Van, hogy egy sztár halálát az teszi még szomorúbbá, hogy egy halála után bemutatott filmjében demonstrálja, mennyit is vesztett vele a filmművészet.
1. James Dean: Haragban a világgal (1955)
Az alig 24 éves James Dean szokatlanul fényes karriert futott be tragikusan korai halála előtt, amelyet egy autóbaleset okozott. Mégis, a már csak ezután mozikba került Haragban a világgal volt az a szerep, amelyről a leginkább meg szokás jegyezni a nevét. Ez nem véletlen: ez az a filmje, amely leginkább teret ad megismételhetetlen karizmája kibontakozásának.
Dean a kallódó, zűrös ügyekbe keveredő Jim Stark szerepében nemcsak karrierje legjobbját játszotta, hanem évtizedekre meghatározta a lázadó tini karakterének ábrázolását az álomgyárban. A korához képest különösen erőszakos és naturalista film egyaránt 1955-ben sokkolta a nézőket és a kritikusokat is, de még visszanézve is megtapasztalhatjuk, milyen merész és remek filmet hagyott ránk Dean.
2. John Cazale: A szarvasvadász (1978)
Rövid, de kiemelkedő karriert futott be a hetvenes évek egyik legjobb karakterszínésze, John Cazale. Ebben az évtizedben öt filmben szerepelt, amely közül mindegyiket jelölték a legjobb film Oscarjára, három pedig meg is kapta azt: az első két A keresztapa, valamint A szarvasvadász, amelyet már csak halála után mutattak be.
Michael Cimino meghatározó háborús filmjének forgatásán a kemény dohányos Cazale már tudta, hogy tüdőrákban szenved, mégis végigcsinálta a munkát. Szerencsére a rendező úgy alakította a dolgokat, hogy az ő jeleneteit forgassák le legelőször, valamint színésztársai is segítették. Akkori barátnője, Meryl Streep végig támogatta, Robert de Niro pedig felajánlotta, hogy kifizeti alkalmazása extra költségeit, hiszen a halálos beteg színészre egyetlen biztosító sem volt hajlandó csomagot ajánlani.
3. Brandon Lee: A holló (1994)
Amit Brandon Lee csinál A holló című filmben, az hagyományos értelemben nem nevezhető jó színészi munkának, ám az azóta ikonikussá vált misztikus bosszúfilmhez pont az efféle túltolt, extravagáns jelenlétre volt szükség. A film szinte minden egyes képkockájáról süt, hogy egy megelevenedett képregényt látunk, a karakterek pedig ennek értelmében elég egyszerűek – ám karizmatikusak és ikonikusak, Leevel az élen.
A holló és a forgatás közben, egy véletlenül elsülő pisztoly miatt elhunyt Lee esete még egy ok miatt is különösen tragikus. Hiszen ez tipikusan az afféle sztárcsináló alakítás volt, amely után az okosabb-tehetségesebb színészeknek alkalmuk nyílik bebetonozni magukat Hollywood fősodrába. Ki tudja, hány remek és ikonikus szerepről maradtunk még le Brandon Lee halála miatt.
A karatés csávó nepobébijéből az ezredforduló ikonikus bosszúálló angyala: 60 éve született Brandon Lee
A holló forgatásán, tragikusan fiatalon elhunyt Brandon Leere emlékezünk, aki már örökre egy két lábon járó Nine Inch Nails-szám marad a nézők számára Eric Draven legendás szerepében.
Tovább
4. Raúl Julia: Street Fighter (1994)
Az elsősorban inkább színpadról ismert Raúl Juliát komoly, fajsúlyos színészként tartotta számon a világ, aki csak ritkán – például az Addams Family Gómezeként – állt neki bohóckodni. Miért vállalta hát el a Jean Claude Van Damme főszereplésével készült, teljesen debil videójáték-adaptációt, ráadásul úgy, hogy közben titokban gyomorrákkal küzdött?
A válasz egyszerű: a játékért rajongó gyerekei szépen megkérték rá. Julia pedig utolsó filmjében olyat alakított, mint még soha. Teljesen megvadultan, 110 százalékosan beleélve magát a szerepbe gonoszkodik a sátáni Bison tábornokként. Talán nem is emlékeznénk erre a filmre ilyen jó szívvel Julia nélkül, aki ilyen intenzíven vitt vászonra karizmájából annyit, amennyit csak tudott, mielőtt elérte volna a vég.
5. Oliver Reed: Gladiátor (2000)
Oliver Reed hírhedt volt alkoholproblémáiról, de Ridley Scott epikus filmjének forgatása előtt külön meg is ígérte a rendezőnek, hogy a munka alatt mindenképp józan marad. Igen ám, de a hétvégéken tovább italozott, és ez is lett a veszte. A hazafias lelkületű brit színész a forgatási helyszínül szolgáló Málta fővárosában botlott bele pár tengerészbe a hazájából, akikkel jól le is pacsizott, hamarosan pedig ivóversenyre hívta ki őket.
A 61 éves színész számára azonban halálos kimenetelű sztrókkal végződött a verseny, a filmet pedig testdublőr és effektek segítségével fejezték be. Viszont Reed még így is BAFTA-jelölést kapott szerepéért, teljesen kiérdemelten: elhivatottan, magnetikusan alakította ugyanis a gladiátorból kiképzővé váló öreg harcost, aki Maximust (Russel Crowe) is felkészíti az arénák veszélyeire.
6. Heath Ledger: A sötét lovag (2008)
Kétségkívül a 21. század egyik meghatározó alakítását nyújtotta Heath Ledger Jokerként, amely sikerrel építette be az internetkultúrába is az azóta rommá mémelt bohócbűnöző alakját. A fiatal színésznek már csupán a halála után szavazott Oscar-díjat az Amerikai Filmakadémia, és visszanézve azt mondhatjuk: még akkor is bőven megérdemelte volna, ha korai, tragikus halála miatt nem épp a díjátadók időszakában hág tetőre az iránta érzett szimpátia.
Ledger annyira beleélte magát a saját, anarchista filozófiáját követő gonosztevő szerepébe, hogy az komoly mentális küzdelmet jelentett számára már a forgatás alatt is. Az eredmény azonban egy kikerülhetetlen alakítás lett, amely segített magát a filmet is kikerülhetetlenné tenni, és többé-kevésbé megújítani a szuperhősfilmek műfaját. Ledgert sokan próbálták utánozni, vagy épp lerázni a hagyatékát, de azóta sem kaptunk vele akár csak összemérhető Jokert. (Nem, nem feledkeztem meg Joaquin Phoenixről.)
7. Tony Todd: Végső állomás - Vérvonalak (2025)
Talán nem a Végső állomás legújabb része volt Tony Todd életének szerepe, azonban a horrorlegenda novemberi halála, a frencsájzban betöltött kulcsszerepe, illetve a film meglepően pozitív kritikái miatt illőnek tartjuk a most mozikban látható alkotást is megemlíteni a listán. Utolsó filmjének elkészítése ráadásul óriási erőfeszítésébe került az élete vége felé közeledő, folyamatosan betegeskedő Toddnak, aki a beszámolók szerint különösen gyengének érezte magát a munka során.
Ám mégis úgy döntött, hogy megcsinálja, a rendezők pedig annak is hagytak teret, hogy egy különösen megható jelenetben gyakorlatilag közvetlenül szólítsa meg a közönséget, és üzenje meg nekik, hogy értékeljék életük minden egyes pillanatát. Búcsúbeszéde így nemcsak egy szívből szóló üzenet, hanem az egész filmsorozat egyik legfontosabb tanulságának összefoglalása lett.
