Elõzetesben hozzáfûzöm a téma érint, így talán egy kicsit elfogult leszek, és terjengõs!

Hajlamos vagyok, úgy leülni a magyar filmek elé, mint amikor a fociválogatottunk nekifut valami újnak, reménykedek, majd látok biztató jeleket, végül csalódottan felállok, hogy már megint csak ennyi...

Kezdjük a azzal, hogy ez nem romantikus, és nem vígjáték, és ráadásul négy, olyan témával foglakozik, amelyek önmagukban is megérnek egy-egy filmet, a meleg rendõrök, két szemmel láthatóan jómódú, unatkozó asszony csetlés-botlása (az egyetlen valóban vígjátéki téma),a pánikbetegség maga, és egy személyiségzavaros skizofrén fiú vergõdése.

Tilla belekap mindegyikbe, nem mérlegelve azt, hogy ennyi idõn belül, ilyen felszínes forgatókönyvvel, és, ilyen közhelyes filmes eszközzel, a több szálon futtatott cselekménnyel valójában csak a felszínt karcolgatja, de még azt is elég gyengécskén.

Nem olvasok kritikát ha tehetem, de amikor errõl a filmrõl azt írta a krtikus, hogy divattéma, azt hittem rosszul látok.

A Pánikbetegség csak annak divattéma, aki még soha nem élte át és, aki egyátalán nincs tisztában azzal, hogy ez a betegség egy súlyos, szörnyû tünetegyüttes, mely munkaképtelenséghez, a társadalmi élettõl való teljes elzárkózáshoz, és a magánélet, egzisztencia összeomlásához vezethet.

Ebben a filmben a pánikbetegség csak egyetlen emberben jelenik meg, viszont abban remekül, és ha a rendezõ forgatókönyvíró hagyta volna, hogy a film igazi értéke Gubik Ági nagyszerû, hiteles játéka kibontakozhasson, akkor egy sokkal jobb filmet láthattunk volna...Ám nem, kezdõdik a film, egy idétlen semmi tartalommal nem bíró késdobálós, verekedõs jelenettel, ami azt akarta szimbólizálni, hogy Dick, miért nem akar színt vallani.Jó megértettük!

Majd folytatódik szegény jobb sorsa érdemes Bánsági Ildi, tûzoltós hisztijével, számomra talány, hogy egy, ilyen sok színnel bíró kiváló színésznõt miért kényszerítenek bele mindig ebbe a szörnyû megunt klissébe?Egri Márta karaktere százszor jobb volt!

Egyszóval nem ragozván elõjönnek a szokásos, bugyuta, szinte minden magyar filmre jellemzõ felesleges sztereotipiák, és unalomig ismételt jelenetek, miért kell?

Aztán megjelennek a reklámok, vicces hisz azóta már nincs is Danubius rádió, és végül némi öníróniával megjelenik maga az alkotó, ez a kép aranyos, hisz kifugurázza saját magát..csak, olyan avítt.

Ha valaki vígjátékot, akar készíteni a pánikbetegségrõl, ám tegye De Niro Csak egy kis pánik!De, akkor ne komolykodjon, és ne érezze felhatalmazva magát, hogy társadalmi görbe tükröt, állít, mert ehhez még tanulgatni kéne a filmkészítést.

Ez a film görbe tükörnek gyenge, a valóságképe ingatag, romantikusnak aztán egyátalán nem romantikus, hacsak Miss Budapestbank mondatát, hogy "inkább dugjunk" nem annak gondolták?, komolynak, komolytalam, komolytalannak meg komoly.
... és ha szinte véletlenül elkapta a fonalat az alkotó, rögtön el is rontotta...Gubik Ági lassú sétája a kapuhoz, jó, sõt nagyon jó, van ritmusa, ereje, megjelenítõképessége, és akkor szegény Schell Judit két másodpercenként belekiabál, hogy használd a zacskót, Ági pedig hiperventillál is szorgalmasan, a jelenet elrontva, visszasüllyedünk a fotelba.

A befejezést meg hagyjuk, mert az vicc.A pánikbetegség nem nátha, nem fokozatosan kapjuk el, hanem úgy támad, mint egy orgyilkos, hirtelen, alattomosan, kétségbeejtõ tünetekkel, rettenetet és félelmet hagyva maga után, de elmúlni meg végkép nem, így múlik el ...

A szálak összefutnak a reptéren, szörnyû filmes közhely, már-már bántó, és a végén Ági miután pulzust mér szeme felderül, mosoly költözik az arcára, és megindul a szebb jõvõ felé...Borzasztó volt...

Legyen mindenki erõs a pánikszindróma, hûséges jóbarát, soha nem hagy el, mindig veled marad, kitartó társad élethosszon át, csak elbúvik egy sötét sarokba, és akkor jön elõ, mikor nem is gondolnád!

Ez az alkotás egy gyengécske probálkozás, rengeteg filmbõl összeollózva, egy komoly témát komolytalanul boncolgatva, és rengeteg kihasználatlan lehetõséget hagyva maga után, mindenképpen csalódás volt.

Ha már valami skatulyába kéne helyezni, azt mondanám, hogy szatíra, csak annak meg erõtlen...A 4 csillag Gubik Ági-é, õ többet is tehetett volna, de nem hagyták...