Filmfolytatások, amik pofátlanul átvertek minket

Hiába ugyanaz a címük, ezeknek a folytatásoknak semmi közük az eredeti műhöz.

Veled is előfordult már, hogy beültél a moziban egy filmre, vagy otthon elindítottad a DVD-lejátszót/streamet, és kiderült, hogy baromira nem azt kaptad, amire számítottál? Pedig a film címe az, mint a korábban látott kedvencedé, csak épp mögé van biggyesztve egy sorszám, jelezve, hogy ez már folytatás. Értsd:

annak a filmnek a folytatása, amit szeretsz, és ha nem is pont olyan, de legalább hasonló színvonalat vársz az újrázástól. De azt biztosan nem, hogy teljesen más szereplőkkel, teljesen másfajta fimet kapsz.

Ezt a szégyentelen húzást régóta használják a filmiparban, Lucio Fulci 1979-es horrorfilmje, a Zombi Olaszországban Zombi 2. címen került a mozikba. Ennek oka egyszerű marketing volt: George A. Romerótól a Holtak hajnala az olaszoknál szimplán Zombi címen futott, és bár a két filmnek semmi köze egymáshoz (azon túl, hogy élőholtak járkálnak mindkettőben), ahelyett, hogy Fulci filmje más címet kapott volna, inkább odabiggyesztették utána a kettest, mivel abban bíztak, hogy így hasonlóan szép bevételt hoz majd, mint a Holtak hajnala. De ne gondoljuk, hogy csak az olcsó zombimozi él ezzel a módszerrel, hollywoodi filmek is előszeretettel alkalmazzák. Következzen nyolc olyan film, ami folytatásnak hazudta magát, noha köze sincs az eredeti műhöz.

 

Halloween 3.: Boszorkányos időszak (1982)

Ha John Carpenter kultikus horrorfilmjére (és annak folytatásaira) gondolunk, az első, ami beugrik, a holtsápadt maszkot viselő haddonfieldi mészáros, Michael Myers, aki becsületes slasher-rémként minden útjába akadó tinivel végez. Legalábbis ez történik majdnem minden részben, kivéve a harmadikat. Azok után ugyanis, hogy a Halloween első (1978) és második része (1981) egy összefüggő sztorivá szervült,

Carpenter úgy gondolta, hogy antológiaként viszi tovább a koncepciót, és minden további folytatás egy-egy önálló történet lesz.

Ennek első próbálkozása volt a Halloween 3.: Boszorkányos időszak, amire azonban nem voltak felkészülve a nézők. A történet egészen más, mint a korábbiak: ez már nem is slasher, hanem misztikus horror, amiben a halloweeni maszkok végeznek az emberekkel. Michael Myersnek nyoma sincs a filmben, pedig mindenki arra számított, hogy ismét ő fog öldökölni. Illetve egyszer láthatjuk: a tévében az eredeti Halloween előzetese megy, ám ez olyan volt, mintha sót hintenének a sebbe. Idővel viszont a Halloween 3. emléke is megszépült, és a rajongók körében most már kultikus státuszba emelkedett.

 

Madarak 2. (1994)

Alfred Hitchcock klasszikusai előszeretettel kaptak folytatást, gondoljunk csak legnépszerűbb filmjére a Psychóra. Ugyanakkor, legyen bármilyen vacak is a egy-egy későbbi Psycho-film, azt mindegyik betartja, hogy Norman Bates áll a történet középpontjában. Nem így az 1963-as Madarak folytatása, pedig az eredeti film nyitott zárlattal ért véget, szóval nem is ördögtől való egy második rész. Csakhogy kevesen tudják, hogy egyáltalán van ilyen, a Hitchcock-rajongók meg bölcsen úgy tesznek, mintha nem is létezne. A Madarak 2. közel harminc évvel az első film után készült, simán csak televíziós forgalmazásra. A filmet az a Rick Rosenthal rendezte, aki a Halloween második részét is dirigálta, ám a stáblistán Alan Smithee álnév szerepel, mivel annyira vacak lett a végeredmény, hogy nem vállalta. Az egyetlen visszatérő szereplő az eredeti filmből Tippi Hedren, ám ez is megtévesztő, mert egészen más karaktert játszik. Ahogy a történet sem folytatás, csak itt is jönnek a gyilkos madarak, és annyi.

 

Reszkessetek, betörők! 3. (1997)

Talán ez az egyik legnagyobb csalódás a listán. Bár az RTL Klub (jelenlegi nevén RTL) előszeretettel hangsúlyozta egy időben, hogy

„Nincs karácsony Kevin nélkül”, de sajnos azt kell mondanunk, hogy Reszkessetek, betörők! viszont van Kevin nélkül.

Bizony, a harmadik rész már Macaulay Culkin, Joe Pesci és Daniel Stern nélkül készült, és csak a tematika maradt meg: egy Alex nevű kisfiúnak kell megvédenie a családi házat a betörőktől. Hogy emeljék a tétet, ezek a rosszfiúk már négyen vannak, sőt, nem mind fiú: egy csaj is akad köztük. Sajnos nemcsak a klasszikus karakterek hiányoznak a folytatásból, hanem a hangulat, a kreativitás, meg úgy általában az a báj, ami a korábbi két részben megtalálható. Ráadásul azóta már a hatodik részénél tart a franchise, persze az eredeti szereplők nélkül.

