1. Sissy Spacek – Carrie (1976)

Sissy Spacekre már a Carrie előtt, Terence Malick Sivár vidékében is többen felfigyeltek, azonban King legelső regényének 1976-es adaptációja volt az a film, amely elhozta neki a sztárságot. Brian De Palma rendező eredetileg nem is neki akarta odaadni a film főszerepét, ám a színésznő a meghallgatáson annyira lenyűgözte őt, hogy változtatott tervein. Megérte: Spacek össze is szedte élete első Oscar-jelölését, a karrierje szépen beindult, a Carrie-t pedig a mai napig az egyik legjobban sikerült King-adaptációként tartjuk számon. Emellett a film érdeme az is, hogy visszahozta Hollywoodba az akkoriban inkább színházban dolgozó Piper Laurie-t, aki Carrie fanatikus anyját játszotta a filmben.

2. Shelley Duvall – Ragyogás (1980)

Shelley Duvall később elismerte, hogy karrierjéhez óriásit adott hozzá Stanley Kubrick ikonikus adaptációja, ám a forgatás maga pokol volt számára. A rendező úgy akarta elérni, hogy Duvall karaktere zilált, idegösszeomlás-közeli állapotban legyen a vásznon, hogy a valóságban is az idegösszeomlás szélére kergette. A rendező a színésznőt kiközösítette a forgatáson, bárdolatlanul bánt vele, és állítólag egy jelenete során azért ragaszkodott 127 felvételhez, hogy minél inkább felidegesítse. Duvall később a lehető legdiplomatikusabban azt nyilatkozta a forgatásról: „más nézőpontokból elég jó volt!”. Azért az neki is imponált, hogy ez volt az a szerep, ami után elkezdték az emberek felismerni őt az utcán.

3. Kiefer Sutherland és sokan mások – Állj mellém! (1986)

Kiefer Sutherland az Állj mellém! című filmből tanulta meg, hogy soha ne nézze meg alakításait a vásznon. Amikor ugyanis először látta az elkészült alkotást a stábnak tartott vetítésen, elszégyellte magát, és meg volt győződve arról, hogy borzalmas munkát végzett: azt hitte, ezzel véget is ér a karrierje. Azonban ez nem így volt: Sutherland játéka a többiekével együtt nagyszerű lett, a színész pedig nagy lépést tett a sztárság felé. Sőt, a klasszikus felnövéstörténet volt az, amely beindította többek között Wil Wheaton, Jerry O'Connell, Corey Feldman és a később tragikusan fiatalon elhunyt River Phoenix karrierjét is.

4. Morgan Freeman – A remény rabjai (1994)

Morgan Freemannek nemcsak az arcát, hanem a rendkívül karakteres és összetéveszthetetlen hangját is szívesen kihasználják Hollywoodban: a színész az évek során számtalan szinkronszerepet vállalt el, több filmet is ő narrált. Azonban mindenki kedvenc Stephen King-adaptációja, az 1994-es A remény rabjai volt az első film, amelyben Freeman nemcsak színészként, hanem narrátorként is közreműködött. Talán érthető, hogy ezután több filmes is azt szerette volna, hogy ha már megszerezték Freemant egy-egy projekthez, hadd mesélje el ő is a sztorit. Hiszen a közönség nem tud nem bízni ebben a jellegzetes, biztonságos baritonban!

Stephen King elmondta, szerinte melyik regényéből készült film lett jobb, mint a könyv

Stephen King szerint a Tortúra című regényéből készült adaptáció messze felülmúlja a könyvet.

Tovább

5. Steven Weber – Ragyogás (1997)

Stephen Kingen kívül mindenkinek tetszett a Kubrick-féle Ragyogás. Az író annyira utálta az első feldolgozást, hogy több mint másfél évtizeddel később sikeresen bulizta ki, hogy egy kisebb volumenű, de a könyvhöz hűbb adaptáció is elkészülhessen. Elsősorban azt szerette volna, hogy a főszereplő ne legyen bogaras már a film kezdetén, hanem hogy egy teljesen normális átlagemberként veszítse el eszét a játékidő alatt. Ebben a tévés minisorozatban már Steven Weber játszotta Jack Torrance-t, akinek roppant jól jött ez a szerep. Az addig főleg vígjátékokból ismert színész játéka volt az, amely leginkább lenyűgözte a kritikusokat az adaptációban, és emiatt kezde az álomgyár némileg komolyabban venni a színészt.

6. Sir Ian McKellen – Az eminens (1998)

Nem tartozik a legismertebb, sem a legjobb King-adaptációk közé az 1998-as Az eminens, ám egy nagyon fontos dologban mégis hozzájárult a filmtörténethez. A főgonosz náci tisztet alakító Ian McKellen ugyanis ennek az alkotásnak köszönheti, hogy ráosztották Magneto szerepét az X-Men frencsájzban, amely Gandalf mellett a másik meghatározó karaktere lett a brit zseninek. A rendező Bryan Singer annyira elalélt McKellen játékától, hogy amikor pár évvel később rábízták a nagyszabású szuperhősfilmet, rögtön ő jutott eszébe a klasszikus gonosztevő szerepére, amelyet később számos filmben ismételt meg.

7. Anthony Michael Hall – Holtsáv (2002)

Anthony Michael Hall óriási sztárnak számított a nyolcvanas években: John Hughes több filmjében, valamint a Vakáció-szériában is emlékezeteset alakított. A kilencvenes évekre azonban némileg feledésbe merült a neve. A Holtsávból készült, 2002-es sorozat éppen ezért óriási visszatérésnek számított számára: a több évadon keresztül futó misztikus thrillerben egy új generáció ismerte meg a nevét, ő pedig ezután ismét elkezdett jelentősebb szerepeket kapni. Sőt, a sorozat forgatásán új készségeket is tanult: életében először rendezőként is dolgozhatott az egyik epizódon.

8. Daniel Webber – 11.22.63 (2016)

Daniel Webbernek aztán érdekes karrierje van: profi trambulinugróként kezdte, aztán szélturbinákon dolgozott gépészként, majd színészkedésre adta a fejét. Először csak apróbb, brit produkciókban kapott kisebb szerepeket – egészen addig, amíg a Hulunál úgy nem döntöttek, hogy ő kaphatja Lee Harvey Oswald szerepét az 11.22.63 feldolgozásában, amelyben egy időutazó (James Franco) próbál kezdeni valamint az 1963-as merénylettel, amely John F. Kennedy életébe került. A sorozat miatt elég sokan felfigyeltek rá: hamarosan már a Netflix-szel is forgatott, illetve több, rangosabb szerep is került hozzá.

Itt állítsa be, hogy a Port az elsők között legyen a Google-találatokban!