Nem mindig az a jó, ha ragaszkodunk a forrásműhöz.
Egy régi közhely szerint csak a rossz könyvekből lehet jó filmet készíteni – bár erre már többször rácáfolt az élet, kétségtelen, egy jó adaptáció úgy viszi vászonra a történetet, hogy valami egészen új élményt (is) kapunk, ami túlmutat az eredeti regényen vagy novellán. Aztán van olyan is, hogy a forgatókönyv kijavítja az eredeti mű hibáit, így sokkal jobb lesz a végeredmény. Íme hét filmadaptáció, ami megváltoztatta az alapul vett mű végét – és milyen jól tette!
ÓVATOSAN, INNENTŐL SPOILEREK!
A majmok bolygója (1968)
Minden idők egyik legsokkolóbb – és legikonikusabb – lezárása egyáltalán nincs benne az eredeti könyvben, bár ott is csavarral végződik a sztori. Pierre Boulle 1963-ban megjelent regényében egy gazdag házaspár, Jinn és Phyllis az űrben hajózik, ahol egy palackba zárt kéziratot találnak, amit lefordítanak. A szöveg egy űrkutató beszámolója, aki egy idegen bolygón zuhant le, ahol az emberek primitív, beszédképtelen fajjá váltak, és a jóval fejlettebb majmok uralkodnak rajtuk. A könyv végén kiderül, hogy Jinn és Phyllis valójában csimpánzok, akik az egész sztorit fikciónak tudják be. Ez se rossz, de a film vége jóval markánsabb, hiszen amikor George Taylor (Charlton Heston) felfedezi a tengerparton az ikonikus New York-i Szabadság-szobrot, rájön, hogy nem egy másik bolygón, a „majmok bolygóján” van, hanem a Földön: nem térben, hanem időben utaztak, a jövőbe, ahol az emberiség elpusztította önmagát. Ez annyira emlékezetes és hatásos lezárás lett, hogy az utóbbi években már négy film is ennek előzményét dolgozta fel.
A keresztapa (1972)
Francis Ford Coppola filmtörténeti klasszikusát minden idők egyik legjobb filmjeként tartják számon, ami ráadásul újraértelmezte a gengszterfilm műfaját. A keresztapa alapvetően hűen követi Mario Puzo 1969-es regényét, ám a végét alaposan megváltoztatta. A könyvben Kay elfogadja, hogy férje, Michael Corleone lett az új keresztapa, és templomba megy, hogy imádkozzon a lelkéért. A film ezzel szemben más lezárt ad a házaspárnak: Kay (Diane Keaton) távolról figyeli Michaelt (Al Pacino) az irodájában, ahol több, magas rangú gengszter is jelen van, akik meghajolnak Michael előtt, megcsókolják a gyűrűjét, és úgy szólítják: Don Corleone. Ekkor válik világossá a néző és Kay előtt, hogy Michael New York legnagyobb maffiavezérévé vált, majd az egyik gengszter becsukja az ajtót a könnyes szemű, tehetetlen Kay előtt, kizárva őt a világukból. Ezzel megszületett a filmművészet egyik leghátborzongatóbb utolsó jelenete.
A cápa (1975)
Steven Spielberg kultikus horrorfilmjét még az is ismeri, aki nem látta: a turistákat rettegésben tartó nagy fehér cápa olyan mélyen berágta magát a popkultúrába, hogy lehetetlen nem találkozni vele. Akárcsak azzal a mondattal, hogy
„Ehhez egy nagyobb hajó kéne!”
Egy szedett-vedett csapat vállalkozik arra, hogy levadássza a cápát: a helyi rendőrfőnök, Martin Brody (Roy Scheider), egy tengerbiológus, Matt Hooper (Richard Dreyfuss) és egy különc cápavadász, Quint (Robert Shaw). A film Peter Benchley 1974-es regénye alapján készült, és több dologban is eltér a filmtől. Ezek közöl az egyik legjelentősebb, hogy eredetileg a cápa megöli Hoopert a víz alatti ketrecben, a filmben viszont túléli a támadást. A másik fontos változás a történet lezárása, mivel a regényben a cápa nem kap epikus halált, simán kivérzik a szigonyoktól – a filmben meg ugye felrobban, ami azért jóval látványosabb és emlékezetesebb.
Ragyogás (1980)
Két remek művész, Stephen King és Stanley Kubrick találkozásából született meg minden idők egyik leghátborzongatóbb kísértetházas horrorja. Ez így nagyon szépen hangzik, csak épp nem egészen igaz:
Kubrick olyan mértékű művészi szabadságot engedett meg magának King regényének adaptálásakor, ami az írónak már nem igazán tetszett.
