Hiába sikerül nagyszerűen egy jelenet, ha nem illik bele a film átfogó koncepciójába - vagy egy gyereket sértegetnek benne a kinézete miatt!
Ragyogás (1980) - Egy boldog család...
Jelen esetben nem kivágott, hanem lecserélt jelenetről van szó: a Ragyogást ugyanis már bemutatták, egy hete futott a mozikban New Yorkban és Los Angelesben, Stanley Kubrick azonban elérte, hogy az utolsó tekercset mindenhol lecseréljék az alternatív befejezésre. Nem volt olcsó mulatság, de megérte! A történetnek ugyanis eredetileg egyáltalán nem úgy lett volna vége, ahogy az a retinánkba égett: ahelyett, hogy Jack Nicholsont láttuk volna jégbe fagyott Jack Torrance-ként, mániákus vigyorral az arcán, hogy aztán a kamera a hotel falán függő réges-régi csoportképet mutassa, amin szintén Jack arca látszik.
Egy kórházi jelenet lett volna a boldog lezárás,
amelyben Wendy (Shelley Duvall) és a kis Danny (Danny Lloyd) egy kórteremben lábadozik a sok borzalom után, tudatva a nézőkkel, hogy átvészelték a megpróbáltatásokat, és sértetlenül megúszták Jack ámokfutását – aki nyomtalanul eltűnt. Csakhogy ez ellentmondott annak az alapkoncepciónak, hogy a Szépkilátás Hotelből nem lehet kijutni, és a rendező túl későn kapott észbe. A jelenet nem maradt fenn, Kubrick gondoskodott róla, hogy a szalagokat megsemmisítsék: csak pár Polaroid fénykép emlékeztet rá, pár kosztüm, amit a címkéjük szerint ekkor használtak, és a stáblistán két név, akik nem szerepelnek a végső vágásban: Burnell Tucker mint a rendőr és Robin Pappas pedig ápolónőként. Kárpótlásként itt az végleges verzió:
A remény rabjai (1994) – Red nem lesz depressziós
A remény rabjai befejezése tökéletes példa arra, hogyan lehet egy történetet igazán felemelő módon lezárni. Miután a közönség látja, ahogy Tim Robbins Andy Dufresne megszökik, megtudjuk, hogy Morgan Freeman Ellis „Red” Reddingjét a következő évben feltételesen szabadlábra helyezték. A film ezután gyorsan végigvezet egy montázson, amelyben Red küzd a kinti élethez való alkalmazkodással, mielőtt újra találkozik régi barátjával a csodás tengerparton.
A film eredeti változatában azonban Rednek a 40 év börtön utáni nehézségeit sokkal hosszabb és jóval lehangolóbb jelenetsor részletezte. Red egy áruházban kap munkát kap, hasonlóan Brooks Hatlenhez, az idős rabhoz, aki a film elején szabadult, de öngyilkosságot követett el, mert a kinti élet túl nehéz volt számára. Aztán látjuk, ahogy az utcákon bolyong, és azon kesereg, hogy „mocskos öregembernek” érzi magát, amiért a 60-as évekbeli virágos ruhákat viselő nőkre néz.
Egy másik jelenetben egy kisfiú játékpisztollyal lő Redre, amitől pánikrohamot kap. Berohan egy fürdőszobába, zihálva a földre esik, majd a falakba kapaszkodik, mintha egy apró cella kényelmét próbálná visszaidézni. Frank Darabont rendező azonban rájött, hogy mindez annyira elszomorítaná a közönséget, hogy talán nehezen tudnák összeszedni magukat, mire Red és Andy újra viszontlátja egymást, ezért jelentősen leegyszerűsítette a jelenetet. Az üzenet megmaradt, de elegánsabb, finomabb tálalásban.
Filmek, amiket egy utolsó pillanatban hozott döntés mentett meg
Van olyan, hogy egy jelenet nem működik, egy karakter nem megfelelő, és olyan is előfordul, hogy a készítők már a folytatásban gondolkodnak, és ilyenkor kell meghozni egy fontos döntést.
