Ijesztő alkotás A pénz birodalma. Félelmetesebb, kérlelhetetlenebb, mint azok a horrorfilmek, amelyekben liter számra ömlik a vér, ahol minden sarokban a "rettenet lopakodik". Kegyetlenebb és kihívóbb azoknál a moziknál, amelyek megpróbálják úgy megfogni, meztelenre vetkőztetni a valóságot, hogy miközben az igazságról próbálnak meg elmondani valamit, nem is veszik észre, hogy mennyire tévúton járnak, olyan mellékvágányra tévedtek, amelyek a hazugság sínpárjaival vannak kirakva.
A pénz birodalma dokumentumfilm, lényegéből, filmnyelvi eszközeiből fakadóan arra predestináltatott, hogy kísérletet tegyen a lehető legnehezebb megragadására, a valóság ábrázolására, az igazság - lehetőség szerinti leghitelesebb - bemutatására, mégpedig úgy, hogy vádbeszéd jellege, dühössége ellenére elkerülje az egyoldalúság csapdáját. Jennifer Abbott és Mark Achbar 2003-ban készült, a Sundance-i filmfesztiválon közönség-díjjal jutalmazott alkotása, a nemzetek felett átnyúló részvénytársaságokról készített eddigi legizgalmasabb látlelet. Felépítésében olyan, mint egy tökéletesen strukturált tankönyv, alfától kezdve az omegáig tart. Már-már szociológiai mélységű módszertant sorakoztat fel annak felfejtésére, hogy honnan is eredeztethetőek a társaságok, milyen belső törvényszerűségek jellemzik őket, tevékenységük hogyan hat a környezetre, a társadalomra, valamint miként alakul jövőjük. Működést és értékrendet vizsgálnak az alkotók.
Jennifer Abbot és Mark Achbar a Kóla, puska, sültkrumplival Oscar díjig jutott, majd a 2004-es Cannes-i Arany Pálmával jutalmazott, Fahrenheit 9/11-et rendező, - azóta pedig szinte mindenhol jelenlévő- Michael Moore által "csak" jól kiszélesített, de nem általa kitaposott (gondoljunk csak Errol Morris munkáira) ösvényén haladnak. Egy idő után azonban letérnek a választott csapásról, és nemcsak megkerülik az erdőt, hanem annak mélyére hatolnak. Számtalan szakértő bevonásával, - akik közt ott van például a Nobel-díjas közgazdász, Milton Friedman, a világhírű filozófus, nyelvész, antropológus professzor, Noam Chomsky, a Royal Dutch Shell korábbi elnöke, Sir Mark Moody-Stuart, Peter Drucker, az egyik legismertebb menedzser-guru, valamint környezetvédők, brókerek-, archív felvételek, reklámspotok, grafikonok felhasználásával, Abbot és Achbar arra a következtetésre jut, hogy a részvénytársaságokra, hasonlóan a hétköznapi emberekhez, bizonyos fajta személyiségvonások jellemzőek. Ezek azokban csöppet sem kecsegtetnek jóval. Állításuk szerint ugyanis a multinacionális nagyvállalatok lényegükből fakadóan érzéketlenek, erkölcstelenek, egocentrikusak, a profiton és a piaci tortából kihasított minél nagyobb részesedésen kívül semmi más nem érdekli őket. Mintaszerű pszichopaták, emberszerű szörnyek, akik a fogyasztás oltárán feláldoznak mindent. Pénzért, hatalomért, végtelen növekedésért.
Joel Bakan, The Corporation: Beteges hajsza a pénz és a hatalom után című könyve alapján készült dokumentumfilm célja, bogarat ültetni a fülekbe, kételyeket ébreszteni, provokálni, megoldási alternatívákat felvillantani, tettekre ösztönözni és elsősorban felhívni a figyelmet arra, hogy ha minden így megy tovább, annak a Kék Bolygó issza meg a levét. Természetesen velünk együtt és végérvényesen.
