Persze nem sok jóra számítottunk a TV2 celebtáncoltatója esetében, amit egy latin-amerikai szappanopera sztárral hirdettek, de a produkció pár elemet leszámítva teljesen vállalható.
Sem a celebek világa, sem a versenytánc nem vonz, vagyis nem sok jóra számítottam, és ahogy elkezdődött az egész, az igazolni látszott minden gyanút. A sokadik táncos show két műsorvezetője, Stohl András és Kiss Ramóna egymást túlordítva vezette fel a műsort – ők később is csak ritkán tekerték le a hangerőt -, a zsűri pedig úgy vonult be, mintha a Muzsika TV egyik dáridós különszámát néznénk, nyilván azt érzékeltetve, hogy érzik a ritmust. Egyébként a mindenhol bevethető, de tíz évig valóban versenytáncoló Ördög Nóra, Molnár Andrea latintánc-bajnok, Kováts Gergely Csanád showtánc világbajnok, a Megatánc győztese és Schiffer Miklós stílus-és divattanácsadó alkotta a vajszívű zsűrit, akik a leggyengébben teljesítő celebtáncost is azzal biztattak, hogy jó úton jár.
Merthogy erről van szó, a csatorna celebistállójának állandó szereplői kaptak egy-egy profi táncost, aki beléjük vert egy koreográfiát, optimálisan az illető személyiségéhez mérten, amit aztán jól vagy rosszul előadtak, a zsűri meg értékelt. Ahogy ez oly sok más show-ban történik, mint például az RTL Szombat Esti Láz című műsorában, ahol - minő meglepetés! -, mind Kiss Ramóna, mind Stohl még versenyzők voltak. A Dancing with the Stars - Mindenki táncol különösebb fennakadások nélkül, korrekt módon hozta el ezt a formulát, elsősorban a profi táncosoknak köszönhetően, és a készítőket dicséri, hogy ezek a táncosok meg is kapták a munkájuknak megfelelő szereplési lehetőséget a felvezetőkben és az értékeléseknél is. Nagyrészt miattuk volt tényleg nézhető a műsor. És a legtöbb celebből tényleg kipréselték a rendes előadást, közben kiderült, hogy Pásztor Anna, a volt szépségkirálynő Gelencsér Tímea és Détár Enikő egész jól táncol, Osvárt Andrea és Horváth Tamás elfogadható, Tóth Dávid és Noszály Sándor elmegy, Istenes László és Emilió pedig nyilván jópofizni ment oda - túl is tolták egy kicsit. A leggyengébb Marsi Anikó, a Tények műsorvezetője volt, akit saját elmondása szerint zavart, hogy mit gondolnak róla, ami kicsit meglepő volt az ő szájából, és a leghalványabbak között ott volt Győrfi Dani is.
Hogy ki Győrfi Dani? Hát a mentőszolgálat mindenhol szereplő, maga is celebként viselkedő szóvivője, Győrfi Pál kisfia, aki állítólag influenszer, és nyilván sokan nem értik, miért kellett ő ide mindenáron. Ha mondjuk kiderült volna róla, hogy évek óta versenytáncol és istenadta tehetség, akkor felteszem a kezem, és azt mondom, bocsi, hogy kételkedtem, de itt tényleg arról van szó, hogy nyomnak valakit. És még valakit nyomtak, a venezuelai szappanopera sztárt, Gabriela Spanicot (Paula és Paulina), de csak a promócióban, őt valamikor a végén „sütötték el”, hogy aztán a mindenkit – beleértve a kínosan gyenge Marsi Anikót – felpontozó zsűri jól lepontozza, de akkor minek hívták el? A legvégi szuperprodukció, amit Stohl András úgy vezetett fel, hogy azért fontos, mert „van benne valaki, aki valakivel még sosem volt ugyanazon a színpadon” kissé erőtlen lett, pedig ott volt Szűcs Judith, Csepregi Éva, Majka, és az ilyen műsorokból ma már elmaradhatatlan Nagy Feró. Én ekkor már alig bírtam, mert az egész három és fél órája ment. Ami, hiába a bejáratott séma, a már 58 országban eladott licensz, iszonyú hosszú műsoridő.
