Ha átaludtuk a rendszerváltás körüli időket, nem gondolkodtunk a piramisok rejtélyén, és nem járt nekünk soha az Elixír magazin, továbbá nem olvastunk Däniken-könyveket ősűrhajósokról és mindenféle fura vallásokról, valamint nem néztük a Déri János-féle Nulladik típusú találkozások című műsort, melyben először tűnt fel Uri Geller, írjuk be bátran az internet egyik keresőjébe, hogy "para".
Első helyen egy gyűjtőoldalt dob ki. Már a rovatok címei is magukért beszélnek: Agykontroll, Gömbvillám, Vákuum, Szabadenergia, Telepátia, Szellemidézés. Szóval paranormális dolgok. Ugyanakkor a para szó, melyet a droghasználók és -eladók nyelvéből vett át a köznyelv, és eredetileg a drogok által kiváltott paranoiára, indokolatlan rettegésre utalt, azt is jelenti: félelem. Ha igét képzünk belőle, így ragozzuk: én parázom, te parázol, ő parázik, vagyis fél.
A reklámszakmában már ismert Fazakas Péter első nagyjátékfilmjének címe tehát jó cím, egyetlen problémája, hogy nagyon hasonlít a nemrég bemutatott, Till Attila által rendezett Pánikra. A film ettől függetlenül nézhető, ha szemünk megszokja a rángatózó kameramozgást. Bár a történet több sebből vérzik.
Adott egy exrendőr, Lajos (Csuja Imre), aki visszatért a klinikai halálból, és most egy gazdag műkincskereskedőnél, Faragó úrnál (Szervét Tibor) dolgozik mint teremőr, az ő barátai egy javarészt ötvenesekből álló társaság, akik a paranormális tevékenységek bűvöletében élnek. A spiritiszta érdeklődésű társaság Etusa (Bánsági Ildikó) nagyon hisz a mágiában, barátnője egyáltalán nem, az özvegy Évike (Für Anikó) inkább társat szeretne magának, aztán ott van még az ezoterikus boltvezető, Feri (Scherer Péter), aki - bár ez a filmből nemigen derül ki - Lajos expartnere, meg a "kiggyerek", Tibi (Fellinger Domokos). Az izmos színészgárdára (feltűnik még Halász Judit és Spáh "Família Kft." Dávid) nincs is panasz. A spiritizmus történetbe ágyazása is jó ötlet a forgatókönyvet jegyző párostól, Csurgó Csabától és Fazakas Pétertől.
Viszont Csuja Imre karaktere és a többiek mintha dróton lennének berángatva ebbe az emberrablásos, pénzellopós sztoriba. Nem érezni, hogy súlya lenne a műkincskereskedő karakterének, ujjlevágás és verőlegények ide vagy oda. A műkincskereskedő lánya körül sincs minden rendben. Nem az a baj, hogy nem rokonszenves, de a karaktere is kusza. Ráadásul a film, bár alkotói az Üvegtigris, a Konyec és a Csak szex és más semmi bermudaháromszögének szánták, sajnos egymást kioltó elemekből áll. Így csak valami fura hibrid lett belőle. Túl véres, túl káromkodós ahhoz, hogy az érzelmesebb társkeresés a lekváros buktával meg a halott szellemmel érvényesülni tudjon. És sajnos túl langyos és híg ahhoz, hogy pöpec kultfilm lehessen. Kár érte.
