Ezek a merész alkotások nem féltek feltenni roppant fontos társadalmi kérdéseket, ráadásul ezt iszonyatosan élvezetesen tették.
1. Harakiri (1962)
A második világháború utáni japán társadalmat állította pengeélre Masaki Kobayashi feledhetetlen filmje, amely egyszerre intim és epikus portrét festett egy teljes értékrendszerében megingott országról. A huszadik századig is túlélő, szinte vallásos kötelességtudat és szamuráj étosz csúfos kudarcot vallott a háborúban, amelyet nemcsak Hiroshima és Nagaszaki lebombázása, de a máig tussolgatni próbált japán háborús bűnök is bizonyítottak. A Harakiri arról szól: az ősi, mindenek felett állónak tartott értékek magukban hordozzák a diszfunkcionalitást, és belső ellentmondásaik révén kártyavárként omlanak össze egy komoly kihívással szemben.
2. Taxisofőr (1976)
Martin Scorsese és Robert de Niro korszakalkotó filmje azt mutatja meg, hogy az incel kultúra nem az internetkorszakban kezdődött. A férfi magány könnyedén átcsap szexizmusba és erőszakba, az eltévedt hivatástudat és az egó pedig komoly szenvedést okoz az elboruló agyú magányos farkasok környezete számára. Travis Bickle ijesztő, kísérteties portréja a mai napig is érvényes, tetteihez és gondolataihoz hasonló borzalmakkal pedig napi szinten találkozunk a médiában.
3. Elpusztíthatatlanok (1988)
John Carpenter gyagyás horrorvígjátéka könnyed, túltolt módon parodizálta az amerikai vadkapitalizmust, és a kritikátlan fogyasztói kultúrát. A magyar cím roppant találó: még földönkívüliekre sincs szükségünk ahhoz, hogy levágjuk belőle a kemény üzenetet a konzumerizmus kiirthatatlanságáról. Roddy Piper ultramenő Nadájához hasonló bosszúállók pedig a való életben nincsenek: Carpenter hősével igyekszik pozitívan állni az általa bemutatott problémákhoz, de ha egy picit is elgondolkodunk a filmen, nehéz elfelejteni a happy endet.
4. Truman show (1998)
Az ezredforduló tájékán számos hollywoodi film foglalkozott a középosztálybeli, a kései kapitalizmus világába beleszürkülő kisember szorongásaival. Truman (Jim Carrey) Neóhoz és Tyler Durdenhez hasonlóan egyre inkább azt kezdi érezni: egyszerűen muszáj, hogy többről szóljon az élet, mint amit a felszínen lát. Az ő esetében kiderül, hogy egy megrendezett realityben él, és ő a világtörténelem első embere, akinek szolipszizmusa teljesen jogos. Remek, ám ábrándozós, vágybeteljesítő filmről van szó: Truman által mi is eljátszhatunk a gondolattal, hogy egyszer magunk mögött hagyhatjuk szürke világunkat.
5. Amerikai szépség (1999)
Mi az élet értelme? Szomorúan tengetni a napjaidat a kisvárosbéli házadban, szépen lassan elhülyülni a munkában? Vagy könnyebb megtalálni azt úgy, ha teljesen felrúgod a világodat, elkezdesz kajtatni egy tinilányt, és annyira őszinte leszel mindenkivel, hogy hozzád hasonlóan ők is becsavarodnak. Lester Burnham (Kevin Spacey) az utóbbi utat választja, és rájön: soha nem is arra vágyott, amiről azt hitte, hogy vágyott rá. Neki magára a vágyra volt szüksége, hogy más legyen az élete, és az igazi értékeket útközben találta meg. Sajnos talán túl későn.
Az Űrodüsszeia óta nem láttunk ilyen rejtélyes és elgondolkodtató sci-fit
Az igaz történet alapján készült Constellation című csavaros sorozat egyszerre mutatja be az űrutazás nehézségeit, és szembesít a vágyva kutatott ismeretlen veszélyeivel.
