- történet- Marianna D. Birnbaum Mici forgatókönyve és Apu című elbeszéléseiből színpadra adaptálta: Borgula András Anyu, szorítsd meg a kezem, ha hallod, amit mondok – ismételgeti egy kétségbeesett nő egy kórteremben, kómában fekvő édesanyja ágya mellett. Anyu nem válaszol, pedig talán nem öntudatlan, talán meg tudná szorítani a kezét, hiszen hallja, amit mond – csak úgy dönt, hogy nem teszi. Ők ketten sosem tudtak kommunikálni egymással, miért pont most kezdenék el? Valahol, valamikor márpedig el kell kezdeni. Mici, a magyar-zsidó asszony, és Daisy, a lánya, aki eddigre már ízig-vérig amerikai, beszélgetni kezdenek. A lány nem tudja, hogy az anya mindent hall, az anya nem tudja, hogy a lány korábban mit hallott. Most, az öntudatlanságban, a halál küszöbén, végre megpróbálnak egymásra figyelni. Vajon igaz a mondás, hogy sosem késő? Marianna D. Birnbaum irodalom- és kultúrtörténész, aki évtizedekig a kortárs magyar irodalom nagyköveteként tevékenykedett az Egyesült Államokban, egyszer csak úgy döntött, megírja a szülei történetét. Hogyan bántak édesanyjával az országok, az évtizedek, az emberek. Hogyan bánt vele a férje, és hogyan bánt vele ő maga. Animáció és vetítés: Tóth Zs. Szabolcs Ez egy igaz történet. De nem csak az ő igaz története. Számtalan 20. századi anya és lánya története, akik nem tudtak meglenni egymással, de nem akartak meglenni egymás nélkül. Történet egy anyáról és egy anya lányáról, történet az átveszekedett évtizedekről, történet arról, hogyan hagyja el egy ország a polgárait, aztán a polgárai egy országot, történet egy egyszerűnek hitt emberi kapcsolatról, történet a múltról, történet a múlt férfijáról, férjről és apáról, történet a szeretetről, történet a történtekről. Szorítsd meg a kezem
Allan Felix, a Játszd újra Sam! főszereplője ugyanaz a gátlásos, esetlen, szemüveges, neorotikus, New York-i művész-értelmiségi, aki Woody Allen filmjeiben újra és újra feltűnik. Allan Felix zsákutcába került az életével; felesége otthagyta, egyedül ül feldúlt manhattani lakásában, és kudarcainak okairól töpreng... Fantáziaképeiben mindegyre feltűnik a nagy színész, a kemény, férfias hősöket alakító Humprey Bogart, s Felix mindegyre tőle akarja megtudni a sikeres férfiélet titkát...
"Feltámasztjuk azt a rendezvényt, ahol a mindenkori L1 Egyesület tagjai közül az adott alkalommal egy-egy tag/művész koncepciója alapján, a művészeink egy este keretében jelennek meg a színpadon. A koncepció mindig más, hiszen az est rendezője is más. Köszönet az L1 Egyesület alapító tagjainak, akik a 2000-es évek elején már foglalkoztak ezzel a témával, kiemelten Michaela Pein-Hargitay és Hargitay Ákos (cie 2in1) ötletgezdáknak. A mostani alkalommalLadjánszki Márta '30/50' jubileumi rendezvényeinek egyik első állomásajelenik meg, ahol a 30 éves munkásságából és az előadásai kosztümtárából válogat ruhadarabokat, amiket a fellépő művészeknek inspirációként ajánl fel, továbbgondolásra. Ha látták anno az adott előadást, de ha nem is látták, érdekes utazásra ad lehetőséget, ahol újra életre kelnek az anyagok, formák, kosztümök." Koncepció/kurátor:Ladjánszki Márta(L1-tag) Az est fellépői:Györke Tímea(L1-tag),Alejandra Rosas(ZéróPlusz TáncMűvek-tag),Varga Dóra(ZéróPlusz TáncMűvek-tag),Varga Zsolt(L1-tag),Veres Flóra(L1-tag) és további együttműködők
Egyszer mindenki kimondja: együtt, veled. Egyszer mindenki benne volt, vagy épp benne van. Lehetsz férj, feleség, szerető. De lehetsz egyszerre kettő.
