Kezdhetnék úgy is, hogy ha csak egy zombifilmet nézel meg idén, legyen ez, de megnézheted a többit is, úgysem lesznek jobbak.
Az egyik kedvenc filmem a 2006-os dél-koreai A gazdatest, el is mondom, miért. A történet szerint egy, a folyóból kimászó hatalmas szörny terrorizálja Szöul lakóit, és egy különös család száll vele szembe, és mindez azért is zseniális, mert az azóta komoly karriert befutó rendező, Joon-ho Bong (Snowpiercer - Túlélők viadala) vagy féltucat zsánert gyúrt össze, méghozzá úgy, hogy mindegyikből a legizgalmasabb elemeket vette elő. Volt ott katasztrófafilm, szörnymese, akció és horror, némi sötét humor, de legfőképp a középpontban álló diszfunkcionális családról szólt, a témához képest szívmelengető módon. Bár a Vonat Busanba - Zombi expressz nem ér el ilyen mélységeket, van benne bőven spiritusz, és hasonlóképen képes átlépni a műfaji határokat.
Busan a koreai félsziget legvégén fekszik, Pusanként is írják, szép nagy város, rangos filmfesztiválja is van, de a címbeli vonatnak nem ez az eredeti úticélja. Csakhogy az indulás pillanatában tomboló élőhalottak lepik el a peront, van is, amelyiknek sikerül feljutnia, és a fertőzés olyan gyorsan terjed, persze harapás és cincálás útján, hogy mire kimondod, „Phjongcshangi téli olimpia”, már fel is zabálták az utazóközönség felét. A túlélők egyre hátrébb szorulnak, köztük a film elején megismert, mindig elfoglalt és önző apukával, aki volt feleségéhez vinné kislányát, mert az már nem szeretne vele lenni, de van itt egy baseball csapat, kedves idős hölgyek. egy faragatlan, de kedélyes pasas a terhes feleségével meg a vasúttársaság igazgatója.
Mivel dél-koreai filmről van szó, azt már elárulom előre, hogy sok jót ne várjunk egy kapitalistáktól, mert ezeknek a munkáknak mindig van társadalmi üzenete -, ahogy az sem véletlen, hogy főhősünk befektetési tanácsadó. A vonat pedig csak robog előre, körülötte minden város vérbe borul, de Busan állítólag még biztonságos, így arrafelé veszik az irányt. Csakhogy mindig történik valami, amitől egyre kevesebben és kevesebben lesznek az utasok, akik egymást is kezdik gyanakodva nézni. És le a kalappal a pályafutását animációs filmekkel kezdő rendező-forgatókönyvíró Sang-ho Yeon (Szöul, végállomás, Disznók királya) előtt, mert képes úgy végighajtani a sztorit, hogy a már a legelején is gyors tempót végig fokozni tudja, és folyamatosan tud egyre újabb és újabb fordulatokat előhúzni, amelyek közül egyik sem hat erőltetettnek.
A zombifilm nem éppen felfedezetlen terület, könnyű lenne klisékbe futni vagy csakis azokból építkezni, de a Vonat Busanba cseppet sem klisés, és mer máshonnan is meríteni. Egyedül ott billeg a sztori, amikor fegyvertelen hőseink három vagonnyi fertőzöttön verekedik át magukat, de kárpótlásként eközben is egy sor remek ötlet és néhány geg kerül elő – és az is lehet, hogy egyszerűen nem akartak túl sok vért és belsőséget mutatni. És mint minden jó zombifilmben, itt sem az élőhalottak a legveszélyesebbek, hanem a könnyen befolyásolható, önző, kegyetlen vagy egyszerűen csak bizonytalan élők. A filmet március 1-től limitált vetítéssorozatban láthatják a műfaj rajongói, eredeti nyelven, magyar felirattal. Budapesten kizárólag a Pólus Moziban vetítik, emellett további vidéki nagyvárosokban is bemutatják, többek között Szegeden, Szolnokon, Jászberényben, Salgótarjánban, Szombathelyen és Szentesen is lesznek vetítések.
Értékelés: 8/10
