Puskaporos hordó

Mesei elemekkel és shakespeare-i szerelmekkel megtűzdelt, realista mozi, melyben az arab és zsidó pop mellett a fegyverropogás ritmusa rendez egységbe több emberi sorsot. A szálak látszólag egymástól függetlenül haladnak a biztos végzet felé, ám az Ajami végére a mozaikok keresztbe-kasul egymásba fonódnak, s belőlük végül bántóan tiszta kép rajzolódik ki.

Jaffa történelmi városa hajdan a békés zsidó-arab együttélés szimbóluma volt, ma Jaffát a zsidók és az arabok mellett keresztények is lakják. A hajdani béke azonban végeláthatatlan bandaharccá fajult az évtizedek alatt, míg az együttélés (a drogkereskedelemmel karöltve) a túlélésért való küzdelemmé. A konfliktus első ránézésre távolinak tűnhet, de mielőtt legyintenénk egyet, vagy megrándítanánk vállunkat, érdemes belegondolni, hogy Izrael alig több, mint kétezer kilométerre fekszik fővárosunktól, és a szereplőket a Magyarországon (vagy bárhol) élő kisebbség (vagy többség) alakjaira felcserélve máris közelebbinek látszik a probléma, mint elsőre hihetnénk. Az Ajami ebbe a világba nyújt bepillantást 120 perc erejéig.

Ajami Jaffa egyik szegénynegyede - levegőjében a feszültség szinte tapintható, igazi puskaporos hordó ez a környék, ahol a vallási konfliktusok a személyes szférában lecsapódva robbannak ki majd? minden ötödik percben. A 13 éves Nasri (Fouad Habash), a film narrátora, különleges képességet birtokol: előre megérzi, ha valami rossz fog történni, és ő nem szokott tévedni. Védelmi pénzt kizsarolandó érkezik Nasri családjának bárjába a rettegett klán megbízottja, ám a bártulajdonos a férfi személyéről mit sem sejtve pisztolyt ránt, s ezzel kezdetét veszi a kálvária. A klán tagjai bosszút forralnak, ám tévedésből Nasri szomszédját lövik le, ekkor a fiú anyja családostul menekülőre fogja. "Menni vagy maradni?" - hangzik a kérdés, és Nasri bátyja az utóbbi mellett dönt, így Ajamiban marad. A békét azonban drágán mérik, három nap fegyverszünet több ezer dínárba kerül - határozza el a spontán maffiagyűlés bírája, s teszi mindezt Isten nevében, némi százalékot felajánlva a Mindenhatónak a pénzből. Mintegy lelkiismeretük megnyugvása végett.

Az Ajami realista mese drogról, pénzről, fegyverekről, maffiáról, bosszúról, de a szerelmi szál sem hiányozhat belőle, ami persze bonyodalmakkal jár: zsidók és arabok, illetve arabok és keresztények ugyanis nem házasodhatnak anélkül, hogy mindez családi és/vagy barátveszteséggel ne járna. A szerteágazó tablóban felbukkan még forrófejű zsidó rendőr, aki a hadseregből leszerelt, majd nyomtalanul eltűnt testvére után kutat kétségbeesve; palesztin feketemunkás, aki édesanyja megfizethetetlen gyógykezelésére gyűjt, s ennek érdekében nem rest akár drogdílernek sem állni; illegálisan állatokat nevelő muszlim, akinek zsidó szomszédja a bárányok bégetése miatt nem bír aludni, ám őt magát csak gyikossággal tudják elhallgattatni; és persze a muszlim Nasri bátyja, aki pénzért cserébe a keresztény közösség vezetőjétől kér védelmet, miközben titkos viszonyt folytat annak lányával. Ezek a minitörténetek több ízben keverednek egymással, és a film utolsó fejezetében, egy tragikus hajnalon minden - a rendőr, a pénzhiányban szenvedő alkalmi drogdílerek és Nasri is - összeér, a kör bezárul, minden motiváció világossá válik. A finálé (ezt a jelenetet egyébként ekkor már másodszorra, más szemszögből, kibővítve láthatjuk) sok, eddig kuszának tűnő szálat varr el, azonban nem zárja le a történetet. Számtalan kérdés megválaszolatlan marad: nemcsak a filmbéli karakterek további élete vagy halála, hanem az ábrázolt vallási, tágabb értelemben emberi konfliktus mögött is ottragad a kérdőjel.

A filmben helyi amatőr színészeket láthatunk: a szereplők alakítása a tíz hónapig tartó, felkészítő műhelymunka miatt válhatott rendkívül hitelessé. A Dogma-stílusra emlékeztető kamerakezelés segíti a cselekmény realista ábrázolását, ám a történetszövés néhol mégis elrugaszkodik a valóság talajáról: a fejezetekre való tagolás, az orákulum-narrátor, aki képregényben eleveníti fel a történteket, és a tragikus szerelmi szálak teszik többé az Ajamit puszta valóság-reprodukciónál, így még ebben a kőkemény élethalál-harcban is akad némi szépség. A párhuzamosan futó történetek kuszasága pedig a film végére meglepően letisztult logikai egységbe rendeződik, minden homályos rész megtalálja a maga helyét és minden titokra fény derül.

A palesztin Scandar Copti és az izraeli Yaron Shani rendezők filmjét Cannes-ban Arany Kamera-díjjal jutalmazták, és a Legjobb idegennyelvű film kategóriájában még Oscarra is jelölték. Ennek az minden bizonnyal az oka, hogy az Ajami olyan, máig megoldatlan viszályról szól, mely egyszerre értelmezhető Ajami határain belül, de akár globális szinten is. Előítélet, vérbosszú, túlélésért zajló küzdelem, tradíciókhoz való ragaszkodás, segíteni akarás - ezek nem izraeli, hanem emberi jellemzők és törekvések. A film konfliktusai így túlmutatnak Izraelen, sőt, az arab-zsidó-keresztény konfliktuson is. Ajami a világ - kicsiben.