"Rutinos füllel már igen jól megkülönböztethető egymástól taps és taps, nos, ami Pataky Klári Hull az elsárgult... című darabját fogadta, az kisebb örömünnep volt. (...) Irónia és felvállalt érzelmesség hatja át az egész estés darabot: nagyon stilizált, bábszerű, karikaturisztikus figurákat tesz a színpadra a koreográfus, de furcsa módon minél feltűnőbb idézőjeleket biggyeszt hozzájuk, ők annál ismerősebbek és szerethetőbbek. Továbbra is időutazás vár ránk, hetvenes évekből való tupírozott frizurák, kihajtott nyakú ingek, A-vonalú ruhácskák és Máté Péter-slágerek jelzik a miliőt, és mi derűsen kukkantunk bele mások szerelmi életének kínkeservesen röhejes epizódjaiba."
"Hat kiváló táncos - Góbi Rita, Szabó Csongor, Domokos Flóra, Jaross Viktória, Nagy Csilla, Szász Dániel - bucskázik, csetlik-botlik a színpadon nevetséges pózokba törve magát, fölényes tehetséggel bizonyítva, hogy a test szépsége néha esetlen, nevetséges, darabos is lehet. Pataky Klári mintha külön groteszk mozgásenciklopédiát építene fel táncosai számára, akik egyértelműen élvezik ezeket a szellemes - és meglehetősen nehéz - mozgásparódiákat. Bámulatosak! Ami színpadon zajlik, az inkább test-test elleni küzdelem, mint bármi más, küzdelem a másikért műszempilla-csapkodással, fenyegetéssel, akár csúszás-mászással: egy meglehetősen kisszerű és mégis halálosan fontos harc, melyben a halálosnak hitt szenvedélyre érzelmi zsarolás, kényszerneurotikus tünetek vagy pofon a válasz.(...)"
