Ez nem egy szponzorált cikk, belső szükségletből kellett feltennem a kérdést: miért ilyen istentelenül jók az Apple TV sorozatai?

A Netflix-előfizetésemet anno azért nem újítottam meg, mert egy évvégi szünet során rádöbbentem: az elmúlt 12 hónapban összesen mindössze kétszer jelentkeztem be a streamingfelületre, hogy megnézzek rajta valami újdonságot, ami éppen érdekelt. Nem hinném, hogy egyedül vagyok ezzel az élménnyel, legyen szó a Netflixről vagy épp a streamingverseny más, veterán szereplőjéről, ahol az évek alatt egyre inkább a mennyiség vette át az uralmat a minőség felett.

Ezzel párhuzamosan viszont a streaminges diétám egyre nagyobb részét tették ki az Apple TV sorozatai. A Ted Lassóval és a Különválással kezdtem, ezután jött az Utolsó befutók, A siló, majd a bombasztikus Pluribus. Nemrég a For All Mankind öt évadát daráltam le aggasztóan rövid idő alatt, illetve tűkön ülve várom a Cape Fear-minisorozat pénteki folytatását. Illetve valamikor a Widow's Bayt és a Star Cityt is be kell sűrítenem majd a menetrendembe.

Ezeket a sorozatokat nemcsak én ajnározom, hanem a kritikusok, a szakma, illetve a közönség is. Az Apple szériái rendre szép pontszámmal debütálnak a Rotten Tomatoeson, illetve az Emmy-átadókon is egyre gyakrabban találkozhatunk velük.

Kritika: A Breaking Bad alkotója minden idők egyik legjobb nyitányával dörrenti be a Pluribust

Az apokaliptikus fekete komédiában egy kiégett írónő azzal szembesül, hogy az egész emberiséget – rajta kívül – felzabálta egy rajelme.

Tovább

Mit talált el ennyire az Apple?

Pedig a kezdetekkor még a streamingvilág zabigyerekének tűnt az Apple. Tim Cook CEO már 2015-ben arról beszélt, hogy a techcég vezetése „intenzív érdeklődéssel" készül a sorozatgyártásra, amikor elkezdett összeállni a felület, az első kritikai reakciók langymeleg voltak a tartalmakra, hamarosan pedig a covid miatt a cég minden forgatást leállított. Azonban mire eljött 2021, már a sínre kerültek a dolgok: ekkor lett slágersorozat a Ted Lasso, illetve az az évi Golden Globe-gálán is feltűnést keltettek a streamer sorozatai.

Emellett egyértelmű, hogy a streamer ambíciói nem a sorozatok számában nyilvánul meg, hanem a képernyőre került szériák minőségében, merészségében. Gondoljunk csak az Alapítvány évszázadokon keresztül húzódó sagájára, a For All Mankind látványos alternatív történelmére és űrbéli szorult helyzeteire, vagy épp a Pluribus műgonddal megalkotott globális káoszára.

Ezek mind-mind afféle nagyszabású sztorik, amelyeket a többi streamer csak különleges esetekben, különlegesen nagy elvárásokkal vállal be, ám az Apple-nél többé-kevésbé a normának tűnnek. A streamer ezzel a hozzám hasonló sci-fi rajongóknak is kedveskedik: hiszen ez a műfaj gyakran kíván óriási befektetéseket. Az Apple viszont szűkös kínálatába több efféle sorozatot sűrített be, mint amennyit a többi streamer összesen kitermel. Ezzel pedig nemcsak azt érik el, hogy remek, máshol nem látható műfaji pezsgést érzünk náluk, hanem azt is, hogy a science fiction gyakran lesajnált, háttérbe szorított műfaját egyre nehezebb figyelmen kívül hagyni.

Az Alapítvány bolondos, szerethető harmadik évada figyelmeztet: ne üljünk ittasan a Halálcsillag volánja mögé

Az Isaac Asimov történeteiből készült sorozat az elstarwarsosodás jeleit mutatja, de izgalmas katyvaszt kutyul a nézőnek.

Tovább

Fenntartható a szárnyalás?

Az Apple TV-t manapság már leginkább azért szokás kritizálni, mert a felhasználók túl magasnak tartják az előfizetői díjat, illetve a streamer katalógusa sem olyan tág, mint a többi streamingszolgáltatóé. A vállalattól, és a Steve Jobs által létrehozott céges kultúrától viszont már megszokhattuk azt, hogy a magasabb árért tényleg remekbe szabott, a versenytársakat maguk mögé utasító termékeket kapunk: erre a legnyilvánvalóbb példa az iPhone. Most úgy tűnik, a sorozatok világában is hasonló, némileg elitista, ám a minőséget minden más fölé helyező eredményt akar elérni az Apple, és erre a pénzt sem sajnálja.

Reméljük, fenntartható lesz ez az üzleti modell, de egyelőre úgy tűnik, hogy nem mostanában termelhet nyereséget: a vállalat jelenleg nagyjából évi egymilliárd dollárt veszít a streameren a megemelt felhasználói díjak mellett is. Kevesebb feliratkozójuk is van, mint versenytársaiknak: 45 millió a fizető felhasználók száma, míg a Netflix 325 millióval, az HBO pedig 140 millióval számolhat. A streamingre szánt összes költség is alacsonyabb, mint a nagyoknál: az Apple évi ötmilliárdot szán produkcióra, míg a nagyobbak ennek akár ötszörösét is elköltik évente.

Szóval meddig lehet ezt csinálni? Meddig tud az Apple a köztudatba nehezebben betörő, ám kiváló minőségű, magas produkciós értékekkel készülő sorozatokat gyártani globális viszonyításban maroknyi közönségének? Félhetünk-e afféle minőségeséstől, amely a netflixes produkciókon is érezhető lett a streamer eredeti felfutása után? Egyelőre úgy tudni, hogy az Apple TV milliárdos veszteségeit a cég szükséges költségnek tartja, amely a felhasználók bevonzásához szükséges. Tehát úgy tűnik, még magabiztosan ülhetünk le legújabb sorozataik elé, bár kétségre ad okot az, hogy az elmúlt év során a vállalat csökkentette a streamingre szánt költéseket. Trendről pillanatnyilag nem beszélhetünk: de azért mindenképp élvezzük ki az Apple sorozatait, amíg lehet.