Kicsit az Édes Anna jut eszembe. Ott is tûr, hallgat a lány. S csak az utolsó pillanatban borul el a cselédlány agya, s követi el iszonyatos tettét. Aztán késõbb hideg fejjel várja a rendõröket.

Látványos kiborulással ott sem találkozhatunk. Itt sem, de nem lehet vitás, Grace a film végére már nem bírt józan ésszel.

Félelmetes...

Elõször is köszöntök mindenkit. Most szántam rá magam, hogy regisztráljak ezen a fórumon, mert egybõl ide ültem a film után, s keresgélni akartam róla a neten. Ezt találtam egybõl.

Nicole Kidman egyik kedvenc külhoni színésznõm. Rengeteg arcát mutatta. Nehezen beskatulyázható, s valamennyi filmje, ez a ma esti különösen megmutatta, igencsak elüt a legtöbb üresfejû, cukorsziruppal leöntött hollywood-i "mûvésztõl".

Szóval Dogville. Ahogy itt említettétek, nagyon jó megoldás volt az a "minimálstílus", már ami a díszleteket illeti. Nem mondom, kellett azért egy jó húsz perc, mire megszoktam, hisz szinte színházi elõadáshoz is kevés lenne önmagában... De amit itt elõttem leírtak, valóban hátborzongató, hogy miként történik minden a szemünk elõtt, s mégis. Mégis csukva tartjuk a szemünket.

A kisvárosi lét tipikus begyöpösödött létformája, kattogó zaja, s kattogó gondolatai, a puritán moralitás felsõbbrendûségébe vetett hit, s az idegenekkel, a "gyüttmentekkel" szembeni ambivalens viszony aktuális tértõl és idõtõl függetlenül.

A könnyeket nehéz volt visszatartani, amikor már nem csupán cselédként tartották, amikor nem "csupán" nõi mivoltában alázták meg, de utolsó emberi méltóságát is elvették tõle, amikor állattá züllesztették a fõhõst. Hogy mindezek után létezhet-e megbocsátás, valóban nehéz kérdés. Létezhet. Talán. Ahogy Isten is megkegyelmezett volna Sodomának, ha legalább 10 igaz embert sikerül ott találni. Grace talán akkor vesztette el a városba vetett hitét, amikpor láthatta, az egyetlen igaznak tartott segítõje is egy félelmei elõl menekülõ, hitvány figura.

Most röviden ennyi. Ezt a filmet még emészteni kell. :)

Kristóf

A falu jól lett ábrázolva, valóban képesek sötét gonoszságokra az emberek, s ráadásul ha közösség keretein belül végzik el, akkor nem is érzik olyan nagy bûnnek, sõt helyénvalónak találják.

Azonban Grace karakterébõl adódóan a film vége nem lett számomra hiteles, mivel Grace karaktere egészen a végkifejletig stabilan állandó. Egy ember akit sorozatosan bántalmaznak (gondoljunk csak azokra a nõkre, gyerekekre, akiket pl. családon belül megerõszakolnak és késõbb megölik az apát/férjet) nem ennyire megbocsátó, hogy aztán a végén meg hirtelen így megbosszulja. Az ilyen karakterek terveznek, forr bennük a bosszú és várják az alkalmat a leszámolásra. De Grace nem ilyen volt. Talán még akkor lenne hihetõ, ez a hirtelen bosszú, ha bekattant volna, ami viszont nem mutatkozott meg.

A sovány díszlet ötlet viszont nagyon érdekes volt és egyáltalán nem volt zavaró.

Félelmetesen groteszk. Iszonyatosan embertelen. Ilyenek vagyunk mi - emberek.

A díszlet a legjobb - semmi nem veszi el a figyelmet a lényegrõl: nincs rózsaszín szemüveg, csak a realitás.

A történet (és a kivitelezés sem!) nem mindennapi - nyilván szélsõséges, de ettõl tesz kíváncsivá, ez buzdít arra, hogy kiderítsd: mi lesz a vége vajon?

Mindent összevetve nagyon tanulságos, játszik a kiszolgáltatottság vs. hatalom témával, Nicole Kidman alakításában pedig ismét felragyogtatta tehetségét.

