A 60 éves Demi Moore legjobb és legrosszabb filmjei

November 11-én ünnepelte a születésnapját a Ghost és a G.I. Jane sztárja, Bruce Willis gyermekeinek anyja. A jeles alkalomból listáztuk hat legjobban és hat legkevésbé sikerült produkcióját.

Demi Moore legjobb filmjei:

Ha a falak beszélni tudnának (1996)

Ebben az HBO számára készült szkeccsfilmben három részen keresztül ismerhetünk meg megrendítő abortusztörténeteket. Az 1952-ben, 1974-ben és 1996-ban játszódó szegmensek közül Moore az elsőben játszik egy megözvegyült ápolónőt, aki teherbe esik a sógorától, és néhai férje családjára való tekintettel nem akarja megtartani a gyereket.

Viszont az ötvenes években még Amerikában is tiltott volt az abortusz, ezért a nőnek igazi Canossa-járáson kell átesnie, hogy elérje a célját.

Claire Donnelly szerepében a színésznő olyan megrázó alakítást nyújt, ami remekül megalapozza a két későbbi történet hangvételét is.


Egy becsületbeli ügy (1992)

A kiváló katonai tárgyalótermi drámában Tom Cruise és Jack Nicholson oldalán egyenruhában csodálhatjuk meg Demi Moore-t, aki korvett kapitányként egy olyan bírósági ügyben segíti a védelem munkáját, amelyben két fiatal tengerészgyalogos megrendszabályozza harmadik társát, aki ennek következtében meghal. Kiderül viszont, hogy tettüket felsőbb utasításra követték el. Az ebben a cikkünkben ismertetett anekdota szerint a filmet gyártó stúdió egyik vezető munkatársa annak idején a forgatókönyv elolvasása után azzal fordult a scriptet jegyző Aaron Sorkinhoz, hogy „ha Tom Cruise és Demi Moore figurája nem fekszenek le egymással, miért kell egyáltalán nőnek lennie a szóban forgó karakternek?” Mi természetesen Sorkin válaszával értünk egyet, aki szerint

„a nőknek vannak más céljaik is, nem csak az, hogy lefeküdjenek Tom Cruise-zal”

– hiszen a színésznő alakítása a szexuális feszültség nélkül is kiváló.


Ghost (1990)

Annak idején az egész világot elvarázsolta ez a misztikus romantikus történet (kollégánkra 32 év késéssel már nem volt olyan nagy hatással), amelyben a Patrick Swayze által alakított Sam annyira szereti Demi Moore karakterét, Mollyt, hogy halála után sem képes itt hagyni az árnyékvilágot. A nőnek nagyon nehéz elfogadnia a hihetetlen igazságot, amelynek feldolgozásában és a Sammel való kapcsolattartásban egy spiritiszta, Oda Mae segíti.

A filmben Moore nemcsak a tiszta és ártatlan szerelmes nőt hozza remekül,

de nagyon jól működik a kémia közte és nemcsak a halott szerelmét alakító Swayze, de a nagyszájú Oda Mae-t megformáló – és alakításáért egyébként Oscar-díjban részesült – Whoopi Goldberg között is.


Krízispont (2011)

A 2008-as gazdasági világválság több filmet is ihletett, és bár J.C. Chandor rendezése a kevésbé ismertek közül való, ez az egyik legjobban sikerült. Az egy befektetési bank berkeiben játszódó sztoriban az indítja be az eseményeket, hogy a főhős kockázatelemző főnökét váratlanul, egy csomó más dolgozóval együtt kirúgják, ám távozása előtt még hősünk kezébe nyom egy pendrive-ot az utolsó munkájával. A pendrive pedig olyan titkokat rejt, amelyek súlyos történéseket jeleznek elő… A cég kockázatkezelési vezetőjének szerepében

Demi Moore itt is egy kemény figurát formál meg, akinek nőként kell helytállnia ebben a csupa férfi világban.

A Krízispont témájánál fogva viszonylag nehezen követhető, de kifejezetten megéri megküzdeni az anyaggal.


Agyament Harry (1997)

Woody Allen fekete komédiájában egy válságba került író, aki már három feleséget elfogyasztott, munkái tükrében tekint vissza a múltjára és múltja nőire. Demi Moore a filmben ennek a hölgykoszorúnak az egyik tagja: a főhős által írt egyik karakter, akit a férfi egyik volt feleségéről mintázott. Alant teljes egészében megtekinthető az a vicces szekvencia, amelyben a címszereplő elmeséli, hogyan lett Helen a pszichiáteréből a felesége, majd fiuk születése után rendkívül hithű zsidó.

Habár az Agyament Harryben szokás szerint Woody Allennek jutnak a legparádésabb pillanatok, Moore-t is kifejezetten üdítő látni ebben a tőle kevésbé megszokott szerepben.


Zaklatás (1994)

De vissza a kőkemény női karakterekhez! Barry Levinson thrillerében Demi Moore egy vállalatvezetőt játszik, aki ismét találkozik azzal a kollégájával (ezúttal már beosztottjával), aki tíz évvel korábban a szeretője volt. Tom Sanders (Michael Douglas) azóta becsületes családapa, Meredith mégis megpróbálja elcsábítani. Amikor ez nem sikerül neki, sértettségében szexuális zaklatással vádolja meg a férfit, aki emiatt hatalmas kutyaszorítóba kerül a munkahelyén és a magánéletében egyaránt.

A Zaklatás korát megelőzően mutatta meg – Moore és Douglas kiemelkedő játékával megtámogatva –, hogy a zaklatás elsősorban nem szexuális, hanem hatalmi játszma.


