Jóccakát!

Úgy érted a hóhérsegéd én leszek? :-DDDDDDDDDDDDD

Ha nem vigyázol magadra, ebbõl még házasság lesz! :-DDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDD

Kemény ! ;-)

Ugye nem baj ha ezt most nem olvasom el végig? Hosszú. még az enyémnél is hosszabb. És az elsõ két mondat után tudom mi van benne.

Egyszerûen válaszolok: Mint a fene olyan igazad van!
A Cosmopolitan fõszerkesztõjének születtél. Hajrá!
Ott még el is olvassák ezeket.

mert, aki nem d.ugásra való, az mosogatásra XDDDD

szerintem te teszel szívességet, ha inkább nem kezdesz kapcsolatba....

Nézd, bármennyire is fáj, és bárhogyan is dühöngsz miatta, akkor is magadhoz illõ párt keress, és ne engem okolj, amiért egy(néhány) Carrie Bradshaw-féle emancipunci nem omlik izmos karjaidba.
Én nem láttam a Nyomozó c. filmet, csak olvastam, hogy minden nézõt kiakasztott, hogy az introvertált boncmestert nem a megfáradt könyvtárosnõvel, hanem a csini pincérlánnyal hozták össze. Ahogy írták: ennek az életben annyi az esélye, mint egy beszélõ tarisznyaráknak. Nézz magad körül – biztosan akad valaki, aki örülne neked, aki számára te vagy a nagy õ. Találj rá, és fütyülj Carrie Bradshaw-ra; az õ élete nem a tiéd, te a magad életét próbáld élni, önmagadnak próbálj örülni. Próbáld felfedezni, hogy te is pont olyan értékes vagy, mint a szociáldarwinista világ. Talán ismered az Amerikai szépség c. filmet. Annak a fõszereplõje egy "versenyképtelen" lúzer, egy "beteg fasz", aki eldönti, hogy márpedig, csakazértis ilyennek fogadja el és szereti önmagát; így elég önmagának. Az önelfogadása végképp nem a külsõ sikereitõl függ: még lúzerebb állapotba kormányozza az életét, mint amilyen addig volt. Csupán megelégszik önmagával, ennyi – és fütyül arra, hogy a környezete mennyire sajnálja le emiatt. Nem érdekli a többiek véleménye, örülni kezd önmagának, a "nyomorult kis életének". Ezt a változást a külvilág, a környezet továbbra sem értékeli: a családja számára még elviselhetetlenebb lesz, egy bolond srácon kívül nincs barátja, mégis õszintén boldog – mert letett önmaga siratásáról, az önsajnálatról, és nem hajlandó többé másokkal sem versengeni. Nem dühöng és nem akar senkit sem megbüntetni amiatt, mert nem az élet császára. Te viszont dühöngsz, az egész világot akarod megbüntetni, leuralni és számon kérni, mert nem tart elég "menõnek"; pedig az egyetlen birtokod – te magad vagy.
Tulajdonképpen mire vársz? Mit szeretnél? Hogy a nõket ólmosbotokkal ütlegelve alázhasd, csak azért, hogy gyõztesnek érezd magad? Vagy mégis, szerinted mi volna a megoldás a számodra? Miért nem veszed észre, hogy nem csupán Carrie Bradshaw létezik, a világon legalább annyi vesztes és erõtlen csaj létezik, mint vesztes és erõtlen pasas. Igazán könnyen találhatsz ilyet magadnak; és hozzájuk képest nem kell szégyenkezned. Gondolj bele, mi lenne, ha egy általad irigyelt "menõ" és erõteljes "emancipunci" veled kötné össze az életét: folyamatosan vesztesnek éreznéd magad. Én nem értem, ez mitõl lenne jó.
