezetekre oszlik, míg egyrészről a családtagok beszámolóját hallhatjuk, másrészről betekintést nyerhetünk egy lagziba is, ahol - mint azt a többiektől megtudjuk - Gyöngyike méltán viselheti a koszorút fején, és élvezheti lakodalmát, hiszen tisztességes lány ő. Szűzen megy férjhez, még csak az utcán sem látták idegen férfival. Ahogyan az egyik tapasztalt, sok gyermeket felnevelt asszony mondja, ha újra kezdhetne mindent, akkor is ugyanahhoz a férfihoz menne feleségül, mellette lenne jóban, rosszban; tűrne, hiszen "el kell viselni ezeket a majmokat."
