Japán pacifikálásának majdnem igaz története

Hogyan váltak a háború alatt a legvéresebb erőszaktól sem visszariadó japánok a békekötés után egyik napról a másikra a megszálló amerikai csapatokkal lelkesen együttműködő, békés polgárokká?

A japán katona volt a második világháború legfanatikusabb harcosa, aki boldogan adta az életét a császárért és a hazáért, mit sem törődött az ellenség mindent elsöprő tűzerejével, a legreménytelenebb helyzetben sem adta meg magát, és a fogság helyett az öngyilkos rohamot vagy magát az öngyilkosságot választotta. Az amerikai tábornokok úgy egymillió áldozattal számoltak, amikor a japán szigetek elleni támadást tervezték, majd jött a két atombomba, és még az ellenséges hadvezetés is kénytelen volt belátni, hogy itt a vég. De mi lett ezután?

A romokban heverő ország politikai, gazdasági vezetését Douglas MacArthur tábornok (Tommy Lee Jones) vette át, a csendes-óceáni hadszíntér parancsnoka, akinek a Japán elleni harc személyes ügye volt, miután a Fülöp-szigeteken csúfos vereséget szenvedett a létszámban kisebb, de agresszívebb és jobban vezetett ellenségtől. Miközben folynak a kegyetlenkedéssel vádolt tábornokok elleni perek, MacArthur legnagyobb dilemmája, mi legyen az istenként tisztelt Hirohito császár sorsa, aki egy kétezer éves megszakítatlan dinasztia örököse. Háborús bűnösként, akasztással végzi az egykori uralkodó vagy az életét megkímélő büntetésben részesül?

Merthogy Hirohito nyilvánvalóan része volt a Japán által elkövetett bűnöknek, ugyanakkor ő szólította fel az országot a fegyverletételre, miközben a katonaság tovább harcolt volna, és, mivel személye érinthetetlen volt, az ellene folytatott per következményei minimum kiszámíthatatlanok voltak. Az ügyben a japánszakértő, valóban élt Fellers tábornoknak kell döntenie, és bár csak 10 napja van, az igazságos ítélet érdekében kutatni kezd, így találkozik régi egyetemi szerelmével, Ayával - az egykori japán cserediákkal -, akivel mélyebben megismeri a bizonytalan jövőjű ország lelkületét, A háború császára meglepően pontos képet fest a háború lezárásáról és Japán „megszelídítéséről”, különösen annak fényében, hogy mindezt az akkori győztes szemszögéből látjuk

Bár Fellers tábornok története, a Lostból ismert Matthew Fox alakításában jókora szeletet kapott, és itt csúsztat elsősorban a film, hiszen nem volt semmiféle kalandja a megszállás során a házas, feleségét is magával vivő katonatisztnek, az igazi főhős MacArthur, akit a mindig elképesztő és mindig hiteles Tommy Lee Jones játszik. A gyakran bombasztikus, folyton jellegzetes csutkapipáját szorongató parancsnokot gyakran saját, jókora egója vezérelte, és nyilvánvalóan politikai ambíciókat is ápolt, ennek kapcsán lett kegyvesztett később a koreai háború során, de Japán békés megszállása az ő sikersztorija volt. És különös módon a győztes demokrácia a legyőzött félfeudális ország élére egy feudális gondolkodású hadurat tett a „trónra” – a meglévő másik uralkodó mellé, mert itt csak ezt a "nyelvet" ismerték. Innen a cím, egyébként.