A történet nem lenne rossz, de rémesen hosszú és túlmagyarázott. A néző már rég rájött, hogy mi az ábra, de még egyszer meg kell néznie ugyanazokat a jeleneteket. Ezen némileg segít, hogy egy dupla csavart tartogat számunkra az író, de a rendezőnek sikerült ezt is az unalomig húzni. A színészek arcai inkább egy pókerpartira valók, mint filmvászonra. A soft-porno jelenetek pedig elvitték a film stílusát valami egészen furcsa irányba. (Bár lehet, hogy ennek köszönheti a kirobbanó sikert.)

Húúú, ez nagyon jó volt!

Ez egy nagyon gyenge filmfeldolgozása Sarah Waters azonos címû regényének. Ami ott valóban izgalmas és fordulatos, zseniálisan csavaros kalandregény, az itt egy felszínesre butított erotikus film. Nagyon nagy csalódást okozott. 10/2, amibõl egyet kapnak a színészek (nem az õ hibájuk, hogy rossz lett a film), és egyet a fényképezés.

https://geekz.444.hu/2017/01/01/2016-legjobb-filmjei
Park Chan-wook visszatért! A szobalány egy klasszikus szélhámosfilm dramaturgiájával indít, de aztán (dél-korai gyökereihez hûen) a kötelezõ és precízen kivitelezett fordulatok ellenére teljesen más irányba megy el - úgy játszik a nézõvel... hát, köhh, szóval ahogy a szereplõk egymással. Szexi, provokatív, izgalmas, és persze minden képkockájára kész gyönyör ránézni.

Itt-ott túl naturális, de amúgy egy iszonyú jó és csavaros film, nálam benne van a top 5-ben az idei felhozatalból :)

Nagyon jó film, pontosabban ritka jó, de szerelmi háromszög nincs benne.

leszbis

Az elbízással már nem lesz gondod.

Lekötelezel. Egy élmény volt megköszönni.

Köszönjük és egyben elnézést is kérnénk a személyedtõl, hogy eszmét cseréltünk a filmmel kapcsolatban. Köszönet a kulturált véleményedért.

Ízlésekrõl csak pofozkodni lehet...
De komolyan, az a szép ebben, hogy nem kell feltétlen egyetértenünk. Én például alább részletesen leírtam, hogy szerintem miért nem jó ez a film, miért nem zseniális és hogy miért marad el nagyon is az Oldboy-tól, vagy a Lady Vengeance - A bosszú asszonyától.
Szerintem egyáltalán nem nemes, nagyszerû, illetve az üzenete sem kifogásolhatatlan a végén, de neked meg pont tetszik a film. Gondolom sokaknak szintén tetszik a saját szempontjaik alapján, ezért is áll jelenleg 8.7-en.

Volt, aki azt irta, hogy mély mondanivalója nincs benne.
Hát ezt nagyon is vitatom... szeretetrõl, árulásról, a vágyról, érzékiség túlhajszolásáról, kisértésrõl szól többek között...
S mind zseniálisan egy csavaros történelmi filmbe szõve.
Nagyon kevés filmnek adtam eddig 10 pontot.
Ez a mû megérdemli.

Chan-wook Park egy zseni, ezt ezzel a filmmel is bizonyítja

Nem tudom pontosan, hogy mennyi idõs Sook-Hee, de az teljesen bizonyos, hogy már nem gyerek, Sook-Hee már felnõtt. Így a felelõsség kérdése természetesen rá is vonatkozik, mint bárki másra. Egyébként egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy egy tolvaj közegben felnõtt fiatal nagykorú nõ ne lenne talpraesett és ne lenne tisztában a dolgok alapvetõ mûködésével. Szerintem naivság azt gondolni, hogy õ csak a lopáshoz értett, meg az aranyos gyerekekhez és egyébként kenyérre lehetne kenni. Érdekes, hogy Fujiwara ajánlatánál, amikor megegyezett a családdal, Sook-Hee volt az, aki saját magának külön kért még 100 000-et és nem ment bele rögtön a kisebb részesedésbe. Azt gondolom, ez is elég jól leírja Sook-Hee talpraesettségét és tapasztaltságát. Õ nem egy szende, szentimentális fiatal lány volt, aki mellékesen értett a lopáshoz, hanem egy ugyanolyan ember volt, mint Fujiwara, ha valamennyivel fiatalabb is volt nála. Sook-Hee és Fujiwara közötti korkülönbség nagyjából 10 év. Az nem olyan rengeteg. Mindazonáltal egyikõjük sem volt egy kifejezetten rossz ember, ha természetesen hibákkal mind a ketten is rendelkeztek.
Hogy is lehetne közöttük egyenlõséget tenni. Hogy ne lehetne közöttük egyenlõséget tenni?
Sook-Hee-nak nem az életkora miatt nincs ráhatása a cselekményre, hanem azért mert Fujiwara és Hideko ketten vitték véghez azt a tervet, aminek Sook-Hee csak egy eszköze volt. Átverték a csalót, aki át akarta verni az úri hölgyet, az arisztokratákat. És persze Fujiwara és Hideko közös terve is kudarcba fulladhatott volna, ha Hideko nem tartja magát a tervhez, de mivel Sook-Hee a Hideko által felállított bizalmi próbát elbukta, így Hideko végül nem hátrált ki a bolondok házánál.
Ne feledd, hogy nem csak Fujiwara a beavatott, hanem Hideko is, és õ is mindvégig döntési helyzetben volt. És amíg Fujiwara Hideko-val közösen Sook-Heet egy intézetbe záratta - persze nem végleg -, addig Hideko kifosztotta Fujiwara-t és közvetve a pincébe is küldte õt.
Én elhiszem a filmforgalmazó cég véleményét, de inkább maradok a sajátomnál, hiszen én is láttam a filmet és levontam a karakterekbõl és a cselekménybõl következtetéseket.
Bár a linken nem vélek felfedezni konkrét kinyilatkoztatást, hogy számukra mirõl is szólt a film, azon túl, hogy anyagilag számukra nem volt egy rossz választás. Jelentsen ez bármit is.

