Van olyan, hogy tökéletes szereposztás: ezeket a karaktereket el se tudnánk képzelni más színész alakításában kedvenc horrorjainkban.
1. Sissy Spacek – Carrie (1976)
Stephen King első regényének adaptációjával kezdődött el a legendás Sissy Spacek karrierje, aki máig ontja magából a jobbnál jobb filmeket. A csúfolt, megalázott diáklány véres és félelmetes bosszújáról szóló film messze nem működött volna ilyen jól az ifjú színésznő egyszerre átélhető és elborult alakítása nélkül. A legendás disznóvéres jelenetet valószínűleg meg sem kell említeni a rajongóknak, úgyis tudják a dörgést. A Carrie az egyik legjobb King-adaptáció, Spacek pedig az egyik legjobban eltalált szerepet játssza benne. Akármikor nézzük, rádöbbenünk: ez a film egy percet sem öregedett.
2. Jamie Lee Curtis – Halloween (1978)
John Carpenter eredeti Halloweenje elképesztően kevés pénzből készült, a főszereplő scream queen pedig az akkor még elég ismeretlen Jamie Lee Curtis lett. Azonban nagy jövő várt mind a frencsájzra, mind a hősnőre. Laurie Strode a horrortörténelem egyik legfontosabb final girlje lett, aki még több epizódon keresztül folytatta macska-egér játékát az arctalan, hangtalan Michael Myers-szel. Közben pedig az álomgyár folyamatosan ontotta a hasonló filmeket a hasonló főszereplőkkel. Azonban Curtis az, akit legjobban megjegyeztünk a korszakból, és aki leginkább megérdemelte, hogy befusson a szereppel.
3. Sigourney Weaver – Alien (1979)
Szintén egy legendás karrier kezdeteit láthatjuk a meghatározó sci-fi horrorban. Ripley karaktere azért zseniális, mert a film első felében ki sem tűnik: beleolvad a Nostromo fedélzetén rohangáló legénységbe, a közönség számára pedig egyáltalán nem egyértelmű, hogy ő a főszereplő. Éppen ezért nem is tudjuk, hogy ő az, aki végül életben marad, és ugyanúgy aggódhatunk érte, mint az összes többi szereplőért, akik persze sanyarú sorsra jutnak. Az első film zsenialitása után Sigourney Weaver még három etapban játszotta el az ikonikus karaktert, ma már pedig teljességgel lehetetlen mást elképzelni a szerepben.
4. Jack Nicholson – Ragyogás (1980)
Jack Torrance groteszk megőrülése az egyik legnyugtalanítóbb karakterív, amit valaha filmre vittek. Stanley Kubrick pedig nem adta alább a tökéletességnél: a szerepre Jack Nicholsonban találta meg. A színész pedig feledhetetlen, ikonikus alakítást nyújtott. A karakter akár egy snittből is felismerhető, sőt, épp aktuális idegállapota is diagnosztizálható. Senki nem veszti el olyan látványosan és ijesztően az eszét, mint Nicholson, a Ragyogás pedig minden egyéb érdeme mellett óriási teret ad arra, hogy kiélhesse magát a színész, és filmtörténelmi jelentőségűt őrültködhessen. Mást elképzelni sem lehet ebben a szerepben.
Stanley Kubrick majdnem halálba küldte egyik kaszkadőrét a 2001: Űrodüsszeia forgatásán
A film ötvenéves évfordulóján megjelenő könyv szerint a rendező akkor sem állította le a jelenet forgatását, amikor a kaszkadőr elvesztette az eszméletét.
Tovább
5. Robert Englund – Rémálom az Elm utcában (1984)
Wes Craven a nyolcvanas években csavart a slasherfilmek alapfelállásán, és más dimenzióba repítette a gyilkolást: az álmokéba. Az eredeti Rémálom az Elm utcában üres és felejthető film lenne a retinánkba égő, bizarr látvány, valamint Robert Englund vérfagyasztó alakítása nélkül az aljas és kegyetlen Freddy Krueger szerepében. Az új évszázadban készült remake-ben az alkotók lecserélték a színészét, de Jackie Earle Haley-t már nem nagyon vette be a gyomrunk Kruegerként. Englund egész egyszerűen erre a szerepre született, és még a harmatgyenge folytatásoknak is adott némi nívót tökéletes alakításával.
6. Kathy Bates – Tortúra (1990)
Oscar-díjat érdemelt Kathy Bates a Tortúrában nyújtott alakításáért: ez egy olyan érdem, ami nagyon ritkán adatik meg Stephen King-feldolgozások főgonoszainak. Viszont Annie Wilkes karakterében és Bates játékában minden megvan, amire harap az Akadémia. Az eleinte kedvesnek, törődőnek tűnő néni egyre sötétebb és sötétebb oldalát mutatja, ahogy az általa körberajongott író börtönőrévé, majd kínzójává válik. A Tortúra egy elég egyszerű alapötletből hoz ki félelmetesen emlékezetes végeredményt, Bates játéka pedig a rettenet motorja.
7. Anthony Hopkins – A bárányok hallgatnak (1991)
Hannibal Lecter karaktere azért lóg ki kicsit listánkról, mert lehetetlennek tűnő módon Mads Mikkelsen is emlékezetes tudott lenni a szerepben a sztori sorozatverziójában. Ám még ő sem vált annyira legendássá, mint nagyképernyős nagytestvére, Anthony Hopkins, aki először A bárányok hallgatnakban bújt a legendás sznob sorozatgyilkos szerepébe. Máig megfagy a vér az ereinkben, ha felidézzük a szuperintelligens kannibál legemlékezetesebb sorait, vagy legőrültebb gonoszkodásait, amelyeket olyan szenvetlenül, tűpontosan, egy csipetnyi groteszt humorral megfűszerezve vitt képernyőre Hopkins a zseniális Jonathan Demme filmjében.
Anthony Hopkins anekdotázott A bárányok hallgatnak megszületéséről
Igaz, a 86 éves sztár először azt hitte A bárányok hallgatnak cím alapján, hogy valami gyerekmesébe hívják szerepelni.
Tovább
