A végeredményen, amely a filmtörténelem egyik nagy klasszikusa, ugyan nem látszik, de az 1960-as történelmi eposz forgatása annak idején elég balhés volt.
1. Már a rendező személyének a megtalálása sem volt könnyű menet: a főszereplő-producernek, Kirk Douglasnek ugyanis nem tetszett az eredeti direktor, Anthony Mann (El Cid, A Római Birodalom bukása), ezért menesztette, és Stanley Kubrickot kérte fel helyette. A filmben szintén játszó Sir Peter Ustinov emlékei szerint egyedül a sóbányás jelenetet forgatta Mann.
2. Sir David Lean (Híd a Kwai folyón, Arábiai Lawrence, Doktor Zsivágó) is felmerült egyébként a direktori posztra, Sir Laurence Olivier-t pedig fel is kérték – utóbbi azért mondott nemet, mert már szerepet kapott a filmben, és úgy érezte, nem tudná megugrani, hogy egyszerre játsszon is benne és rendezze. Joseph L. Mankiewicz (Mindent Éváról, Kleopátra) szintén azon direktorok táborát erősíti, akik nem vállalták a feladatot.
3. A már említett Sir Peter Ustinov, utalva arra, mennyire elhúzódott a film forgatása, gyakran viccelt azzal, hogy a munkálatok elején megszületett lánya a forgatás befejezésekor már óvodába járt, és amikor megkérdezték tőle, miből él az apukája, azt mondta,
a Spartacusból.
4. Habár a címszerepet alakító Kirk Douglast gyakran érte az a kritika, hogy 42 évesen már túl öreg ahhoz, hogy eljátssza Spartacust,
valójában csak négy évvel volt idősebb az eredeti történelmi figuránál, amikor az meghalt.
5. A forgatáson történt balhék sorát gyarapította, hogy Russell Metty operatőr egy alkalommal elvonult, arra hivatkozva, hogy Stanley Kubrick rendező nem hagyja, hogy végezze a munkáját. Kubrick ugyanis maga is profi fényképész volt, több saját korábbi filmjét ő maga fényképezte, és valóban nem engedte érvényesülni szegény szakembert. A vita odáig fajult, hogy Metty azt követelte, távolítsák el a nevét a stáblistáról – mivel erre végül nem került sor, amikor a Spartacus Oscar-díjat nyert a legjobb operatőri munkáért, azt az operatőrként feltüntetett Russell Mettynek ítélték, holott a legtöbb jelenetet Kubrick fotografálta.
6. Habár a film nagyot szólt a mozipénztáraknál, négy Oscar-díjat is nyert és a mai napig a legjobb történelmi eposzok közé sorolják, Stanley Kubrick rendező (akinek ez volt az egyetlen filmje, amire úgy kérték fel, és nem a saját szerzői alkotása volt) nem érezte a magáénak, és
nem tartotta az életműve részének.
Annak ellenére ugyanis, hogy az operatőrrel basáskodhatott, nem kapott szabad kezet a forgatás során: Kirk Douglas főszereplő-rendező folyamatosan beleszólt mindenbe (hiszen ez afféle személyes projekt volt a számára, Kubrickot is ő vonta bele egyáltalán a munkába), és gyakran összekülönböztek. Douglas például nagyon kiakadt azon, hogy a direktor az egész stáb előtt lesza*ozta az azóta ikonikussá vált „Én vagyok Spartacus!”-jelenetet.
7. Kirk Douglas számára egyébként azért volt olyan fontos a Spartacus, mert nagyon el akarta volna játszani az 1959-es Ben Hur címszerepét; William Wyler rendező azonban nem őt, hanem Charlton Hestont választotta. Douglasnek az antagonista Messala szerepét ajánlották fel, de ő nem akart másodhegedűs lenni. Később a színész elismerte, hogy gyerekes módon az motiválta a Spartacus megszületését, hogy mindenáron be akarta bizonyítani Wylernek és a csapatának, hogy ő is le tud forgatni egy római kori történelmi eposzt, ami felér a Ben Hurral.
8. A női főszerepre, Varinia megformálására Kirk Douglas mindenképpen a francia Jeanne Moreau-t akarta, ő azonban nem akart eljönni Párizsból a forgatás kedvéért. Ezt követően
felmerült Ingrid Bergman és Audrey Hepburn is.
Jean Simmonst (Macsók és macák, A tövismadarak) végül Kubrick választotta ki.
9. A film egy részét William Randolph Hearst médiamogul kaliforniai, San Simeon-i kastélyának márványlépcsőinél forgatták – az ő neve onnan lehet ismerős a filmrajongók számára, hogy róla mintázták az Aranypolgár címszereplőjét, amely filmben fontos szerep jutott a szóban forgó, Xanadunak elnevezett kastélynak is.
10. A Spartacus egy fontos mellékszerepében feltűnt a már befutott, de a filmben szintén szereplő idősebb kollégájához, Sir Laurence Olivier-hez képest zöldfülűnek számító, harmincas évei elején járó Tony Curtis is, akinek a színészfejedelem nagylelkűen tanácsokat adott, hogy hogyan tökéletesítse a játékát. De Curtis is tudta, hova kell szúrni: cserébe arra vonatozó tippeket osztott meg Olivier-vel, hogy hogyan fejleszthetné a fizikumát.
(via IMDb)