Egy szegény takarítónő eladja születendő ikrei közül az egyiket gyermektelen, jómódú főnökasszonyának, szebb jövőt álmodva neki. Lehetnek-e a fiúk később barátok, ha egyikük proli családban nő fel, ahol szegénység és bűnözés szaga van még a gyerekjátékoknak is, másikuk pedig magániskolába, egyetemre jár? Mi esik nagyobb lattal sorsunk alakulásában: felnevelőink társadalmi helyzete, vagy természetes tehetségünk? Maradhat-e büntetés nélkül a bűn, ha jó szándékú volt az indíték? Létezik-e igazság egy olyan világban, ahol a pénztárca az úr? Lélekbe markoló, fájdalmas történet, és kétségbeesetten lázadó sikoly – mai világunk igazságtalanságai ellen. A londoni premier évében, 1983-ban elnyerte a legjobb új musicalnek járó Laurence Olivier-díjat. Ezzel vette kezdetét a darab 24 évig tartó töretlen sikere: a Vértestvérek a West End történetének harmadik leghosszabb ideig futó musicalje. A neves brit szerző, Willy Russell zenés művét a József Attila Színház Nagyszínpadán láthatja a közönség, Lengyel Ferenc rendezésében. Testvérek, barátok: Kékesi Diána, Kucskár Kamilla e.h., Veres Dóra, Vianello Julia, Czakó Gábor, Horváth Ádám, Horváth Barnabás e.h., Jakab Roland Zenekar: Seres Tamás (hegedű), Dávid József/Németh Attila (klarinét/szaxofon), Sonkovits Lóránd/Tulkán Péter (trombita), Antoni Arnold (gitár), Kőszegi Péter/Pál Gábor (basszusgitár), Irmalós Gábor (ütő)
A Nagyvárad Táncegyüttes előadása. (Boris Vian Birodalomépítők, avagy A Schmürz című drámája alapján) fizikai színházi őrület. Mindannyiunkban ott lapul egy alteregó, aki megszemélyesíti elnyomott vágyainkat, tetteinket,amelyekre nem vagyunk büszkék, de elfojtott lelkiismeretünket is. Ez a valami mindig ott van velünk,még azelőtt is, hogy mi megélnénk, átélnénk egy-egy pillanatot. Ez a valami – vagy inkább valaki – ő, aSchmürz.Adott egy hétköznapi család. Menekülnek. Átlagemberek, kispolgárok, akik folyamatosan elmennekegymás mellett, mintha saját életükkel párhuzamosan léteznének. Félve menekülnek egy bizonyoshang elől, miközben a Schmürz mindig ott van velük. Ő nem menekül, csak van, létezik egy térben acsaláddal, és minden fájdalmat, terrort, megaláztatást kibír. A család menekülési kísérletei szorosösszefüggésben vannak a Schmürz jelenlétével. Az előadás egy eszeveszett hajsza, melybenszereplőink a túlélés reményében egy jobb élet felé rohannak.Boris Vian drámáját feldolgozva, a fizikai színház eszközeivel élve, a társulat egy olyan kiüresedettvilágrend felmutatására törekszik, mely a testi fájdalmak és kínok megélésével kíván egyfajtamegtisztulás-élményt nyújtani a rituálé résztvevőinek. Alkotók: Rendező - koreográfus: Györfi CsabaZeneszerző: Boros CsabaDíszlettervező: Cristina BreteanuJelmeztervező: Cristina BreteanuDramaturg: Czvikker Katalin Táncosok: Apa - Barabás HunorAnya – Kerekes DalmaKislány – Barkóczi RékaSzobalány – Krupár LucaSchmürz – Törteli Nadin
Mefisztóland fővárosának ünnepelt színházában vagyunk, ahonnan – nagyon úgy fest – mennie kell az eddigi igazgatónak. Az Elnök és az Aorta, telibeszarva a Nyolcak tanácsát, új igazgatót akar a társulat élére. Legyen a színjátszás végre egészséges és derűs, ne szolgálja a nemzetközi jakobinus erők luciferi esztétikáját. Mert a kritikai gondolkodás bűn Mefisztólandban. Önök, kedves nézők, végignézhetik, hogy ebben az ördögi helyzetben mit tesz a társulat: ki milyen és mekkora alkut köt, hogy mentse a bőrét. Az emberek Mefisztólandban is emberek, hiába jár közöttük sántítva maga Mefisztó. Lesz, aki lázad, lesz, aki boldogan adja magát oda a Sötétségnek, és lesz, aki észre sem veszi, hogy már elveszett a lelke. 