Végre egy magyar film, amely el mer szakadni a jól bejáratott műfajoktól és kliséktől, és képes meghökkenteni a nézőt. Kérdés persze, hogy jó-e ez magának a kedves nézőnek?
A magyar-cseh-német koprodukcióban készült játékfilmről akkor hallhattunk először, amikor kisebb, de tényleg csak kisebb politikai botrány alakult ki amiatt, hogy a szereplők politikusi portrékkal díszített dinnyékre lövöldöznek benne, és a portrék között egy magyar vezető fotója is szerepelt. A Zero, amely hivatalosan 2014-ben készült, aztán szerepelt a rangos Karlovy Vary Nemzetközi Filmfesztiválon, és végül a héten bemutatták a idehaza is, a vélemények pedig erősen megoszlanak. Volt, aki a címre rímelve javasolta a Port.hu-n a nullás pontozás bevezetését, van, aki így méltatta: „Mintha a szimbolista, vadul érzéki Jodorowsky rendezte volna a lírai-játékos Tamarát, Godard dokumentarizmusával és elkötelezettségével...” 
A jó tíz éve az Egyetleneimet jegyző Nemes Gyula rendező és Beregi Tamás forgatókönyvíró filmje egy anarchista méhészről szól, aki terrortámadást indít a rendszer ellen, hogy megmentse a méheket, egy másik szálon pedig pont annak mobiltársaság igazgatójának a lányába szeret bele, akinek a mobiltornya miatt kihalnak méhei. A szerelmesek gerillaakciókat hajtanak végre a méhek megmentésére, és megszüntetik az áramot, a fűtést, a benzint, a mobiltelefont és az internetet, a társadalom pedig, ha csak egy időre is, de visszatér a postagalambhoz és a lóháton való közlekedéshez. Az ország vezetői és a plázák vásárlói csúnya véget érnek, és a harc nemzetközi forradalomba csap át. Az anarchia nem csak a történetben uralkodik el, hanem a film szerkezetében is, amely helyenként kiszól a nézőnek, mondván: „Mit bámulsz? Mit ülsz tétlenül? Menj ki a moziból!”, de a képek hangulata és minősége is percről percre változik. 
A szerelmi szálat megkoronázó szeretkezésre azt mondják, az elmúlt évek legszebb ilyen jelenete – amit hagyományos kópiára forgattak -, az akciójelenetek sutasága viszont már az előzetesből is kitűnik, viszont készültek felvételek Afrikában és rengeteg archív anyagot dolgoztak fel. Zavarbeejtő az is, hogy mivel a három főszereplő három különböző nyelvet beszél - Kovács Krisztián magyar, Udo Kier német, a gyönyörű Martina Krátká pedig cseh – a párbeszédeket minimálisra fogták, a külföldi színészek pedig tört magyarsággal beszélnek. Az egyébként a híres cseh FAMU-n tanult Nemes a produceri funkciót is betölti, a társproducer Durst György, a szereplők között pedig ott találjuk szereplők: Tóth Orsi és a stáblistán ott szerepel Nemes Jeles László neve is, aki nem rokona a rendezőnek.