A ragyogás könyvverziójában Jack Torrance visszanyeri az uralmát a Szépkilátás Hotel szellemei által megszállt teste és tudata felett, és megmenti a fiát, majd végez magával: egy kalapáccsal szétveri a saját fejét. Ám a szellemek újból irányításuk alá veszik a holttestét, és folytatják a vadászatot Jack családja után. Ennek aztán a hotel kazánja vet véget, ami felrobban, megsemmisítve ezzel az épületet és kísérteteket is. A regény a következő nyáron ér véget, amikor a Jack családja és a hotel séfje, Hallorann találkoznak – egy meglepő happy end Stephen Kingtől! Kubrick nem volt ilyen derűlátó: nem csak Hallorannt (Scatman Crothers) nyírta ki, de Jack (Jack Nicholson) sem kapta meg a feloldozást, halálra fagyott, miközben a családjára vadászott a sövénylabirintusban. Bár Jack fia és felesége megmenekülnek, maga a szálloda is, az összes kísértetével együtt. De nem is emiatt érdemel szót ez a lezárás, hanem, ami ezután jön: Kubrick zárójelenete ugyanis nem a következő nyáron játszódik, hanem a hotelben, ahol a kamera ráközelít egy 1921-es szilveszteri fotóra, aminek előterében ott van Jack – ez aztán jó pár megválaszolatlan kérdést vet fel.
Jurassic Park (1993)
Minden idők legeslegjobb dinós katasztrófafilmjét is Steven Spielberg tette le az asztalra, Michael Crichton 1990-es regénye alapján. Az eredeti mű sokkal borúlátóbb, mint a film: a regényben Ian Malcolm és John Hammond is meghal, a szigetet pedig napalmmal bombázzák le – bár egy sanda utalás olvasható, hogy pár dinoszaurusz mégis megmenekült. A filmben mind Malcolm (Jeff Goldblum), mind pedig Hammond (Richard Attenborough) életben marad, és nem semmisítik meg a szigetet, csak elmenekülnek onnan, és sorsára hagyják.
Bár kifejezetten sorsszerű, hogy Hammonddal eredetileg a saját teremtményei végeznek, az is elég kemény büntetés számára, hogy túléli, és szembesül a kudarccal, valamint tettei következményével.
A génekkel játszadozó multimilliomosoknak nem jár happy end – sem a könyvekben, sem a filmekben.
Ez is érdekelhet
Ez a filmtörténet 10 legjobb utolsó képkockája
Sok múlik azon, mivel nyit egy film, de a záró képsorok azok, amiket magunkkal viszünk a moziból.
Lássuk!
Forrest Gump (1994)
Robert Zemeckis filmje mindenki szívébe belopta magát a kilencvenes években – meg egyébként azóta is. Egy jószívű, ám kissé együgyű fickó kalandjait mutatja be, aki a huszadik századi amerikai történelem minden fontosabb eseményénél jelen volt. Tom Hanks talán élete alakítását hozta a címszerepben, és a film egyszerre szívszorító és szívmelengető lezárást kapott: miután Forrest ismét találkozik élete szerelmével, Jennyvel (Robin Wright), megtudja, hogy van egy közös fiuk. Odaadó apa és férj lesz, egészen a lány – idejekorán bekövetkező – haláláig, majd tovább neveli a fiút. A film Winston Groom 1986-os regénye alapján készült, és te jó ég, annak mennyire más vége! A könyvben, miután Forrest ismét találkozik Jennyvel, és kiderül, hogy van egy közös fiuk, azt is megtudja, hogy a lány már férjnél van, ezért úgy dönt, nem lesz jelen az életükben. Inkább New Orleans-ba megy Dan hadnaggyal és háziállatával, Sue-val, az orangutánnal. Ezt azért nem biztos, hogy olyan sok néző tolerálta volna.
A köd (2007)
Stephen King kétszer is szerepel a listán, ami nem véletlen: a legtöbb kritikát annak kapcsán szokta kapni, hogy nem tudja rendesen lezárni a történeteit. Mivel King mindig is híres volt az öniróniájáról, a 2019-es Az – Második fejezet című filmben (is) cameózik egyet, és zsémbes boltosként épp ezt rója fel az egyik karakternek, akinek a könyvét olvassa. A remény rabjainak rendezője, Frank Darabont forgatott filmet King egyik novellájából, ami a Csontkollekció című kötetben jelent meg (ebben van A majom is, aminek hamarosan érkezik az filmadaptációja). A film Davidet (Thomas Jane) és fiát követi, akik másokkal együtt csapdába estek egy élelmiszerboltban, amikor a városukat ellepte egy furcsa köd, és ebben gyilkos szörnyek tanyáznak. A novella azzal ér véget, hogy David, a fia, meg még páran kijutnak a boltból, és kocsival elindulnak a végtelen ködbe, amikor egy rádiójelet vesznek, ami arra utal, hogy vannak még túlélők. Hogy ezután mi lesz, azt már nem írta meg King, de mindenesetre ez egy reményteljes lezárás. Nem így Darabont filmje, amelynek végén David, mikor biztos abban, hogy a világnak vége, és csak a köd maradt, meg a lények benne, a nála lévő pisztollyal és négy golyóval végez a többiekkel – köztük a saját fiával is. A töltények elfogytak, így a férfi kilép a ködbe, és várja a halált: ehelyett a katonaság érkezik azzal a hírrel, hogy elhárult a veszély. David összeomlik, amikor tudatosul benne, hogy csak pár percet kellett volna várnia, mielőtt meghúzza ravaszt. Maga King is azt nyilatkozta, hogy jobban tetszik neki ez a befejezés, mint a sajátja.
(via MovieWeb)
