Kezdjük csak szépen sorjában a Taxi-filmek történetének elején. 1998-ban óriási sikert aratott a Luc Besson ötlete alapján készült Taxi sorozat első része, melyben parádés motoros mutatványokkal, technikai trükkökkel, és félelmetes száguldozással kápráztatta el a közönséget a rendező. Emellett a film nyelvezete, a karakterek stílusa, és maga a történet is tökéletesen mulattatta a nézőket.
Ezt követte 2000-ben a Taxi 2, amely továbbfűzte az első rész történetének fonalát, és a még el nem sütött poénokat, illetve csodamutatványokat - repülő taxi - használta fel a szórakoztatás érdekében. Ezután 2003-ban a Taxi 3 a "Tökéletesen rosszul kitalált sztori" díját is elnyerhette volna. (A történet alapján a mikulásruhába öltözött bandát nem lehetett elkapni, mert elvegyültek a tömegben karácsonykor. Ez még rendben is lenne, csakhogy a film szerint 8 hónapja körözték a tetteseket. Viszont áprilistól novemberig meglehetősen feltünő egy mikulásruhás rabló. Persze lehet, hogy én tévedek.) Ennek ellenére a film első jelenete kárpótolta a sebességérzetre kiéhezett nézőt: a száguldás is kipipálva. Végül megérkeztünk 2007-be a Taxi sorozat 4. részéhez, melyben a két fiatal családapa - a bénázó és kimondhatatlan nevű rendőr, Emilien Coutant-Kerbalec (Frédéric Diefenthal) és a veszélyekre fittyethányó taxisofőr, Daniel Morales (Samy Naceri) - immáron egy Peugeot 407-es turbótaxival száguldozik. Illetve, csak száguldozna, és itt jönnek a meglepetések.
Az ember, ha bemegy egy Taxi-filmre - az ezt megelőző három rész után - arra számít, hogy a briliáns felvételek révén az adrenalinszint fokozódik, és mi is a kocsiban érezhetjük magunkat. Ehhez képest az első jelenet össze lett csapva, gyakorlatilag az elinduláson és megálláson kívül csak a kocsi átalakulási animációját láthatjuk - ami egyébként katasztrofálisan mű - valamint a francia futballista, Djibril Cissé megnyerő mosolyát: a többi autós rész ki lett hagyva. Tudom, hihetetlenül hangzik, de még egy fél autós jelenet sincs a filmben, se üldözés, vagy bármilyen izgalom, ehelyett az ultrabéna rendőröké a terep. Szerepel a filmben a két főhős fia is, akik - cseppet sem meglepő módon - szintén összehaverkodnak. Az előző részekhez hasonlóan a tábornok após (Jean-Christophe Bouvet), és Emilien párja, Petra (Emma Sjoberg) is szerephez jut, illetve Gilbert felügyelő (Bernard Farcy) ügyetlenkedése is nagyobb teret kap - ami nem biztos, hogy olyan jó, sőt. A probléma ugyanis az, hogy a film a poénok és bohóckodások kavalkádja, aminek a fele előre kiszámítható, ráadásul a rendőrségi butaságot is csúnyán eltúlozták. Ami viszont pozitív meglepetést okozott, az a történet, ahogy a belga közellenség megszökik, és kirabolja a céljainak megfelelő bankot. Emellett nagyon jól sikerült a gonosztevő (Jean-Luc Couchard) alakjának megformálása. Az a tipikusan Hókuszpókot utánzó nevetés, és a kisstílű segédek egyaránt a film javát szolgálják.
Zárómondatként csak annyit, hogy remélem, nem lesz több része a Taxi-sorozatnak, mert a a részek sorszámának növekedésével sajnos fordítottan arányos a film minőségére egytől ötig adható osztályzatok száma, és ha így folytatják, a következő rész el fogja érni a mínusz egyet; a Taxi első része óta a sorozat folyamatosan csak romlott, míg végül elérte azt a szintet, ahonnan már nincs nagyon hová süllyedni.