2015/16-ban a berlini Maxim Gorki Theater felkérésére írtuk ezt a darabo. Szeretem úgy látni, mint egy bizarr atlaszt, csodakamrát, szörnygyűjteményt: alaposan feltérképeztük, milyen szintjei és mélységei vannak a megalkuvásnak, milyen változatos formákat öltve tud meghajolni az emberi gerinc. Az Európa-szerte növekvő populizmus és nacionalizmus hatását szerettük volna megvizsgálni a művészetben. Klaus Mann Mefisztójának elemeiből kiindulva egy sötét és szabadszájú komédiát írtunk, amelyben egy – épp a Mefisztót próbáló – társulat tagjainak keserves megpróbáltatásait követjük végig. Akiknek nem sok esélyt adunk sajnos, mert egy ponton maga az Ördög fog megjelenni. A mostani szövegváltozat kifejezetten a Katona József Színház számára készül, új történetszálakkal és karakterekkel alakítjuk a társulat színészeire
Tompa Miklós mesél: feltartóztathatatlanul, színesen, élményszerűen beszél életének meghatározó történeteiről, a megélt történelemről, emberekről, akik fontosak voltak, és akiket megőrzött emlékezetében, és persze a színházról – legfőbb céljáról: az elmarasztalt Székelyföldön állandó színházi kultúrát teremteni. Ezeket a történeteket pedig azért jó nézni, hallgatni, mert személyesen szólítanak meg, hiszen a mi életünknek is részei: a térségé, a városé, ahol élünk, a családunké, a miénk. Tompa Miklós a kilencvenes évek elején mesélt Bérczes Lászlónak, így született meg a Székely körvasút című életinterjú-kötet, az előadás szövegkönyvét ennek alapján készítette Barabás Olga, aki egyben az előadás rendezője is. A beszélgetőkönyv, illetve így a belőle inspirálódó előadás is kortörténeti dokumentum, hiszen az 1945-1946. évi színházalapítás történetét, valamint a marosvásárhelyi és székelyföldi színházkultúra nagyrealista vonulatát is meghatározó alkotó életútjának fontos állomásait dolgozza fel dramatikus, interjúszínházi formában. A Székely Színház alapító-rendezőjét az UNITER-díjas László Csaba alakítja. A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház a 2024/2025-ös szezonban ünnepli 80. évadát, melynek keretében, jelen előadással, saját alapítója és egyben nagyformátumú alkotója előtt tiszteleg. A 2023. decemberében bemutatásra kerülő produkciót a jubileumi évadra tervezett ünnepi rendezvénysorozat előfutárának, nyitányának szánja a Tompa Miklós Társulat. Zeneszerző: KOVÁCS KárolyMozgásművészeti tanácsadó: BENŐ KingaDíszlettervező: GANEA AdrianJelmeztervező: NAGY Fanny Szereplők: Tompa Miklós, Kovács károly, Benő Kinga, P. Béres Ildikó, Fodor Piroska, Kádár Noémi
Tudták, hogy az Újszínház art–deco stílusú épülete 115 éve mulatónak készült? Parisiana néven működött. Ez volt az első kabarénak helyet adó épület Budapesten, ahol színművészek is felléptek. Az Újszínház társulata tisztelegve a nagy elődök előtt klasszikus kabaréműsorral készül: humoros jelenetekkel, viccekkel, kuplékkal, sanzonokkal. A kabaré az a műfaj, mely a közönség örömére, szórakoztatására jött létre, hiszen nincs jobb gyógyír, mint a nevetés.Idén 150 éves szeretett fővárosunk, Budapest, melynek nemcsak sajátos pesti viccei, hanem dalai és kupléi is emblematikusak. A kor legnépszerűbb zeneszerzőit is megihlették Buda, Óbuda és Pest kis utcái, sőt, versengtek, hogy az ő dalaik hangozzanak el a kabarék műsorában. Eisemann Mihály, Zerkovitz Béla, Márkus Alfréd, Horváth Jenő, Fényes Szabolcs olyan slágereket írt, melyeket ma is valamennyien ismerünk, szeretünk és dúdolunk.