Mind a szereplõgárdának, mind a rendezõnek 10/10

*** SPOILER ***
A vége meglepõ: Grace elõször mérhetetlen - és számomra érthetetlen - megbocsátást mutat a város lakói felé...De kérdem én, mindezek után? Hogyan lehetne képes egy ember akár egy szemernyi irgalomra is?
A kutya méltán maradt õrizni "Dogville" történetét, viszont az embereket, pongyolán fogalmazott, de köznapban élõ kifejezéssel: lelõtték mint a kutyákat.
Nem tudom, mi indított szeretni ezt a filmet...talán csak puszta ámulat. Én gyerekszeretõ és "szociális" embernek vélem magam; a végén mégis jogosnak éreztem Grace kérését, miszerint az anyának végig kell néznie, ahogyan kivégzik a gyerekeit. Jogosnak és kegyetlennek.
Egyszerûen - iszonyatosan állati.

Néha én szükségszerûtlennek, majdnem irritálónak tartottam a rajzolt falakat, de volt a filmben néhány jelenet, amihez olyan pluszt tudott adni ez a megoldás, h elfogadtam.

SPOILER
Amikor Stellan Skarsgard karaktere megerõszakolja Grace-t és közben a "mit sem sejtõ" járókelõket is látjuk az valami döbbenetes volt! Mintha Trier ezzel arra akarna utalni, h ott van a szemük elõtt, látják is, csak éppen nem akarnak, nem érdekük róla tudomást venni. Az ilyen fajta kényelmes öncsalás, magamentegetõ képmutatás, alakoskodás nagyon jól kerül ábrázolásra és sajnos fájóan reális.
SPOILER vége

Ha tetszett, akkor ajánlom a Manderlayt is, bár ha ez a film felér egy gyomorszájon rúgással, akkor az inkább csak egy jó erõs nyakleves. :-)

ez valami fantasztikus film... elakatt a lélegzetem..le a kalappal! nagyszerûen különleges! jó volt látni!

nagyon tetszett, megérdemelte ezt a sok díjat...egyszerûen lenyûgözött...a vágások a díszlet a fények mind mind nagyon rendkívüli, különleges nem hétköznapi, csodálatos volt....ja és maga a történet is különös volt....meg kell kaparintanom ezt a filmet dvd-n!!

huuu, de nem is értem ezt a filmet:)...

huuuu, de jó a díszlet...

Bármennyire is rosszul esik bevallani önmagunknak, több kísérlet is bebizonyította már (pl. a jól ismert börtönõr-rab, vagy a látatlanban halálos áramütéssel büntetõk kísérlete), hogy a kiszolgáltatott helyzetben lévõ embertársunkat képesek vagyunk kínozni és 3-ból 2 ember gondolkodás nélkül képes meg is ölni, ha úgy gondolja, hogy más felel majd érte. Így semmiképp nem nevezném túlzásnak az ábrázolt viselkedést. Hacsak nem rendelkezik valaki különösen nagy szociális érzékenységgel és felelõsségtudattal (már amennyire tudatosnak lehet nevezni), ez pedig nagyon, nagyon, nagyon kevés emberre jellemzõ, vagyis hasonló szituációkban ugyanígy reagál az emberek többsége.

Nem tudom megézni ezt a filmet. Nem azért, mert rossz, hanem mert nekem túl sokkoló. A vegytiszta gonoszság ábrázolását a rendezõ mûvészi sûrítésként alkalmazza, pedig sok embertársunknak hasonló sors jut a való életben, mint Grace-nek, csak nekik a végén nem érkezik meg a felmentõ sereg.

Nagyon tetszett. Érdekes, hogy nincsenek díszletek, és csak a falu házainak alaprajza van krétával felrajzolva a "színpadra", de ettõl a különös dologtól eltekintve az egyébként kiváló színészek játéka semmiben sem különbözik az "igazi" filmekben nyújtott alakításoktól. Ennek köszönhetõen egy idõ után már nem is krétarajzokat látsz, hanem igazi helyszíneket, amilyeneket a film végefõcíme alatt mutatnak mint "a film cselekményébõl vett" kockákat. Olyan, mintha egy hollywoodi színházban ülnél, ahol a sztárok a színészek, s ezt ugye össze se lehet hasonlítani a gagyi magyar színházakkal és a színészeink játékával. Annyi, hogy elég hosszú, úgyhogy aki megteheti vegye fel, és nézze meg két részletben, mint egy kétrészes sorozatot.

