Újabb képregényfit köszönthetünk; a belga-francia iskola éltanulóját, a saját nyelvterületén kiemelt (pop)kulturális javnak számító Largo Winchet. A "milliárdos farmernadrágban" - ahogy a magyarított képregények hátoldalán olvasható - minálunk egyelőre a messziről jött ember benyomását kelti, hátul ácsorog a képregénylények tornasorában. Adottságait persze nem lenne fair Pókember bicepszéhez mérni, Largót ugyanis nem rovar csípte, testét gammasugarak helyett széplelkű szupermodellek és könnyűvérű kalandornők simogatják. Az ő különlegessége nem a röntgenfelvételen, hanem a tőzsdén mérhető: az atyai dagadt buksza, a tisztázatlan körülmények között elhalálozott idősebb Winch vállalatbirodalma teszi e jó felépítésű világfit (vö. playboy) oly vonzó célponttá a corporate gazemberek szemében. Largo Hongkongtól Horvátországig ívelő mozifilmje (korábban volt sorozata is) elsősorban annak a szektornak játszik, mely a mozgókép helyett a mozgó képregénynek drukkol, e szolgáltatás ellenben, még egy ilyen, autósüldözős kalandfilm esetében is, csak bajosan egyeztethető össze a feszültségkeltés igényével. Mert annak csak a nem kívánt nevetés lesz a vége, ha a főhősnek kijelölt atléta (színész a filmben egy van: Miki Manoljovic, nem mondjuk ki, kinek a kedvence) egy petyhüdt szövegbuborékkal a szája szélén fut, mászik és verekszik, s hasonló intenzitással folynak az autósüldözések is. "Ááá!" - így a képregényhős, ha hasba szúrták, és "Bang!" - mondja az autó, ha falnak ment. Ez a Largo csupa "bang" és "ááá" - nagy siker volt hazájában.