Demi Moore legrosszabb filmjei:

Sztriptíz (1996)

Annak ellenére, hogy ezért az alkotásért Demi Moore kiemelt, 12 és félmillió dolláros sztárgázsit kapott, a Sztriptíz állandó szereplője a „minden idők legrosszabb filmjei”-válogatásoknak – nem véletlenül. Az aktuális Arany Málna-gálán a legrosszabb színésznőnek, a legrosszabb rendezőnek, a legrosszabb forgatókönyvnek, a legrosszabb filmes párnak, a legrosszabb filmnek, de még a legrosszabb filmzenének járó díjat is bezsebelő mű sztorija szerint a színésznő egy olyan egyedülálló anya, Erin, aki, hogy visszaszerezze a kislányát, egy sztriptízbárban táncol. Mikor egy este egy befolyásos politikus is a nézők között van, a nő és segítője tervet szőnek, hogy a férfi megzsarolásával hogyan tudná Erin végleg visszakapni a gyerekét. Csakhogy a dolgok sokkal messzebbre vezetnek egy egyszerű zsarolásnál.

A kilencvenes években divatos erotikus thrillerek közé belőtt film sajnos úgy félresikerült, hogy fülledt erotika helyett egyszerűen röhejesnek érezzük.


LOL (2012)

A LOL a 2008-as francia romkom, a Zűrös kamaszok remake-je, amelyben egymással párhuzamosan követhetjük egy kamasz lány és vonzó édesanyja szívbéli kalandjait.

Anne, az anya szerepét Demi Moore Sophie Marceau-tól örökölte meg,

filmbeli lányát pedig Miley Cyrus formálja meg. Nem rajtuk múlt, de Lisa Azuelos rendezése tinifilmnek nem elég vicces, felnőtt romantikus komédiának pedig gyerekes – és ahogy arra a jópofának szánt címből is következtethetünk, legnagyobbrészt izzadságszagú erőlködés, aminek egyáltalán nem sikerül hitelesen bemutatnia sem a tinédzserek, sem a felnőttek világát.


Kanári (2020)

Ez a Covid-19 által ihletett akcióthriller ötlet szinten még nagyon ígéretesnek tűnt: a jövőben járunk, a 2024-es évben, amikorra a vírus olyan szinten mutálódott, hogy a pár szerencsés immunist leszámítva senki sem hagyhatja el a lakását. Az immunis futár, Nico és szerelme, Sara így csak virtuálisan lehetnek együtt, a lány ráadásul egy nap bajba kerül, amikor a betegség a közvetlen környezetében is felüti a fejét.

Demi Moore a filmben egy olyan családanyát játszik, aki mindenre kész, hogy megvédje autoimmun betegségben szenvedő lányát – még bűnözni is.

Amikor Nico az ő segítségét kéri, végig kétesélyes, hogy a nő segíteni fog-e neki. Feszült párharcukból lentebb megnézhetünk egy rövid részletet, ami ugyan izgalmasnak tűnik, de maga a film sajnos nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.


A szerelem vak (2016)

Bill Oakland bestsellerszerző autóbalesetben elveszíti a feleségét és a látását. A magába roskadt férfi és egy Suzanne Dutchman nevű gazdag nő útjai akkor keresztezik egymást, amikor Suzanne-t közmunkára ítéli a bíróság, mert tudomása volt róla, hogy a férje bennfentes kereskedést folytat. A közmunka részeként a nőt arra kötelezik, hogy felolvasással segítse Bill napjait.

A felolvasások során a két ember egyre közelebb kerül egymáshoz, de Suzanne-t nem akarja elengedni börtönbüntetésre ítélt férje.

Már a film előzeteséből is látszik, hogy a Bill Oaklandet megformáló Alec Baldwin nem igazán játssza ügyesen a vakot, a férjet alakító Dylan McDermott pedig kifejezetten csapnivaló – így hiába Moore érzékeny játéka, hiteles romantikus dráma helyett A szerelem vak olyan lett, mint egy édeskés Romana-giccsregény adaptációja.


Bunraku (2010)

Ebben a fura műfaji keverékben igazi sztárparádét láthatunk (Josh Hartnett, Woody Harrelson, Ron Perlman, Jordi Mollà), de attól még kifejezetten zavarba ejtő darab. Egy olyan, globális háború utáni világban járunk, amelyben a lőfegyverek be vannak tiltva, de attól még az emberek harcolnak – mindenféle méretű pengékkel és a puszta öklükkel. Ennek a világnak az ura a Nicola nevű gengszterfőnök (Perlman), akivel szembekerül a fiatal főhős (Hartnett) és újdonsült japán kardforgató barátja.

Demi Moore a Bunrakuban testhezálló szerepet alakít: egy titokzatos femme fatale-t, Alexandrát, akinek a cselekmény végére persze kiderül igazi személyazonossága is.


Parasite (1982)

Ahogy arról Demi Moore kapásból meg tudja nevezni saját legrosszabb filmjét című cikkünkben is írtunk, pár éve egy talkshow-ban kiderült, hogy a színésznő maga ezt a munkáját tartja a legrosszabbnak. A posztapokaliptikus sci-fi/horrorban Moore egy olyan tudós kísérőjét játssza, aki véletlenül megfertőződött egy halálos parazitával, és egy sivatagi kisvárosba elvonulva próbálják megtalálni a gyógymódot. Az addig jórészt csak a General Hospital című kórházas sorozatban szerepelt színésznőnek ez volt az első nagyobb dobása, ahogy az is nagy cuccnak számított, hogy a film 3D-ben került a mozikba. A korabeli kritika szerint viszont a Parasite nem több olcsó szörnyfilmnél, „ami csupán ijesztgetésre használja a 3D-t”, illetve

„rossz színészi játék dominálta B-film, amely meg sem próbálja bevonni a közönséget”.


Nyitókép forrása: Theo Wargo / WireImage / Getty Images.