Egyrészt van egypár, földi értelemben vett dimenzió, másrészt van a Wim Wenders-féle dimenzió. Wenders hősei kivétel nélkül ebben a dimenzióban mozognak. Vagy Wenders erőszakolja bele őket, vagy bele- születnek. Az előbbi esetben izzadmányos, sznob kínlódás az eredmény, az utóbbiban különös varázslat. Ilyen varázslat A Millió Dolláros Hotel. Olyan megkapó, öntörvényűen működő világgal, amely titkaival elragad, hangulata magába szív, történetének része leszel, noha valójában tán el sem tudod mondani, mi is a történet lényege.
Mert valójában nem is a hagyományos értelemben vett történet színhelye Los Angeles furcsa nevű hotelje, ahol az egykori pompából már csak a pusztulat fokát mutatni őrződtek meg sejtelmes részletek. Wenders persze soha nem volt történet-mesélő fajta, most is csak alkalom a rejtélyes öngyilkosság és a gyanús körülmények tisztázására indított nyomozás egy furcsa embertenyészet bemutatására. A hotel amolyan diliház, melynek állítólag őrült lakói a világ többi részéhez képest végül is egészen épelméjűeknek és normálisaknak bizonyulnak - mondja Wenders, ami rém lapos igazság, annál izgalmasabbak viszont a dilinyósai. Nem angyal érkezik közéjük, mint a Berlin felett az égben, Los Angeles felhőkarcoló irodaházainak tövébe a pénz, üzlet, tekintély hierarchikus csúcsáról egy FBI-tiszt száll alá a társadalombiztosításból és mindenféle biztonságból rég kisodródott, bolondériájukba temetkezett lakók közé. A nyomozó kérlelhetetlen tank módjára gyűrné maga alá a társaság ellenállását, ám minél vadabbul tör a céljára, hogy kiderítse az igazságot a multimilliomos sajtókirály narkós fiának haláláról, annál távolabb kerül tőle. S annál több derül ki a fantasztikus embertenyészet tagjairól.
A Millió Dolláros Hotel legnagyobb vonzereje ez a káprázatos tenyészet maga. Minden tagja külön titok, figurájukat poétikus rejtély és gyengéd humor hatja át, ahogy megindító és groteszk az őket összetartó szeretet és szolidaritás. Wenders hősei egytől egyig a valóságból táplálkoznak, de a reális világhoz fűződő kapcsolatukat megfoghatatlanul lebegő, szürreális szépség hatja át. Noé bárkája egy csapat emberi lénnyel, az özönvíz kellős közepén. A naivitásában félkegyelműnek ható főhőst, a szeretet költői tisztaságát megtestesítő fiút a szinte ismeretlen Jeremy Davies alakítja, olyan megindító hitelességgel, elemi tehetséggel, hogy egyedül elvinné vállán az egész filmet. Csakhogy csupa remek alakítást látunk nagyoktól és kicsiktől (Milla Jovovich, Tim Roth, Amanda Plummer), s ráadásul egy olyan megasztártól is, mint a nyomozó alakját groteszk humorral szinte az abszurd magasába emelő Mel Gibson.
A látványvilág cselekvő részese a filmnek, ahogy erős atmoszférateremtő elemként használja Wenders ezúttal is a - CD-n már nálunk is kapható - zenét a dalokkal, melyeknek előadói között ott van a U2 frontembereként híressé lett Bono is, aki egyben ötletadó producerként jegyzi A Millió Dolláros Hotelt.
