Néhány hónapja járta meg a mozikat Ridley Scott A világ összes pénze című filmje, ami John Paul Getty III tragikus elrablását dolgozta fel, és máris látható ugyanerről a sztoriról Danny Boyle sorozata. Elöljáróban: a filmet nem láttam, méghozzá két okból. A Kevin Spacey lecserélése kapcsán gerjesztett hajcihő egy idő után rettenetesen visszataszítóvá vált, mert napnál is világosabb volt, hogy nem erkölcsi, hanem pusztán gazdasági okok miatt cserélik le a zaklatási botrányba keveredett színészt, és ennek farvizén minden kis vacakkal címlapra kerülhetett az egyébként is folyton marhaságokat beszélő Ridley Scott. Miután bemutatták, kiderült, hogy a film még csak nem is jó. Ez volt egyébként a második ok, hogy végül nem néztem meg.

A Getty-unoka elrablása tényleg filmre kívánkozik, mert olyan balfék véletlenek sorozata kavarta meg az eseményeket, hogy ha nem lettek volna olyan borzalmas következményei, akkor egy éjsötét komédiának is beillene a történet. De a szerencsétlen srác elrablói levágták a fülét, és a hosszan tartó fogság annyira megviselte, hogy komoly drogfüggő lett, majd 8 évvel később agyvérzést kapott, és félig vakon és bénán élt egészen 2011-es haláláig.

Boyle sorozatának egyelőre két része ment le. Az első epizódban megismerhetjük a fiút és milliárdos nagyapját, a világ akkori leggazdagabb emberét, a már-már abszurd mértékű kapzsiságáról hírhedt John Paul Getty-t. Donald Sutherland zseniális alakításában egy olyan ember portréját láthatjuk, akit lehetetlenség kiismerni: igen, fukar és egy aljas szemétláda, a személyzet számára pénzbedobós telefont szereltetett fel, és a fogát szívja, mert néhány centtel emelték a napilapja árát, de közben a maga módján egy szerencsétlen, magányos öregember. Hiába tart páratlan műkincsekkel teli palotájában háremet, hiába adja rá egy szolga még az alsógatyáját is. Rendkívül összetett figura, és láthatjuk, hogy képes a szeretetre, noha unokája elrablásának hírére csak annyit reagál a reggelije mellett, hogy "túl kemény a vaj".

A közvetlen örökösök egytől egyig reménytelenek az öreg számára: az egyiket nem érdekli a családi üzlet, a másik balhés múltú, labilis exdrogos, a harmadik gyenge jellem, hisztizve követeli apjától a vagyont, a negyedik az első rész legelején belőve szíven szúrja magát egy marha nagy húsvillával. Csak az unoka marad, a hármas számú John Paul, egy fiatal hippi srác. Piál, drogozik, mindenkivel ágyba bújik, fűnek-fának tartozik, igazi bohém életet él, de a maga gyerekes módján őszinte kíváncsisággal és idealizmussal éli világát. Szerethető, okos srác. Őt rabolják el.

A folytatásban már a nyomozás kezdetét láthatjuk, az öreg biztonsági főnökének vezényletével. Jó újra látni a megöregedett, meghízott Brendan Frasert. A kigyúrt, jóképű őserdő hőséből, a múmiakergető kalandorból igazi karakterszínész lett, bár komikusi múltját nem tagadja meg a tipikus texasi fickó túlpörgetett megjelenítésével. De jelenlétének súlya van, uralja az egész epizódot, Fraser látványosan lubickol a szerepben.

A vége főcím előtt kiírják, hogy - nyilván amennyire rekonstruálhatták - a párbeszédek is úgy hangzottak el, ahogy a sorozatban hallhattuk, csupán az események sorrendjét cserélték fel a dramaturgia érdekében. A felütés nagyon erős, lebilincselő, a karakterek kitűnőek, az alakítások piszok erősek, még a magyarázó részeket - pl. Getty vagyonának, üzletének áttekintése - is szellemesen szőtték bele a történetbe. A stílus pedig tipikus Boyle: osztott képmező, pörgő montázsok, sőt, olykor a szereplők ki is szólnak a filmből, egyenesen a nézőhöz beszélnek. Az egésznek van egy kifejezetten cool jellege.

Az már biztos, hogy a Bizalom erős darab, magasan kiemelkedik a jelenlegi sorozatfelhozatalból, és egy ilyen magabiztos kezdés után kizártnak tartom, hogy elszúrják. Nézni kell.

(A sorozatot az HBO vetítíti, de az HBO GO-n is megtekinthető. Képek forrása: HBO)