A 2000-es évek egyik legkreatívabb zombifilmje

Egy vonat teli zombival. Nem, nem a hétvégi balatoni járatról beszélünk a nyár közepén, hanem a 2010-es évek egyik legjobb horrorjáról, egy új klasszikusról a zombifilm műfajában, amely kapott már folytatást és kap amerikai remake-et is.

Furcsa a cím? Busan a Koreai-félsziget csücskén fekszik, Pusanként is írják, szép nagy város, rangos filmfesztiválja is van, de a címbeli vonatnak nem ez az eredeti úticélja. Csakhogy változik a terv, mert az indulás pillanatában tomboló élőhalottak lepik el a peront, van is, amelyiknek sikerül feljutnia, és a fertőzés olyan gyorsan terjed, hogy mire kimondod, „dehát olyan sok zombifilmet láttam már”, fel is zabálták az utazóközönség felét. A magukat elbarikádozó túlélők egyre hátrébb szorulnak, köztük a film elején megismert, mindig elfoglalt és önző apukával (Yoo Gong, akit most A nyugalom tengere című Netflix sci-fi sorozatban láthatunk), aki volt feleségéhez vinné kislányát, mert az már nem szeretne vele lenni, de van itt egy baseball csapat, kedves idős hölgyek, egy faragatlan, de kedélyes pasas a terhes feleségével, meg a vasúttársaság igazgatója.

Mivel dél-koreai filmről van szó, azt már elárulom előre, hogy sok jót ne várjunk a kapitalistáktól, mert ezeknek a munkáknak mindig van társadalmi üzenete -, ahogy az sem véletlen, hogy főhősünk befektetési tanácsadó. A vonat pedig csak robog előre, körülötte minden város vérbe borul, de Busan állítólag még biztonságos, így arrafelé veszik az irányt. Csakhogy mindig történik valami, amitől egyre kevesebben és kevesebben lesznek az utasok, akik egymást is kezdik gyanakodva nézni. És le a kalappal a pályafutását animációs filmekkel kezdő rendező-forgatókönyvíró Sang-ho Yeon (Szöul, végállomás, Disznók királya) előtt, mert képes úgy végighajtani a sztorit, hogy a már a legelején is gyors tempót végig fokozni tudja, és folyamatosan tud egyre újabb és újabb fordulatokat előhúzni, amelyek közül egyik sem hat erőltetettnek.

A zombifilm nem éppen felfedezetlen terület, könnyű lenne klisékbe futni vagy csakis azokból építkezni, de a Vonat Busanba - Zombi expressz (2016) hihetetlenül kreatív még a klisék terén is, ráadásul mer máshonnan is meríteni. Egyedül ott billeg a sztori, amikor fegyvertelen hőseink három vagonnyi fertőzöttön verekedik át magukat, de kárpótlásként eközben is egy sor remek ötlet és néhány geg kerül elő – de az is lehet, hogy egyszerűen nem akartak túl sok vért és belsőséget mutatni. És mint minden jó zombifilmben, itt sem az élőhalottak a legveszélyesebbek, hanem a könnyen befolyásolható, önző, kegyetlen vagy egyszerűen csak bizonytalan élők. És mint minden sikeres filmnek, ennek is született folytatása, a Peninsula: Holtak szigete (2020), és készül belőle az amerikai remake The Last Train to New York címmel, aminek a horrorspecialista James Wan lesz a producere.

Döbrösi Laura a SZESSÖN vendégeként elárulta, hogy karmesternek lenni a világ legmenőbb dolga és azt is, mit jelent noisemakernek lenni, de beszélt a női zenészekről is.