Tovább
Shop-stop (1994) – Dante életben marad
A Shop-stop sikere nem csak Kevin Smith karrierjét indította be, de számos független filmes számára is inspirációt adott, akik látták, hogy a megfelelő kreativitással és elszántsággal el lehet indulni ezen a pályán akár fillérekből is – szó szerint fillérekből. Az író-rendező ráadásul ekkor kezdett bele az általa View Askewniverse-nek nevezett aprócska, de vidám filmes univerzum építésébe, ami aligha lett volna lehetséges, ha a Shop-stop az eredeti módon végződik. Abban ugyanis zárás után egy rabló egyszerűen lepuffantja a főszereplő Dante Hickset (Brian O'Halloran), majd a kamera hosszan időzik az összeroskadt, véres testen. Smith azt gondolta, szó szerint egy nagy durranással kell a történetet lezárnia, ráadásul lett volna logika abban, hogy a Dante nevű főhőse megjárja a poklot. Csakhogy a tesztvetítésen ez a lezárás pocsék reakciókat kapott, ami meggyőzte arról Smith-t, hogy a filmet nem szabad ilyen lehangoló módon befejeznie – a történet pedig azóta több résszel is folytatódott. Íme, az eredeti lezárás!
A nyolcadik utas: a Halál (1979) – A bebábozódott társak
Ridley Scott időtlen klasszikusában Tom Skerritt kapitánya, Dallas többé nem bukkan fel, miután végzetes találkozása van a xenomorffal a Nostromo légcsatornáiban. Azonban van/volt egy jelenet, amelyben Sigourney Weaver Ripleyje egy groteszk idegen bábban találja Dallast, aki könyörög, hogy öljék meg. Mellette látható Harry Dean Stanton Brettje, aki a bebábozódás előrehaladottabb szakaszában van, és a rémült Ripley kénytelen lángszóróval megszabadítani társait a szenvedéstől. Dan O'Bannon forgatókönyvíró szerint a jelenet azt mutatta be, hogy az idegen életciklusa magában foglalja az emberi gazdatestek átalakítását nagy tojásokká. Scott ezt azzal támasztotta alá, hogy
átalakulnak, metamorfozison mennek át. Átalakulnak – gondolom, felemészti őket – bármi is legyen az idegen szervezete, és tojássá válnak.”
Ez egy újabb látványos testhorror eleme lett volna az első Alien filmnek, de végül Scott úgy döntött, hogy eltávolítja a jelenetet, mert úgy érezte, hogy a speciális effektek nem elég valóságosak, és ez a rész lelassította Ripley az űrhajóból való menekülésének tempóját is. A döntés áldásnak bizonyult a franchise számára, mert ha benne maradt volna a filmben, hogy hogyan keletkeznek az idegen tojások, James Cameron nem mutathatta volna be az ikonikus tojásrakó Alien királynőt a folytatásban, a A bolygó neve: Halálban (1986).
Koszorúslányok (2011) – Paul Rudd gyereket aláz
Az Judd Apatow-vígjátékok, mint például a Felkoppintva és a 40 éves szűz, egyik legnagyobb vonzereje azok erősen improvizált jellege. Merthogy tényleg vicces, ahogy remek komikusok elengedik a gyeplőt, és csak úgy ontják magukból a korhatáros, de nagyon vicces csúnyaságokat. Ez történik a Paul Feig rendezte Koszorúslányokban (2011), amelynek Apatow volt a producere, és amely egy hírhedt törölt jelenettel is büszkélkedhet.
A film eredeti forgatókönyve szerint a Kristen Wiig által játszott szerencsétlen Annie-je korcsolyázni megy vakrandin egy férfival. A pasas, akit Paul Rudd alakít, elsőre rendkívül kedves, szimpatikus, csakhogy minden megváltozik, amikor korcsolyázás közben egy vörös hajú gyerek átmegy az ujján, és teljesen kiborul. A sárga földig lehordja a srácot, és bocsánatkérést követel. Ezután a fiú apja – miután a gyereket „Ginger Fuck-nak” nevezte – jól pofán vágja. Feig szerint a jelenet „az egyik legviccesebb dolog volt, aminek valaha tanúja voltam”, és rengeteg felvételt készített, amelyekben Rudd minden alkalommal egyre trágárabb és furcsább dolgokat mondott.
Csakhogy a film így is túl hosszúra nyúlt, Feig, aki úgy érezte, egy gyerek megalázása a külseje miatt kissé kockázatos lépés, úgy döntött, hogy teljesen meg kell vágni a jelenetet. A rossz hírt Apatow közölte Rudd-dal, aki nem sértődött meg.
Paul Ruddnak amúgy is jól megy a gyerekalázás:
Forrás: faroutmagazine.co.uk
