A kissé hosszúra eresztett című Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány alaptézise a következő: Ted Bundy annyira határozott és lebilincselő volt, hogy még akkor is majdnem megúszta az egészet, amikor minden bizonyíték ellene szólt.
Amerika talán leghírhedtebb sorozatgyilkosa egyszerre volt egy kegyetlen szociopata és egy okos, tájékozott,és rendkívül sármos pasas. Joe Berlinger filmje erre a rendkívüli ellentmondásra hegyezte ki a filmjét, és nem a Bundy által elkövetett gyilkosságokra. Pedig azokból volt bőven: Ted Bundy kivégzése előtt harminc fiatal nő és gyereklány megölését vallotta be – a legfiatalabb 12 éves volt -, és senki se számítson arra, hogy megtudja, miért ölte meg és erőszakolta meg áldozatait, vagyis miért vált kegyetlen gyilkossá ez a meggyőző, magabiztos férfi, aki annyi mindent elérhetett volna.
A parádésan hosszú című – a Bundy-t elítélő bírótól kölcsönzött szavakról van szó - Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány két dologról szólt. Arról, hogy milyen furcsa kapcsolat fűzte a sorozatgyilkost az egyetlen nőhöz (Lily Collins), akit igazán szeretett, és
arról a rendíthetetlen önbizalomról és elszántságról, amelyet Bundy azután tanúsított, hogy gyakorlatilag biztos volt a lebukása és bűnhődése.
Mert Bundy szinte az utolsó pillanatig hangoztatta az ártatlanságát, mindent megtett, hogy befolyásolja a hatóságokat, a sajtót és a közvéleményt, bevetett minden jogi trükköt – korábban jogot hallgatott -, és bevetette nem elhanyagolható sármját is. Sőt, kétszer is sikerült megszöknie, második szökése után pedig további brutális gyilkosságokat követett el. Sokáig úgy tűnt, hogy megúszhatja, hiszen a gyilkosságokra csak fokozatosan derült fény, mivel több különböző államban követte el őket, és sokszor csak közvetett bizonyítékok szóltak ellene, de a hullámok lassan, de biztosan összecsaptak felette. És ekkor sem adta fel!
Berlinger mindent tud Bundyról, amit tudni lehet, hiszen korábban egy dokumentumfilm sorozatot készített róla, és dokumentumfilmesként amúgy is a sorozatgyilkosok a specialitása, ami egyrészt picit bizarr, másrészt megmagyaráz pár dolgot. Azt, hogy miért veszik el helyenként a részletekben, és azt, hogy miért találja olyan lebilincselő alanynak Ted Bundyt. És a rendező igazi élvezettel mutatja be, milyen meggyőző tud lenni Bundy gyengéd szeretőként és nevelőapaként egy kapcsolatban, és milyen lehengerlő tud lenni a bíróságon, ahol Jim Parsons és John Malkovich is megjelenik, előbbi ügyészként, utóbbi bíróként. És itt jön a képbe Zac Efron, aki tényleg képes átlényegülni Ted Bundy-vá, akármennyire is közhelyként hangzik ez. Efronról a High School Musicales és olcsó vígjátékos múltja ellenére is tudni lehetett, hogy ha nem is végtelenül tehetséges és nem is különösen képzett színész, de rendkívül karizmatikus, nagyon elszánt, és érdemes figyelmi rá – itt nem is lehet NEM figyelni rá.
