El Tropico

Eddig csak papírja volt róla, most már film is bizonyítja a neves előadóművész, Andy Garcia Kuba iránti rajongását.

Garcia ötéves volt, amikor családjával el kellett hagynia szülőföldjét, és a mellékelt ábra szerint, azóta sem sikerült kihevernie Castro hatalomra kerülését. Garciához hasonlóan Guillermo Cabrera Infante sem saját jóvoltából mondott búcsút Kubának, míg azonban Garcia családja az Amerikai Egyesült Államok felé evezett, Infante Londonban telepedett le, s az angol fővárosban írta meg leghíresebb regényét, az erősen önéletrajzi ihletésű Három szomorú tigrist.

Míg az írónak csak ihletre és íróeszközre van szüksége ahhoz, hogy megemlékezzen múltjáról, színésznek és rendezőnek rendszerint jóval hosszabb utat kell bejárnia - költségigényes műfaj ám a filmkészítés! - hogy elkészíthesse visszaemlékezéseit. Még egy olyan neves színésznek, mint a Keresztapa harmadik részéért Oscar-díjra jelölt Garciának is évtizedekbe tellett, míg Infante regényét filmre vihette, a nagy mű azonban - mint egy happy-endes hollywoodi történetben - végre elkészült. Happy endről sajnos csak Garcia eredményes lobbizása vonatkozásában beszélhetünk, rendezőként és zeneszerzőként is jegyzett filmje ugyanis finoman szólva is hagy némi kívánnivalót maga után.

Arról sajnos vajmi keveset tudunk, hogy miként is festett a nagycsaládos havannai bártulajdonos története a fentebb már említett könyv lapjain, így csakis a Garcia-féle adaptációról nyilatkozhatunk. Nem könnyű a kritikus helyzete, hiszen egy kifejezetten jó szándékú, becsületes, szívvel-lélekkel készített produkcióról kell leszedni a keresztvizet, de nincs mese, ki kell, hogy mondjuk az El Tropico (eredeti címe: The Lost City) rossz film. Nem nagyon, épp csak annyira, hogy a néző felsóhajtson, és azt kívánja, hogy bárcsak egy kevésbé nárcisztikus alak rendezte volna meg ugyanezt a történetet.

A Batista-diktatúra végnapjaiban játszódó film egy havannai nagycsalád szétesésének történetét meséli el, a nézőnek azonban hamar az az érzése támad, hogy nem a régi szép idők, hanem a forgatókönyvíró-rendező-zeneszerző-főszereplő megünneplésére gyűltünk össze. Egy olyan ünnepségre, ahol a kitüntetettet és a kitüntetés átadóját egyaránt Andy Garciának hívják.