A Pityu bácsi fia kétszeresen is ismerős: egyrészt a téma A bogyósgyümölcs-kertész fiából lépett elénk, másrészt a szerző, csakúgy, mint a Senákban, megint szakít a falusi tematikát a népszínművek nyelvével hiteltelenítő színházzal.
A helyszín egy magyar falu a hetvenes években. A valahol utat vesztettünk érzése mintha egyre jobban ezzel az időszakkal kapcsolódna össze. Magyarországon a falu képét vagy a skanzennosztalgia, vagy a lenézés határozza meg. Háy darabja azonban sem az akáclombos kis falu sztereotípiájának, sem a betonpultnál betompult részeg micisapkások előítéletének nem ütközik neki.
A nyitóképben a falusi Jani és a pesti gyárban karriert csináló rokon, Pityu bácsi beszélget. Alma a kamrában, decis pohárban saját bor, mintha nem is létezne élet a falun túl. Pedig dehogynem: erről hoz hírt Pityu bácsi, aki fenn él a legendák földjén, Pesten. A Ganzban dolgozik, lakótelepen él, van felesége, akit még senki nem látott, az anyósának viszont rákja van. Így él az uralkodó osztály, Tar Sándorral szólva ezzel a félparaszt-félmunkással volt tele az ország. Pityu meghívja Janiékat, nézzék meg ennek a szűkös világnak a tágas fővárosát, van ott metró is mozgólépcsővel, meg új lakás. Aztán kiderül, a lakásban négyen már nem tudnak leülni, hiába igyekszik tágítani a Szokol rádióból Karel Gott a világot. Az életet csak egy üveg bor teszi kibírhatóvá esténként. A gyereket leküldik falura. És ott annyira jó fej, annyira vagány, hogy bele is esik a szénaboglya alá tett vasvillába. Jani fia pedig, aki tudott a vasvilláról, ott marad a bűntudat és az igazságérzet fel nem oldható keverékével.
A lassan gördülő párbeszédek alig érzékelhető mozgással viszik előre a darabot. A lényeg a félmondatokban, az utalásokban van. És a színészi játékban. Pityu bácsi trevirapulóveres, táskás alakja Trill Zsolt alakításában nem nevetséges hülye, hanem gyökereitől megfosztott szenvedő. Tóth László Janija Pityu unokatestvéreként egyszerre őrzi meg integritását, de néha fel-felvillan a lehetőség: csak sors és szerencse kérdése, kiből mi lesz. Szűcs Nelli Marika, a feleség szerepében viszont teljesen önazonos marad emberként, nőként, anyaként. A világ szűkös álságosságát - nem véletlenül ördögjáték a műfaji megjelölés - inkább felerősíti, mint feloldja Háy humora. Bérczes László rendezése minimalista eszközökkel dolgozik, és ez csak növeli a hatást. Milyen szomorúan élnek önök, uraim - mondja Csehov. Úgy mentek haza, ahogy jöttek, üres kézzel, részegen - írja Tar Sándor. És most itt van Háy is: érted röhögök, nem ellened. S a könnyem csorog közben, mintha sírnék.
