1. Gumiszoba (1981)

A Rocky Horror Picture Show számos színes érzést váltott ki nézőiben, és vált ki a mai napig, arra azonben kevesen gondoltak, hogy milyen szívesen megnéznék a film két legunalmasabb szereplőjét egy tévés játékműsor szereplőiként. Ennek ellenére a folytatásban ezt kapjuk: Brad és Janet ismét a képernyőre kerülnek, és ezúttal sem maradhat el a szürreális-horroros ijesztegetés, no meg az extrém zenés számok sem. Van oka annak, hogy a Gumiszobából nem vált akkora klasszikus, mint az eredeti filmből. Azonban már az 1975-ös filmre vitt drag show-t sem elsősorban a filmművészeti értéke miatt imádjuk. Nem tudjuk biztosra mondani, hogy nincs annyi szer a világon, amennyi ne tenné élvezhetővé legalábbis a rajongók számára a Gumiszobát, de a köznapi nézők valószínűleg teljesen jól meglesznek nélküle is. 

2. Életben maradni (1983)

Zenés-táncos romantikus vígjáték a kor legnagyobb szívtiprójával, John Travoltával? Néha még ma is meglepődnek az emberek, amikor emlékeztetik őket a Szombat esti láz című sikerfilm folytatására, az 1983-ban készült Életben maradnira. Pedig elképesztően logikus ötletnek tűnt elkészíteni a második részt. Annyi szépséghibája volt csak a dolognak, hogy Danny Zuko vissztérése még a nyolcvanas évekhez képest is übergiccsesre sikerült, a dalok pedig nem voltak olyan jók (pár kivétellel), és a színészi játék is bőven hagyott kívánnivalót maga után. Az Életben maradni pedig eltűnt a süllyesztőben, és semmilyen hozzá fűzött reményt nem tudott beváltani. Ma már tényleg csak az amatőr filmtörténészeknek tudjuk ajánlani a szinte minden szempontból elhibázott folytatást, mert sima nézőként élvezni biztos nem fogjuk.

3. 2010 - A kapcsolat éve (1984)

Stanley Kubrick magasról tett arra, hogy teljesen más alkotógárdával, csupán egy-két visszatérő színésszel csinálna a stúdió folytatást legendás, 1968-as sci-fijének. Arthur C. Clarke folytatásregényének megfilmesítése így akadályok nélkül történhetett meg, a végeredmény pedig teljesen okés lett. Nem egy alapfilm, nem egy mestermű, de egy teljesen élvezhető, feszültséggel teli kétórás sci-fi, ami komolyabban meg sem magyarázza az előző film történéseit, inkább még egy adag megoldatlan rejtéllyel önti nyakon az ott látott szürreális utazást. Szóval amellett, hogy teljesen vállalható lett a folytatás, még a jóval minőségibb előd örökségén sem csorbított, így bátran tudjuk a kicsit türelmesebb scifi-rajongók figyelmébe ajánlani. És azt se feledjük el, hogy szerepel benne korunk egyik legjobb színésznője, Helen Mirren is, aki a hetvenes-nyolcvanas években ráadásul a világ legszebb nője is volt.

4. Cinikus hekus (1990)

Miért kellett folytatást csinálni a filmtörténet egyik leghíresebb, legjobban sikerült noirjának, a Kínai negyednek? Erről leginkább Jack Nicholsont kéne megkérdezni, aki rendezőként is jegyezte Jake Gittes második nagy nyomozását, amely eléggé langymeleg fogadtatásban részesült, és a bevétel is elmaradt a várakozásoktól. Ezért pedig kútba esett a tervezgetett harmadik rész is. Ezt annyira nem sajnáljuk: a Cinikus hekus egy középszerű tucatthriller lett, amit még a patinás szereplőgárda (Nicholson, Harvey Keitel, Madeleine Stowe) sem tudott túlságosan emlékezetessé tenni. Ráadásul ez lett az utolsó eset, amikor Jack Nicholson kipróbálta magát rendezőként: a Cinikus hekus bukása után maradt inkább a színészkedésnél, amit valószínűleg nagyon jól is tett. A magyar cím kitalálójának pedig lenne pár keresetlen megjegyzésünk, de ezektől most eltekintünk.

5. Amerikai pszichó 2. (2002)

Roppant érdekes az Amerikai pszichó 2. esete, mert a filmnek nemhogy az eredeti regény írójához, Bret Easton Ellishez sincs köze, de még ahhoz a filmhez sem, amelynek elvileg a folytatása lenne. Az Amerikai pszichó 2. forgatókönyvét eredetileg egy teljesen különálló projektnek képzelték el, amelyben egy sorozatgyilkos életben maradt áldozata próbál túlélni az FBI berkein belül. Azonban a stúdió úgy gondolta, hogy ha összekötik a projektet a 2000-es filmmel, akkor nagyobb lesz iránta az érdeklődés. Végül a videón debütáló folytatás borzasztó kritikákat kapott, Ellis is elküldte a fenébe, később pedig a főszerepben látható, akkor még kezdő Mila Kunis is elhatárolódott tőle. A legpoénosabb részhez pedig még csak most értünk: a film másik főszereplője maga Kirk kapitány, azaz William Shatner volt, aki fenomenálisan karakteridegen és nézhetetlen munkát végzett a filmben. Szóval a folytatás igazi csemege lehet az elhivatott katasztrófaturistáknak.

6. S. Darko (2009)

Aki azt hiszi, hogy a Donnie Darkóból a rendezői változat a legrosszabb, az még nem látta a folytatást, az elképesztően gagyin megvalósított S. Darkót, amely Samanthát, az első rész főszereplőjének húgát követi nyomon, ahogy ő is a tinédzserkorba ér, és meggyűlik a baja mindenféle természetfeletti időkapukkal. Az S. Darkóban itt-ott fel lehet fedezni a kreativitást, de az első hangulatához képest már sehol sincs a film, a produkciós értékek pedig annyira alacsonyak, hogy a rövidke játékidő végére a szekunder szégyen lesz az egyetlen bennünk élő érzés. Ha van klasszikus, amihez egy ujjal sem kellett volna hozzányúlni, akkor a Donne Darko legelső, mozikba került változata az. Picit szomorú is, hogy gyakorlatilag semmi jó nem jött ki ebből a korszakalkotó filmből. Szóval az S. Darkót tényleg csak a legelvakultabb rajongóknak ajánljuk, akik a pokol tornácára is felmásznának bármi új Darko-kontentért.

7 remek karakter, akiket nagyon csúnyán kiheréltek a folytatásokban, illetve feldolgozásokban

Talán nincs annál rosszabb, mint amikor egy menő, izgalmas karaktert parkolópályára tesz egy film folytatása vagy egy regény adaptációja. Most összeszedtük a legdicstelenebb ilyen eseteket.

Tovább

Itt állítsa be, hogy a Port az elsők között legyen a Google-találatokban!