Egy csapat, színházból kiábrándult színész új hivatás után néz. Egy kiégést kezelő szanatóriumot nyitnak, ahol budapesti aktivistákat látnak vendégül. Úgy érzi, hogy szellemileg, érzelmileg, fizikailag kimerült a küzdelemben?Kiábrándult és elege van mindenből?Reménytelennek tűnik a változás?Jöjjön el nyílt napunkra, hogy betekintést nyerjen a Remény Panzió mindennapjaiba! A Panzió vendégei mind-mind egy igazságosabb, élhetőbb, jobb világért harcolnak, ki-ki a maga területén. De milyen áron? És kik ők? Korunk hősei, avagy provokátorai, netán unatkozó bolondjai? A Remény Panzió egy dokumentarista előadás, amelynek fókuszában alulról jövő kezdeményezések képviselői állnak - a társadalom motorjai, akik gyakran a politika célkeresztjében találják magukat. Az ő motivációikkal, sikereikkel, kudarcaikkal foglalkozik a darab. Nem csupán személyes történeteik, de ők maguk is főszerepet kapnak az előadásban a társulat tagjai mellett.Általuk próbálja a Panzió személyzete megérteni, hogy hol találni a reményt manapság, hogy egy napon maguk is újult erővel térhessenek vissza hétköznapi munkájukhoz: a színházhoz. “A Hotel of Change emberi és tüzes előadás, amelyben megvan a forradalmi szív és bátorság, hogy kiálljon a radikális változásokért, hogy ne fogadjuk el a világot úgy, ahogy van.” Tobias Hauser, Schwäbisches Tagblatt “Hitelesség győzedelmeskedik, amelyet kíváncsiság és empátia jellemez. Ez oda vezet, hogy a szállodai vendégek [az aktivisták] valóban megnyílnak – a szálloda bárjában, a liftben, kertészkedés közben, a relaxációs gyakorlatok során vagy a beszélgető-csoportokban. (…) A színházcsinálókból áradó empátia viszi az estét. Világossá válik a művészet és az aktivizmus közötti kapcsolat”. Christoph Ströhle, GEA. alkotó-előadók:Göndör László, Martinkovics Máté, Messaoudi Emina, Szabó Veronika aktivisták:Bari Jutka, Kajos Rebeka Dóra, Kovács Vera, Lóczi Csenge, Márton Gábor Csaba, Törley Katalin látvány: Raissa Kankelfitzzene, hang-design: Bartha Márk, Tara Khozeinfény- és videó-terv: Bredán Mátétechnikai munkatárs: Kiefer Tibor dramaturg gyakornok: Hidi Boglárkaprodukciós vezető: Balogh Zsuzsannaproducer: Mayer Dániel dramaturg: Bíró Bencekoncepció: Boross Martin és Thury Gáborrendező: Boross Martin
Rablóopera három felvonásban, két részben, magyar nyelven, magyar és angol felirattal. Egy többszörösen különleges produkcióval örvendezteti meg az OPERA az érdeklődőket: különleges, mert Daniel Auber operáit igen ritkán hallhatja a magyar operaközönség – a Fra Diavolo 1962 óta nem is hangzott el az Operaházban. Illetve azért is különleges, mert Szinetár Miklós rendezi, akinek első operarendezése éppen ez a darab volt. Most újra színre kerül, a Tanár úr hét évtized távlatából visszatekint rá, és ismét fiatal énekesekkel állítja színpadra. A Fra Diavolóval Auber elérte zeneszerzői csúcsát, és Eugène Scribe sziporkázó vígjátékát fergeteges (talán leginkább Rossinitől ismert) zenei humorral ültette át operapartitúrájába. Nem véletlen, hogy az 1830-as párizsi ősbemutató elsöprő sikere után 1907-ig folyamatosan repertoáron volt. A címszereplő egy valódi antihős, valamiféle Don Giovanni: ő mozgatja a szálakat, minden jelenet és az opera minden szereplője valamilyen módon tőle függ. „A Fra Diavolo, avagy A terracinai vendégfogadó egy szórakoztató, mulatságos »rablóopera« – fülbemászó zenével, fergeteges jelenetekkel” – mondja maga Szinetár Miklós. Szentgyörgyi Pál magyar nyelvű fordítását átdolgozta: Szinetár Miklós Videótervező: Czeglédi Zsombor Zenei asszisztensek: Jean Klára, Zsoldos Bálint
„Van ez a két nő, ez az anya-lánya. Olyanok ők egymásnak, mint az öreg zománcos lábas meg a rárakódott, évszázadnyi zsírréteg... az a fekete ragacsos, a mosogatószivacsok rémálma. Ebben a lábasban kedden fánkot sütünk, pénteken rosejblit, vasárnap meg rántott húst, és kizárólag tévedésből főzünk benne teát. Kár is erről pucolgatni a zsírt, jönne vele a zománc is. Elválaszthatatlanok.” A szerző fiatal, de tapasztalt dramaturg; színpadi szerzőként is bemutatkozott már. Ez az írása 2020-ban született, egy anya-lánya viszonyt dolgoz fel.
