Sas Tamás az első húsz percben úgy megszűri közönségét, hogy még a filmszemlén résztvevő filmkritikusok közül is csak páran bírják. Akik meg végig nézik, azok a fejüket kapkodják, hogy most mi is történt valójában?
Bizakodóan álltam Sas Tamás új filmjéhez a Szélcsendhez, miután azt nyilatkozta, hogy ezzel a filmmel csak egy apró réteghez szól, ezért nem is épít az állami támogatásra. A film végén viszont csalódottan láttam a Magyar Mozgókép Közalapítvány emblémáját, és azt a tényt, hogy megint egy sokak által nézhetetlen film újból állami támogatással készült.
A Szélcsend egy low-budget költségvetésű film - ahogy divatos most ezeket a filmeket jellemezni. 1 helyszín, 3 színész és egy kissé zavaros forgatókönyv, aminek az ára ma hatvan millió forint még akkor is, ha bejáratott stábbal készül. A forgatókönyvet például Csikesz Judit írta, aki kizárólag Sas Tamásnak írt eddig nagyjátékfilmet és saját bevallása szerint nem is író mind inkább egy "kuka", aki évek alatt begyűjti a családi történeteket, majd azokat forgatókönyvé varázsolja.
Ez volt az a forgatókönyv, amiről Sas Tamás azt nyilatkozta, hogy a legizgalmasabb amit valaha olvasott. Akik látták a filmet azt hiszem izgalomról nem beszélhetnek. Az első húsz percben mindössze annyi derül ki, hogy három nő, egy hajón vitorlázik. Az "izgalmak" csak ez után kezdődnek miután az egyik nőről kiderül, hogy örült és a másik kettő ezt még ki is használja.
A Szélcsend nem éppen egy barátságos film, hosszú sokszor semmitmondó monológjaival és minimál cselekményével csak a nagyon türelmes nézők élhetik végig a tragédiát.
2/10 pont
