A cím egyből a lényegre tapint: maga a punci van itt a nevén nevezve. Hősünk (Dani) ráadásul sajtundorban szenved: elég is neki apja egy megjegyzése a "lenti sajtszagról", hogy az aznapi randit hazavágja.
A téma tehát kettős: apa és fia viszonya mellett a csajozás (inkább "kúrás", ahogy a vásznon használatos) rögös útját is végigjárhatjuk, a filmtörténetben nem először, és nem is utoljára.
Az apa (Bezerédi Zoltán), házi zsarnok és nőgyógyász orvosdoktor, aki szereti hazavinni a munkát, minden este más luvnyát (lásd mint fenn: akárha egy kerületi pornófilm-meghallgatás jelöltjei közül kerítettek volna az alkotók). Dani (játssza az első filmes rendező, Tóth Barnabás) mégis egész jól elvan vele, pedig tökéletesen az ellentéte: figyelmes, halk szavú, befelé forduló, gátlásos. Akár egy kamasz, jóllehet, elsőéves orvostanhallgató.
Hogy él egymás mellett két ilyen ember? Egy vígjátékban kedvesen teszik pokollá egymás életét, esetünkben azonban kissé hihetetlen, hogy tűrheti Dani a megpróbáltatásokat, hogy őrizheti meg integritását egy ilyen apaszörny árnyékában, azaz, hogy nem
1. azonosul apja nőszemléletével,
2. fordul radikálisan apja ellen.
Ezért aztán ez a tipikus első film minden szókimondása és nyersesége ellenére nem elég őszinte. Mintha Tóth démonokkal hadakozna: azt akarja bizonyítani, amit senki sem vitat, s azért kreál verbál-szexuál-szörnyeteg férfialakokat (megspékelve némi nemzetkarakterológiai fanyalgással), majd állítja velük szembe önmagát - hogy nyerjen. Túl sok frusztráció szorult ebbe a kevert műfajú, generációs tinivígjátékba.