Robert Louis Stevenson azonos című regénye és élete nyomán. Robert Louis Stevenson regénye a XVIII. században, Jim Hawkins és anyja fogadójában kezdődik. Egy nap megszáll náluk egy kapitány, bizonyos Billy Bones, aki halála előtt, Jimre bíz egy csomagot, amelyben Jim talál egy térképet, ami elrejtett kincshez vezet. A fiú elhatározza, hogy megkeresi, ezért hajóra száll, és kalózok, banditák között mesés, veszélyes és izgalmas kalandokba keveredik, míg végül megtalálja, amit keres. Már csak az a kérdés, kié lesz a hőn áhított kincs… Közreműködnek a Kaposvári Egyetem 5. éves hallgatói: Kovács S. József, Péteri Lilla, Szurcsík Ádám, valamint a Pesti Magyar Színiakadémia növendékei.
Az emberiség mára nagyon eltávolodott eredendő, természetes közegétől. Miközben vágyunk egy harmonikusabb életre, nap mint nap mégis egyre nagyobb a zűrzavar, amelyben egyre nehezebb eligazodni és egészségesen élni. A BÁBEL című produkció a XXI. század társadalmi kihívásaival szembenéző egyének és közösségek emocionális állapotát kívánja letapogatni. A „bábeli zűrzavarban” a személyes megélésünk sokszor nagyon hasonló, mivel a legfontosabb emberi tényezők tekintetében a világ minden táján szinte egyformán érzünk és gondolkodunk. Minden közösségben a kötődéseink, szeretettel teli kapcsolódásaink, az adott hitünk, a tradícióink, szokásaink a legfontosabbak az együttéléshez. Az embereket sokszor a jó szándék vezérli, jelentős részük nem rajong a háborúkért, és nem szeretné a bolygó felemésztését, vagy az élővilág elpusztítását. Mégis megtörténik, mégis zajlik és ettől mégis óriási a zűrzavar. A BÁBEL nem egy történetmesélős előadás, hanem expresszív képekkel és momentumokkal egy eklektikus világot ábrázol öniróniával és humorral, melyben az emberek az elveszett egyensúlyi állapot felé törekedve a káosz és ellentétes irányú érzelmek pólusai közt feszülnek. A harmónia iránti vágy tisztán kiviláglik a felborult világképben, az egyensúly és a káosz közti feszültséget az előadás mozgásnyelvi, zenei, és a vizuális hatásokban rejlő ellentétes esztétikai minőségek jelenlétével bontakoztatja ki. Közreműködnek a Duda Éva Társulat művészeiVendégművészek: Lőrinc Katalin, Kováts Tibor Társulati menedzser: Vodál Anita
A televízióból jól ismert vajszívű egyfejű sárkány, a jóságos Süsü kel új életre a színpadon, hogy alkalmi barátjával, a királyfival járja végig kalandos útját. "Útitársuk" a sok nagyszerű sláger és - remélhetően - a gyerekek szüntelen nevetése.
Az Extázis című előadás felfedezésre szólítja a nézőt. Egy konstruált miniuniverzumba invitál; egy színpadra sűrített, alternatív Budapest-labirintusba. A több szálon és több idősíkon futó multimédia-esemény egy csapat fiatal mindennapjait követi végig, akik arra az egyszerű kérdésre keresik a választ: hogyan lehetne jól vagy legalább jobban lenni. A zene, a tánc, a színház és a film formanyelvét használva áll össze az Extázis sajátos világa. Ebben a világban elmerülve minden néző a saját narratíváját rakhatja össze dialógusokból és képekből. Fenntartható-e a boldogság állapota? Ha igen, a közösségnek vagy az egyénnek van-e nagyobb szerepe benne? Hogyan látja Magyarország jövőjét az Y és a Z generáció? Ki lehet-e lépni a ciklikusan ismétlődő problémák örvényéből vagy csak egy mesterségesen létrehozott menedék segíthet a társadalmi rendszeren belül? eksztázis (gör. eksztaszisz, 'kilépés', lat. exstasis), elragadtatás, elrévülés, transz, a régi magyar nyelvben rüttetés, elrüttetés (röptetés): általános értelemben önkívületi állapot, melyben a tárgyi világgal való kapcsolatot meggyengíti vagy teljesen fölfüggeszti egy, az érzékekre, illetve a tudatra ható, természetes v. természetfölötti (isteni v. démoni) eredetű dolog.