Sztem az ember igazi természete egyáltalán nem ilyen. Ez a film is fölnagyítja és eltorzítja a bennünk rejlõ gonoszt. Ezt én nem találom jó mûvészetnek.
A gonoszságot is lehet árnyaltan ábrázolni. Ha a mûvész úgy állítja be h a vesztesnek, megalázottnak bosszú címén mindent szabad, az egy cinikus leegyszerûsítés és alapvetõen hamis; vö. az elmúlt két vh-val. Legalábbis én így látom.

Szerintem az, hogy ma estére beizzítasz valamilyen képrögzítõ eszközt, aztán ha nem tetszik, törlöd.Ennyi:)

Az egyik legjobb film, amit valaha láttam. Az ember igazi természetét mutatja be - mindent képesek vagyunk elkövetni azokkal, akik nem tudják megvédeni magukat. Mindenkinek csak ajánlani tudom!

Hiába! Van sötét oldal! Azt hiszem egy kicsit be is szippantott a végén.

A boltban ott volt elõttem a film, de nem mertem megvenni. Pedig jó ideje foglalkoztat, de valahogy tartok tõle :) 170 perc, díszletek hiánya, lassú tempó, én meg ált. késõ este ülök le filmet nézni... Hát nem tudom mi legyen

A korábban az ebben a topicban hozzád címzett megnyilvánulásom erre vonatkozott: "érdekes lenne megtudni, hogyan viselte a színésznõ a forgatásokat a vége felé". Ezzel kapcsolatban írtam azt, h a 2lemezes DVD ezzel kapcsolatban korrekt tájékoztatást nyújthat, amennyiben valóban érdekel a válasz. Elképzelni sem tudom, h melyik mondatomból szûrted le azt a következtetést, h szerintem nem láttad a kérdéses filmet és azt sem tudom hova tenni, h véleményed szerint, ez ismételten annak a megnyilvánulása, h "figyelmetlenül olvasok" (ami természetesen mindenkivel megesik néha).
Látok némi szándékosságot abban, h pont a „vitánk” után válaszoltál nekem itt. Jól értem, h te burkoltan arra célzol, a két -általam valóban nagyra tartott- rendezõ egymás mellé állításával (megkérdezhetem, h melyik filmeket láttad például Polanskitól?), h szadista hajlamaim vannak, amiket úgy élek ki, h más emberek szenvedésein élvezkedek a filmvászon elõtt és ráadásul erkölcstelen is vagyok, aki semmibe vesz mindenfajta normát? Márpedig ennek fényében a másik témában tett hozzászólásaim komolyan vehetetlenek, így természetesen a neked címzettek is. Felettébb megmosolyogtató módja ez a szurkálódás! Ha a fentebb megnevezett rendezõk filmjei helyett pl. Makk Károlytól a Szerelem címû mestermunkát vagy a szintén kedvenceim között számon tartott A mások életét pécézed ki magadnak (bár utóbbiban is van kegyetlenség, elképzelhetõ, h mégis erre utazom? :-)), akkor meg az jön ki, h én valami megátalkodott humanista vagyok, vagy mi?
Õszintén megmondom, meglepett ez a hozzászólásod, ezért nem akartam rá elutazásom elõtti nap válaszolni. Meglepett, h milyen indulatokat váltott ki belõled a különösebben nem is sértõ –de a személyeskedésnek az általad itt megcsillogtatott iskolapéláihoz hasonlítva semmi esetre sem fajsúlyos- megnyilvánulásom. Meglepett, h ahelyett, h az elkezdett társalgás színhelyén válaszolnál, egy teljesen semleges terepet választasz ki hadszíntér gyanánt.

