Az első Narnia-filmet nagyon vártam. A mi, valós világunkból a gyerekek egy ruhásszekrényen keresztül egy másik, varázslatos világba jutnak, ahol királyként tisztelik őket, kardozhatnak, íjazhatnak, és komoly dolgok függnek a helytállásukon; ez nagyon tetszett.
Tetszett mint egykori gyereknek, és bejött mint felnőttnek is, hiszen ezek a gyerekek a második világháború kellős közepén kerülnek egy másik dimenzióba, vagyis az ő harcuk kevés képzelőerővel is rávetíthető a valós világunkra.
Nem lenne elég a jelen terjedelem, hogy mint és miért csalódtam végül, legyen elég annyi, hogy az első fél óra még varázslatos volt, aztán a Mikulás megjelenése környékén elvesztettem a fonalat. Ausztriai falvakban tett látogatásaim jutottak eszembe, ahol minden túl szép volt, túl tiszta, túl valószerűtlen, és olyan jó, mint mentolos rágóra vizet inni. Egy képeslapra emlékeztetett, ahol sosincs halálveszély, semminek nincs súlya.
Nem én vagyok a célközönsége ezeknek a filmeknek, tudom, tizenkét évesen bőven élvezhetőek ezek az alkotások. De azt nem tudom szó nélkül hagyni, ha elfuserált játékszerrel kápráztatják el a gyerekeket.
A Caspian herceg jól indít. Rögtön teljes napfogyatkozás van, születik egy trónörökös, a címszereplőt meg akarják ölni, veszély van, ármány és holdvilág. Aztán jönnek a gondosan kiválasztott gyerekszínészek, akik - csakúgy, mint az első részben - a második világháború kellős közepéből átcsöppennek Narniába. A helyre, egy alternatív valóságba, amely tele boszorkánnyal, varázslattal, kardokkal, törpökkel, különféle mitológiákból ismert teremtményekkel. Ráadásul Narnia sokkal gonoszabb, mint az első részben láttuk. Nagyon helyesen. A pozitív kezdet után sokkal később jön a csalódás: egészen rokonszenves a Keanu Reevesre hajazó Caspian, zseniális a Halálos temetésből ismerős törpeszínész, Peter Dinklage, és komolyan tündéri Lucy szerepében Georgie Henley. Viszont a Shrekben már megismert kardos állat (ott macska, itt egér), a közhelyes, hangulatromboló párbeszédek, a logikátlan csatajelenet A gyűrűk urában már elsütött életre kelt fákkal és a semmiből, deus ex machinaként előbukkanó, érthetetlen Aslannal az egészet úgy teszi tönkre, ahogy "kell". Kár érte.