Tovább
6. V mint vérbosszú (2005)
Még messze nem fasizálódtak úgy a nyugati társadalmak 2005-ben, mint mostanában, de a Wachowski-nővérek és James McTeigue már ekkor roppant ügyesen állították pellengérre a demagóg vezetőket és a képernyőkről vöröslő fejjel üvöltöző konzervatív influenszereket (Alex Jones bármelyik kiakadása csont nélkül beférne a filmbe). Ami már kényesebb téma: a V mint vérbosszú azzal a gondolattal játszik el, hogy bizony, egy ilyen helyzetben nemhogy a politikai erőszak, de a konkrét forradalom is játszik lehetséges megoldásként. Az alkotás hagyatéka pedig egyértelmű, hiszen V maszkja máig megkerülhetetlen popkulturális ikon.
7. A család kicsi kincse (2006)
Az élet egy kibaszott szépségverseny – hangzik el A család kicsi kincse vége felé. Azon ritka filmekről van szó, amelyek kiérdemlik, hogy elsüssenek egy ekkora közhelyet. A – látszólag – lúzerekből álló család kalandjairól szóló road movie több karakter kudarcain, kétségbeesésén és tévelygésén keresztül mutatja be, mik az igazán fontos dolgok az életben. No meg azt, hogy a társadalmi elvárásokhoz való görcsös igazodás talán nem is tartozik közéjük. Az igazi lúzerek meg azok, akik számára a siker áll mindenek felett.
8. Út a vadonba (2007)
Christopher McCandless elvégezte az egyetemet, aztán gondolt egyet, és elégette az összes pénzét, otthagyta családját, és nyom nélkül eltűnt. Az amerikai fiatal igaz történetét Sean Penn vitte filmre minden túlzás nélkül költői módon: kendőzetlenül mutatta be a társadalmon kívüli élet szépségeit és kegyetlenségeit. Legkomolyabb kérdéseit szinte lehetetlen megválaszolni: létezik-e teljes szabadság, és ha igen, érdemes-e meghalni érte? Az Út a vadonba nem hajlandó egyértelmű válaszokat adni, sem egyértelműen dicsőíteni vagy elítélni lázadó hősét. A szabadságvágy és annak ellentmondásai viszont olyan szépen, feledhetetlenül jelennek meg a vásznon, hogy a filmhez lehetetlen nem visszatérni néhány évente.
9. Tűnj el! (2017)
Jordan Peele frenetikus, lehengerlő szatírája az amerikai rasszimusról, valamint a jómódú, ájtatoskodó liberálisok álszentségéről szinte egymaga indította el a társadalomkritikus horrorfilmek új, máig tartó hullámát. Az alműfajon belül születtek jobb és rosszabb filmek is, Peele erőteljes, eredeti víziója viszont megismételhetetlennek bizonyult – akármennyire komoly és érett horrorrendezővé vált az egykori komikus, a Tűnj el!-t még ő sem tudta überelni. De nem is kell, és nem is lehet: egy egyszeri és megismételhetetlen kulturális csőbombáról van szó, ami nevettet, ijeszteget, és elgondolkodtat.
10. Élősködők (2019)
Bong Joon-ho dél-koreai rendező képtelen arra, hogy ne szőjön bele komoly kapitalizmuskritikát filmjeibe, legyen szó a Snowpiercer posztapokaliptikus vonatának egyenlőtlenségeiről vagy az Okja hibbant konzumerizmusáról. Az Élősködők című szatíra nem olyan nagyívű, mint ezek az őrületes sci-fik, viszont mélyebb és okosabb, mint a rendező hollywoodiasabb munkái. Ironikusnak is nevezhetjük, hogy ez a koreai nyelvű kamaradrámaként szintén előadható sztori tette a legnagyobb hatást alkotásai közül, és vihette haza a legtöbb díjat világszerte.
Vizuálisan kikészít, erkölcsileg elgondolkodtat: a 7 legkeményebb filmes pillanat Paul Verhoeventől
A rendező filmjei eléggé megosztóak, ami elsősorban a tabutémák explicit bemutatásának köszönhető.
Tovább