Ez is érdekelhet

7 folytatás, ami jobb, mint az eredeti film

A második (sőt: harmadik, negyedik) részeket általában elég lesajnálóan szoktuk emlegetni, feltételezvén, hogy csak anyagi érdekből készültek. De vannak bizonyos ritka alkalmak, amikor egy-egy folytatás sokkal jobban sikerül, mint az eredeti film.

Tovább

 

Blair Witch – Ideglelés 2. (2000)

Hogyan lehet folytatni egy kézikamerás horrorfilmet, ami ráadásul nagyban épített arra, hogy valódi talált tekercsként adta el magát? Mivel a folytatás helyet kapott a listánkon a válasz egyértelmű: sehogy. Pedig az eredeti film akkora siker lett, hogy még ma is hivatkozási alap, és elindította az alacsony költségvetésű, kézikamerás horrorok diadalmenetét. Elkerülhetetlen volt, hogy további filmek készüljenek a blairi boszorkányról, ám már a második résznek sem sikerült felnőni a feladathoz (összesen három folytatás készült, a negyedik rész már csak televíziós forgalmazásra).

A történet meta szinten beemeli az első részt, mivel turisták egy csoportja keresi fel az erdőt, ahol a filmesek eltűntek.

Ezen túl viszont köze nincs az eredeti Ideglelés hangulatához, ráadásul ez már hagyományos technikával készült, nem kézikamerás felvételekből áll össze.

 

Amerikai pszichó 2. (2002)

Oké, nem azt mondom, hogy az első rész egy igazán méltó, és hibátlan feldolgozása Bret Easton Ellis regényének, de azt el kell ismerni, hogy van egy sajátos hangulata, és Christian Bale zseniális Patrick Batemanként. Van viszont egy Amerikai pszichó 2. című film is, aminek az égegyadta világon semmi köze sincs az első részhez. Ebben egy pszichiáter, Rachael Newman (Mila Kunis) gyilkolászik, aki a történet szerint Bateman ámokfutásának egyetlen túlélője. Csakhogy, az eredeti koncepció szerint ez nem is így volt:

a film Girl Who Wouldn't Die (’A lány, aki nem akart meghalni’) munkacímmel készült, az, hogy bármi köze legyen az Amerikai pszichóhoz, már később jutott eszükbe az alkotóknak, így sebtében beleerőltették ezt a szálat, és Patrick Batemant pár régi felvételről.

Az erdeit film rajongói meg jótékonyan törlik a memóriájukból ezt a folytatást, és talán mindenkinek jobb is így.

 

Dumb és Dumberer: Dilibogyók 2. (2003)

Ez nem az, amire elsőre gondolnál, annak Dumb és Dumber kettyó a címe, és 2014-ben mutatták be. Ez egy korábbi folytatás, sőt, előzménysztori, ami igyekezett meglovagolni a Farrelly tesók eszelős vígjátékát, csak már nem Farrellyék írták, és se Jim Carrey, se Jeff Daniels nem tér vissza a szerepbe. Helyettük két olyan színészt láthatunk Eric Christian Olsen és Derek Richardson személyében, akik nagyon igyekeznek leutánozni elődeiket, de ettől csak még kínosabbá válik ez az egész. Sajnos az eredeti gárdával készült folytatás sem lett valami remek, bár ezt mindenképp übereli, és érvényteleníti.

 

Dirty Dancing 2. (2004)

Ez egy elég furcsa esete a kamu folytatásoknak, mivel egyfelől ugye arról van szó, hogy egyáltalán nem az eredeti sztorit viszi tovább, másfelől viszont az történik, hogy gátlástalanul megismétli azt. Más szereplőkkel, más helyszínekkel, de tulajdonképpen ugyanazt látjuk, mint Jennifer Grey és Patrick Swayze párosával, csak itt Romola Garait kell megtanítani táncolni, amire Diego Luna a legmegfelelőbb ember. És mindez most Havannában zajlik, és a salsát járják.

Közben Patrick Swayze is beugrik egy cameóra, hogy teljesebb legyen a illúzió, és elhiggyük, hogy egy folytatást látunk.

 

Ovizsaru 2. (2016)

Arnold Schwarzenegger vonzza a folytatásokat, gondoljunk csak a Terminátorra, a Ragadozóra, vagy a The Expendables-re. De ne dőljünk be minden címnek, az 1990-es Ovizsaruhoz ugyanis sosem készült folytatás, legalábbis amit második rész címén el akartak adni nekünk, az nem az. Amikor a maszkulin zsaru beáll óvóbácsinak, az kifejezetten vicces, pláne, hogy ezzel a vígjátékkal Schwarzenegger saját magán is ironizált. A több mint negyedszázaddal később készült második rész főszereplője viszont Dolph Lundgren, aki, ki nem találjátok, mit csinál: bizony, egy olyan zsarut alakít, aki óvóbácsinak áll, és jócskán meggyűlik a baja a lurkókkal. A film szerencsére csak DVD-n jött ki, de senkit sem ismerek, aki azzal büszkélkedne, hogy a gyűjteménye részét képezi.

 

(via Screenrant, Wikipedia)