Nem nagyon van időszerűbb, provokatívabb és elképesztőbb történet a Networknél. Sidney Lumet sokszorosan Oscar-nyertes filmjének látványos színpadi adaptációja apokaliptikus szatíra a média pokoli hatalmáról. Howard Beale, az esti Híradó bemondója. Amikor huszonöt év után alacsony nézettség miatt a csatorna kirúgja, végső kétségbeesésében közli, hogy élő adásban lesz öngyilkos. A morbid bejelentés példátlan reakciókat szül - az egész világ a feje tetejére áll… További szereplők: Bartha László | Boda Attila | Boronkay-Szalay Olimpia | Bányai Mirjam | Csongor Nóra | Gats Éva | Gyöngyösi Márton | Juhász Lajos | Kele Gábor | Kovács József | Kovács Norbert | Nyulászi Fruzsina | Popovics Gyula | Sáfár-Kovács Zsolt | Suba Attila | Tóth Mihály
Mi történik a három nővérrel, miután Csehov darabja véget ér?Eljutnak valaha Moszkvába?És mi lesz Natasával?Olga, Mása, Irina és Natasa a ’20-as évek káoszában.Olga, Mása, Irina és Natasa a ’60-as évek összezártságában.Olga, Mása, Irina és Natasa a kétezres évek elejének kifordult világában.Életművésznők a teljes 20. században.Selmeczi Bea újrateremti a három és fél nővér életét Csehov, Petrusevszkaja, Ulickaja és Szvetlana Alekszijevics alapján. A gondolatkísérletet Telihay Péter viszi színre, akinek a nevéhez már számtalan Csehov-rendezés fűződik. Világítástervező: Gallai Krisztián
Szil,szál,szalmaszál!Merre jár a pál? A főhős kirándulni viszi a függőségét, tíz napot töltenek kettesben az erdőben. Diktafonon őrzi az út emlékeit. Monológokban és zenében keresi a történet tanulságát, de a dialógusoktól sem riad vissza. Gyertek, nézzétek meg! (De légyszi ne szóljatok közbe.) Apák és fiúk, határhelyzetek, félelmek, magány, család, szabadság, vaddisznók, sörök és borok. Az előadás egy személyes történet mozaikjain keresztül arról a pillanatról szól, amikor megtalálunk valami lényegeset, de még nem tudjuk, hogy mi tévők legyünk. A Cég négy fős alkotócsoportja, Kárpáti Pál színész, rendező, Veronika Keresztesová látványtervező, Szabó Sipos Ágoston zenész és Zsigó Anna dramaturg évek óta dolgoznak közösen. Első produkcióikat több, mint tíz éve a Zsámbéki Színházi Bázison készítették. Azóta a Cég elsősorban budapesti, független színházi és színházi nevelési társulatok meghívására hozott létre előadásokat. Ez a produkció saját kezdeményezésre, meghívott alkotótársakkal kiegészülve jön létre.
A Hatan Társulat előadása. „Mi győztünk, ön, én, a családom, az őseim. Azok, akiknek az álmai formálják a múltat és dicsőítik a jövőt...”Egy esős este a francia Ardennek mélyén főszereplőnk édesapját temeti, amikor egy koporsó mélyen könyvekre lel. Belelapoz az egyikbe, és látva, hogy nem egyszerű írásokat tart a kezében, hanem egy nő kéziratait, olvasni kezd.És akkor belép a történelembe.Láttál már olyan színházi előadást, amely szinte díszlet nélkül a színészet erejével rejtélyes dimenziókba kalauzol? Amelyben szimultán látsz egy történetfolyamot és közben a saját filmedet alkotod, ami az elméd mozivásznán pereg? A szellemi erődet megmozgató, mindent túlélő kalandfilmjét?Öt kiváló színész, Kecskés Karina, Kovalik Ágnes, Király Attila, Sipos Imre és Sipos Áron 36 karaktert formál meg ebben a több száz évet és három kontinenst átfogó, Da Vinci Kód-szerű darabban.Alexis Michalik, korunk egyik legnépszerűbb francia szerzője erre a darabjára két Molière-díjat is kapott hazájában, ahol azóta több, mint 2000-szer játszották A TÖRTÉNETŐRZŐ-t. Alexis Michalik Történetőrző című darabját az Agence DRAMA-Paris (France) www.dramaparis.com képviseli.