Az HBO bemutatta a Robin Williamsról szóló, egyszerre hihetetlenül vicces és végtelenül szomorú portréfilmet.
Mindössze 63 évesen, 2014. augusztus 11-én, tragikus körülmények között hunyt el Robin Williams - Parkinson-kórt diagnosztizáltak nála, és a végzetes, elkerülhetetlen szellemi leépüléstől rettegve végzett magával. Mint a legnagyobb nevettetők, ő is depresszióra hajlamos, magában kétkedő ember volt, és ahogy oly sok nagy művész, olykor eléggé önpusztító életet élt.
Július 17-én került fel az HBO GO-ra, és már az HBO-n is látható a Robin Williams: egy komikus portréja című film, ami megrázóan mutatja be a színész életét. Kollégák, barátok, családtagok, volt szerelmek osztják meg akár legszemélyesebb emlékeiket, és azokon keresztül követhetjük végig Williams karrierjének alakulását, sztárrá válását, és annak árnyoldalait. Továbbá betekinthetünk a bohócálarc mögé, és megismerhetjük, milyen ember is volt valójában.
Egy szeretetre vágyó, szomorú fickó, aki mindenáron meg akarta nevettetni a világot.
A film zömmel tévéműsorokból és stand-up fellépésekből válogat, így jószerével ritkán (vagy korábban soha nem) látott felvételeken röhöghetünk - mert Williams olyan volt, mint egy orkán, és a színpadon élte ki magát a leglátványosabban. Alighogy elkezdődik a fellépés, már pörög: bohóckodik, hevesen gesztikulál, kiabál, és csak úgy ontja magából a - néhol vaskos - harsány poénokat. Tulajdonképpen az egész dokumentumfilm egy érzelmi hullámvasút, hiszen nem lehet fapofával nézni a komédiázást, ugyanakkor szívbemarkoló azt az embert látni a végtelen mókázás mögött, aki magányosan, töprengve készül az előadásaira, és miután szívét-lelkét beleadta, holtfáradtan, teljesen kiüresedve próbál visszatérni a valóságba. Gyarlóságából is viccet csinált, teljesen lecsupaszította magát a közönsége előtt, ahogy szánalomra méltó alkoholizmusát és (egykori kőkemény) drogfüggőségét is harsány tréfák tárgyává tette.
Ha visszanézzük a filmjét, felismerhetjük Williams arcán is e kettőséget, mert átüt a vigyor mögötti mélységes szomorúság. És talán ez a film legnagyobb hiányossága: noha bemutatja a személyiségének sötétebb oldalát is, a dramaturgia mégsem képes eljutni a katarzisig, hiszen gondoljunk csak bele, milyen szörnyű, megrázó dolog, ha egy ember, aki kitárta a lelkét, lecsupaszította magát, hogy ha csak egy-két órára is, de szeressék az emberek, a halálba menekül, mielőtt a személyisége darabokra esne.
Értékelés: 8/10
