A legtöbb férfi életében bekövetkezik az a pillanat, amikor hátat kell fordítani a haverokkal való sörözéseknek, a felelőtlen bulizásnak, valamint egyéb léhaságoknak, és a nagybetűs élet kilátástalan, unalmas szürkesége felé kell vetnie véreres tekintetét. Ennek a nehéz pillanatnak megragadására vállalkozik a Barátom, Knerten-mesefilmekkel debütáló norvég Martin Lund új filmjében.
Attól függ
Hogy mikor lesz egy pasiból férfi, az nagyban függ attól, hogy milyen kultúrába, milyen társadalmi osztályba szocializálódik bele, milyen családi, esetleg vallási hagyományok szabják meg útját. Egy szegényebb társadalomba születő fiú általában sokkal hamarabb lesz felnőtt férfi, mint egy gazdagabban. Sok esetben a "pasikor", a 16-26 éves korig tartó időszak teljes egészében hiányzik is, hiszen aki munkára fogható, annak mihamarabb dolgoznia kell, mert enni muszáj. Sokszor vallási, és/vagy kulturális hagyományok is megszabják, hogy egy fiú már gyerekkorában tudja kit fog elvenni, sokszor össze is adják a gyerekeket (például Indiában). Értelemszerűen, ilyen esetekben a gyermekkorból egyből a felnőttkorba lép az ifjú, s például az e filmben is tárgyalt tünetegyüttest ő megússza (ám ettől neki még semmivel nem lesz jobb/rosszabb). A fejlettebb, gazdagabb, modern társadalmakban azonban a gyerekeket nem kísérti a létfenntartás szüksége, a szüleik rendelkeznek olyan anyagi biztonsággal, hogy a gyerekek nyugodtan tanulhatnak, képezhetik magukat, akár több egyetemi szemeszteren keresztül is. Nyilván vannak sokan, akik itt is szereznek egy szakmát, gyorsan megnősülnek és 40 évesen már unokáikat sétáltatják, vagy ifjúkorukat a karrierjük minél magasabbra futtatására áldozzák, de vannak sokan olyanok is, akik az előbbi nagypapáknál alig fiatalabban még mindig a főiskolás haverokkal randalíroznak, az anyuhoz viszik mostani a szennyest, és ott is ebédelnek egy rendes, hétvégi tivornya után. Ilyen pasi Henrik (Henrik Rafaelsen) is, a Pasiból lett férfi fő-antihőse, aki komoly dilemma elé kerül a filmben. Barátnője, Tone (Janne Heltberg) gyermeket vár és ehhez a projekthez egy komoly, megbízható, felelősségteljes Henrikre van szüksége. Henrik azonban jelenleg még inkább csak egy bohókás, idétlen "pasi", a szó összes értelmében.
[img id=442065 instance=1 align=left img]Klisék nélkül
Nyilván többféle megközelítési mód adódhat egy ilyen "trauma" feldolgozásához. Mivel az életet alapvetően meghatározó fordulópontról van szó, lehetne drámában, mély, pszichologizáló attitűdből nézni Henrik "vergődését", de egy skandináv filmben, ahol az ilyen nézőpont klasszikusnak számít, ez igen közhelyes lenne – legyen a mű bármily hiteles is. Lehetne amolyan Amerikai pités, cseppet sem szégyellős, obszcenitásba hajló komédiában gondolkodni – ami viszont szintén közhelyes lenne, a nézők 99%-a legyintene, hogy "még egy dilis amcsi film a lúzerekről". Kit érdekelne az ilyen? Martin Lund, aki írta és rendezte e filmet, úgy próbálja szarva közt a tőgyét elkapni a tehénnek, hogy mixel. Nem akarja a férfivá válás problematikáját elviccelni, ezért a drámaiságot amolyan dán dogmás, dokumentarista ízű, expresszív történetmeséléssel és színészvezetéssel hozza be a filmbe. A kamera nem fényez, nem ködösít, néha teljesen belemászik a szereplők aurájába és megmutatja a lehető legelőnytelenebb arcukat. Ékes példa erre, amikor Henrik felébred, arcán a mély barázdákat a párna ráncai és nem pedig a sminkes alkotta. Viszont hogy ne csak hiteles legyen a mű, hanem szórakoztató is, Lund filmjében hajlandó lemenni egészen a legalpáribb tahóságig is. Simán bemegy Henrik és haverijainak squash-öltözőjébe és azokat a homoerotikával is játszadozó, ám igazi macsó "pasis" ugratásokat megmutatja, amit a csajok eddig legfeljebb csak elképzelhettek. Nem beszélve Henrik kulcsfontosságú "kalandjáról" a Pán Péter-kifestőkönyvvel, amiről egy szexuálpszichológus egészen biztosan órákig értekezne.
Takarékosan
Igazi skandináv módra takarékos a film, értsd ezt úgy, hogy Lund nem beszéli agyon a témát és nem is szórja rá a pénzt. 80 perc az egész, stáblistával együtt, és minden benne van, amit a felelősségteljes férfivá válás problematikájáról elmondani kell és érdemes. Az alapszituáció, Henrik és Tone gyermekvállalása olyan banális, aminél banálisabb nem lehet semmi. Azonban ahogyan ezt elmeséli, az a természetesség és személyesség, amilyen meghökkentő fordulatokkal színezi, az igen bravúros. A sztori úgy tartja meg általános érvényét, hogy közben az egyediség hitelével teszi megkérdőjelezhetetlenné. Önazonos hitellel játszanak a színészek is, egy olyan dramédiában, melynek lényegét szinte minden férfi átélte, illetve át fogja élni. Aki nem, annak viszont valami biztosan kimaradt az életéből… A kérdés csak az, vajon a csajok el tudják-e őket cipelni e filmre?
Kinek ajánljuk?
- pasiknak
- csajoknak, akik kíváncsiak a pasikra, de egy férfira vágynak
- akiket nem zavar a tükör által mutatott kép
Kinek nem?
- azoknak, akik soha nem vallanák be, hogy néha ők is voltak tahók
- érzékeny gyomrúaknak, finom ízlésűeknek
- aki szerint A hobbit az igazi mozi
7/10
