Az erdő mélyén nem hallja a sikításod senki

A Hajtóvadászat (2012) című lengyel dráma pontosan megmutatja, milyen volt az ellenállók élete, amit az esedékes német embervadászaton kívül az éhség és az árulás határozott meg.

A romantikus képzeletben az ellenállók a II. második világháború során időről időre lecsaptak a megszálló németekre, majd elnyelte őket a föld a zsákmányolt fegyverekkel együtt, hogy a táborban régiótól függetlenül a londoni vagy moszkvai rádióadásból meghallgassák a híreket. A valóság ehhez képest elég kiábrándító, a partizánok rendszerint hetekig, hónapokig nem láttak akciót, miközben gyakorlatilag éheztek, ami élelmük volt, azt a helyi lakosságtól vették el, legtöbb áldozatuk nem német katona, hanem velük együttműködő civil volt. A különböző politikai pártállású ellenálló szervezetek egymással civakodtak, és volt, ahol fegyveresen is harcoltak egymással – mint Jugoszláviában a csetnikek és kommunisták vagy Ukrajnában a lengyelek és ukránok -, már amikor nem a túlerőben lévő, sokkal jobban felfegyverzett németek elől menekültek.

Egy ilyen partizánellenes akció története a Hajtóvadászat (2012), amelynek hőse, Wydra tizedes (Marcin Dorocinski), a lengyel partizán valamikor 1943 őszén egy közeli faluban elfog egy besúgót, egy befolyásos üzletembert (Maciej Stuhr), és az erdőben bujkáló, éhező egysége elé viszi őt. A táborhelyre érve azonban megdöbbenve tapasztalja, hogy minden bajtársa nyakát elvágták. A férfi sokkját kihasználva a fogoly kereket old. Wydra bosszúra szomjazik, de vajon ki felel a mészárlásért? A titokra visszaemlékezések során derül fény, amely négy ember, a partizánok parancsnoka, a besúgó és felesége (Sonia Bohosiewicz), valamint egy partizánokat segítő nővér (Weronika Rosati) egymással összefonódó történetét is bemutatja. Azon túl, hogy hozza a háborús filmek legtöbb elemét, a Hajtóvadászat egyben egy hangulatos thriller is, hiszen itt többen is árulókká válnak, bár nem mindig önként.

Mindezt Marcin Krzysztalowicz rendező egy összetett, időben is gyakran elmozduló szerkezettel teszi izgalmassá, de a filmnek nem a rejtélyek megoldása az erőssége, hanem az itt bemutatott erkölcsi dilemmák, amelyek szinte minden karaktert megbénítanak. Merthogy itt mindenkinek olyan döntéseket kell meghoznia, amik következményével egész életükben együtt kell élniük – feltéve, ha megélik a történet végét. Amelyet Wydra karaktere és a jelenleg legfontosabb és legkarakteresebb lengyel színész, Marcin Dorocinski (Rózsa) alakítása visz el.