Viszont, h ne menjünk el teljesen az offolás irányába, kanyarodjunk vissza a topic témájához! Én az általad használt destruktív kifejezés helyett a provokatívat használnám a Dogville-re. Sõt, még a kegyetlen is sokkal helytállóbb, mint az általad felhozott, ha jobban belegondolok. LvT egyértelmûen megdöbbenteni akar, sõt vitát, vitákat provokál. Nem simogat, hanem gyomorszájon rúg (mazochista lesz még a végén abból a szadistából, meglásd! :-)). Többször mintegy kiszól, h „te az adott szituációban hogyan cselekednél, ha XY szereplõ helyében volnál?” és ezzel bevonja a nézõt is a történetbe (A tizenkét dühös embernél éreztem még hasonlót példának okáért). Ezáltal is lesz a Dogville egy nagyon kellemetlen filmmé és LvT azáltal kegyetlenné, h nagyon kevés kapaszkodót hagy a szerencsétlen fuldoklóvá váló nézõjének. Persze nagyon egyszerûen ki lehet bújni a kínos kérdések elõl, ha az ember saját vélt vagy valós erkölcsi fölényének tudatában önmagát minden a Dogville lakóinál kibuggyanó állatias embertelenségen felülinek tartja és egy kézlegyintéssel elintézi Lars von Triert is mondván egy szadista torzszülött, akinek a munkáit jobb lenne örökre a süllyesztõben tudni (mondjuk a stanfordi Zimbardo prof.-ot megkérdezném a témával kapcsolatban, gyaníthatóan cifra történeteket tudna mesélni).
Ne bántódj meg, de esetedben is úgy érzem, h él benned saját magadról egyfajta szinte lovagi eszménykép (mártíromsággal párosulva). Néha látlak téged, amint állig felfegyverkezve saját igazad biztos tudatában szállsz síkra a jó ügy érdekében. Nem vagyok benne egészen biztos, h te, aki folyton a másik oldal megértésérõl prédikálsz képes vagy arra, h olykor önvizsgálatot tarts, mert annyira biztos vagy a saját igazadban, h úgy gondolod, h a másik fél érveinek a megfontolása azzal egyenlõ, h az általad felhozott megrendíthetetlen igazságokra a badar népség mintegy varázsszóra ráébred. Elképzelhetõ, h teljesen rosszul ítéllek meg, az meg több, mint valószínû, h sarkosan fogalmaztam, de nekem ez jön le veled kapcsolatban.
Én úgy vagyok vele, h egy film csak kellõen felkészületlen közönség számára lehet destrukív hatású. Érett, saját magukkal tisztában levõ felnõtt emberek elõtt maximum egy megoldásra váró vagy ilyen nem lévén elgondolkodásra serkentõ kérdésként tornyosulhat. Tudom, h az „óvszer nélkül fogyasztható, biztonságos konzum” filmek divatját éljük (Quimby sor kissé átírva), de úgy gondolom, h igenis szükség van egy-két Lars von Trierre is. Nem azért, h vakon kövessük, igyuk minden szavát, hanem azért, h új kérdésekkel is menthetetlenül szembe kerüljünk.

U.i.: chief Brody is perry filmekkel kapcsolatos hozzászólásait mindig elõszeretettel olvastam eddig és gyaníthatóan ez a jövõben sem fog megváltozni. Nem azért, mert azonos párthoz húzunk (ezt mellesleg erõsen kétlem), hanem azért, mert informatívan, frappánsan írnak és pl. perry hozzászólásainak hatására több olyan jó filmmel is összefutottam, amit amúgy nem néztem volna meg. Szerintem, elsõsorban emiatt hasznos ez a fórum!

(Mindenkitõl elnézést kérek, aki ezt a szóáradatot ide nem illõnek vagy a kelleténél elnyújtottabbnak találja. Azt hiszem, igazuk van, de úgy éreztem, h válaszolnom kell.)

Nem gondoltam h érdemes itt szaporítani a szót, de még egy utolsó hsz-t megteszek.
Láttam a Dogville-t, méghozzá eredetiben. (Elég figyelmetlenül olvasol, már máshol is feltûnt, mindegy.)
Milyen érdekes h az ilyen filmekért vagy oda. Akkor most elmondom h miért nem foglalkozom az ilyen 'alkotásokkal'. Azért, mert DESTRUKTÍV! Nem picit, iszonyatosan. Pfujjj!
Megalázás állati szinten. És ez közös az általad nagyra tartott Trierben és Polanskiban. Mirõl tudnánk mi itt beszélni? Én rosszul vagyok mindkettõjüktõl, sõt feketelistára raktam õket. Végleg. Mert ilyen vagyok.

Azt is el kell viselnem h a perry, kgyuri és Brody félék menetrendszerûen nekem esnek, mert velem szemben nem kell tartaniuk magukat az 'Úrhoz/Úrhölgyhöz méltó jómodorhoz. Miért kellene akkor nekem másként tennem? (Álkérdés.) Te is így viszonyulsz hozzám. Tegyed. Ha majd azt látom h az elõbb említett fórumozó társaimat is hasonló módon helyreteszed, akkor talán folytatjuk. Erõsen kétlem.

Ha nem haragszol, most pedig kikapcsolok egy idõre. Néha nincs jobb ennél.