"Még egy idézet, egy NÕTÕL!": amit ez után leírtál, szerepjáték. Nem tudod elképzelni, hogy maszkolás és szerepjátszás nélkül is elfogadható volnál valaki számára? Hogy nem kellene megjátszanod a gyõztest, a verhetetlen harcost, a mamutölõ õsembert? Hogy volna, aki minden gyöngeségeddel együtt elfogad? Te elfogadnál valakit az õ gyöngeségeivel együtt? Hiszen amiatt, mert szóba hoztam a vesztes nõket, kegyetlen és keserû lamentálásba fogtál. Õk miért nem elég jók neked? Miért nem köztük keresgélsz? Te milyen szerepjátékot vársz el egy nõtõl? Számodra egy vesztes nõ miért nem elég jó? Szerinted csak neked terhes, ha sémákba kényszerítenek? Ha erre nem gondolsz, akkor mire gondolsz?
Azt hiszem, hogy az emberek gondolkodását nagyon erõsen meghatározza a hiányérzet. A legtöbb ember nem amellett köt ki, aki a legjobb hatással volna rá – hanem akirõl úgy gondolja, hogy a leginkább képes gondoskodni a hiányérzeteirõl. A saját személyiség, a saját út vállalása nagyon bizonytalan, azzal az érzéssel jár, hogy nincs kapaszkodó; és ettõl a fene nagy szabadságtól a legtöbb ember visszariad. Önmagunk vállalása kegyetlenül bizonytalan, ezért aki nem helyettesíti, nem pótolja a saját személyiséget, attól elmenekülünk. És keresünk egy embert vagy csoportot, aki személyiséggel ruház fel minket. Ami megadja azt a biztonságérzetet, hogy elég jók és elfogadhatóak vagyunk, még ha cserében be is kell hódolnunk neki.
Az, hogy te kapásból a hatalmi viszonyokat, alá-fölé rendeltséget, behódolást emlegetted a párkapcsolatok terén, azt mutatja, hogy te magad is behódolásra hajlamos vagy – csak ez zavar, van benned emiatt egy bizonyos fokú önmegvetés, hiszen pontosan érzékeled, hogy (valami okból) aláveted magad a tõled erõsebbeknek (akár nõknek is). És az emiatti dühödet most rám öntöd, mivel úgy érzékeled, alám nem kell besorolódnod, tehát szabadon kiabálhatsz és alázhatsz (nagybetûkkel, a jelzõiddel), nincs vesztenivalód. Tehát azokba, akik felõl nem érzel nyomást, belerúgsz; akik felõl nyomást érzel, azoknak pedig behódolsz, nyilván valami jutalom reményében.
Nézd: minden ember tehetne így. A saját döntésed, hogy megmaradsz-e az alárendelt, behúzott farkú állapotban, mert valamiért kényelmes és kielégítõ, mert így egy menõ csapat tagja lehetsz – vagy elindulsz tökegyedül, mint Lester Burhnam. Ez az út teelõtted is nyitva áll: válaszd önmagad. Vagy csorgasd a nyálad az elérhetetlen Carrie Bradshaw iránt, és siránkozz, dühöngj, alázz és alázkodj, játssz szerepet, sajnáld magad stb. Ha ez nem elég érthetõ, folytassuk privátban.

És még egy megjegyzés: nem néztem meg sem a "SZOCIÁLDARWINISTA, FELSZÍNES, ANTIHUMÁNUS, TRENDI, AGYMOSOTT, DEMAGÓG VACAK" filmet, sem a "hányadék trendi szociáldarwinista" sorozatot.

Neked is van egy kéretlen jótanácsom: ha gyengének érzed magad, akkor a hozzád hasonló gyenge nõkre figyelj, és ne azon keseregj, milyen betörhetetlenek az emancipuncik. Ha pedig a te haverod mindenképp betörésre és leuralásra vágyik, akkor álljon rodeósnak.

ejnye-bejnye, látod, még õk sem bíznak benned eléggé :)

Bár úgy lenne, hisztisek ám:D!
Na most léptem melóba, holnap talán folytatjuk. Arrivederci!

Na persze, de - õszintén - ez éppen csak egy dugáshoz elég :D
Ahhoz, hogy téged komolyan lehessen venni, kicsit több szív és bizalom, tisztelet stb kéne. De hát ne ess kétségbe, végül is a ribi barátnõid mindig készségesen leszopnak :D