Sook Hee még nagyon fiatal, egész életében annak az öregasszonynak a "székhelyén" mûködött, ahol a film elején láthattuk.
Tapasztalatai kizárólak a lopással kapcsolatos dolgokra koncentrálódik, és jó érzéke van a gyermekekhez, azok gondozásában.

Fujiwara már érett férfi, sokat tapasztalt, dörzsölt "világfi".
A korkülönbség kettejük között legalább egy generációnyi.
Hogyan is lehetne köztük egyenlõségjelet tenni?
most megnéztem, hogy a valóságban 11 év korkülönbség van a két szinész között.
A filmben az életkorukra nincs utalás ha jól emlékszem.
Kim Tae Ri 1990 04 24
Ha Jung Woo 1979 03 11
Ezzel azt akarom mondani, hogy Sook Hee felelõssége az események alakulása miatt csekélyke, ráhatása sem igen van, mig Fujiwara döntéshelyzetben van, és rajta múlt, hogy az események hogyan alakultak(meg persze Hideko-n)
itt van a filmforgalmazó véleménye A Szobalányról.
http://koreainhungary.blog.hu/2017/04/03/ertekek_a_mozivasznon

Sook-Hee valahol a legtisztább karakter - ha persze õ sem hibátlan - és az õ története a legegyenesebb is egyben. Bár számomra kicsit furcsa ez a kettõsség a megítélés tekintetében. Mármint amikor Sook-Hee áll csalónak, kisemmizendõ a számára még ismeretlen Hideko-t, akkor õ csak ,,teszi a dolgát, próbál megfelelni a rá bizott feladatnak", de amikor Fujiwara áll csalónak, aki még nem is akarja kisemmizni Hideko-t, hanem egy tisztességes ajánlattal áll elé, amit Hideko akár vissza is utasíthatna, akkor Fujiwara egy szinte ugyanúgy romlott férfi, mint a nagybácsi és valahol meg is érdemli a végzetét. Én ezzel az értelmezéssel nem tudok mit kezdeni, számomra nem koherens, következetes. Mellesleg a teszem a dolgom és én csak meg akarok felelni szerintem sosem volt mentség a felnõtt emberek részérõl. Sook-Hee tudta jól, hogy mit csinál, hogy mire vállalkozik és ha Fujiwara bízta is meg, a szerepeken túl inkább volt a kapcsolatuk kollegiális, mint fõnök-beosztott jellegû.
Ha Fujiwara sürgetõen elvárját Sook-Hee-vel kapcsolatban érted, akkor a hitelesség okán a Hideko-val közös terük része az, hogy elhitessék a környezetükkel, még Sook-Hee-val is, hogy ami folyik, az egy udvarlás és lánykérés. Persze Sook-Hee tudja, hogy Fujiwara nem elõkelõ és hogy akkor még csak látszatból akarja elcsábítani Hideko-t, de azt akkor még nem tudja, hogy Hideko is be van avatva, így ezt elõtte is színjátékkal leplezni kell.
Ha Hideko-val kapcsolatban érted, hogy Fujiwara csak kavar körülötte, és hogy sürgetõen elvár, akkor az eredeti terv, a kettejük közös tervének része az, hogy Fujiwara a kor normáinak megfelelõen egy pökhendi, rámenõs fiatalembert alakít, de az természetesen nem õ. Amint azt ki is fejti, õ sosem akart egy nemes ember lenni, inkább csak arra vágyott, hogy anyagilag szabad lehessen, hogy ne legyen gondja jelent és a jövõt illetõen emiatt. Hogy ne kelljen elgondolkodnia azon, hogy mit rendelhet meg, vagy mit nem. De a nemesség, mint státus, sosem vonzotta. A színészt sem kergetik meg az utcán, mert az elõzõ elõadáson késes gyilkost és ármánykodót játszott. Fujiwara, amikor már minden színjátéknak vége, amikor már véghez vitték a tervet szerelmet vall Hideko-nak. Azzal azonos õ és nem az eljátszott szerepével.
Sook-Hee és Hideko elég sokáig nem képesek megbízni egymásban, egy ízben el is árulja egyik a másikat, ami után a másik is bosszút áll. Ezután békélnek meg egymással és nyílnak meg egymás felé végleg. Sook-Hee nem azt ismeri fel végérvényesen, hogy vagy megbízik Hideko-ban, vagy nem és ezért elveszíti végérvényesen, mert sokáig nem is volt célja megtartani õt. Sokáig az õ munkája, dolga sokkal fontosabb volt, mint maga Hideko. Amikor végül beismeri, hogy Hideko számára fontosabb, mint a csalás, akkor dönti el, hogy meg is akarja tartani. A kettõ együtt nem megy ugye.
Nem hiszem, hogy itt nagyok és kicsit dolgáról lett volna szó, hiszen azok "csak" szerepek voltak, amint ember Sook-Hee nem volt kisebb, mint Fujiwara, csak a csalás során betöltött szerepe szerint.
Persze, gondoltam, hogy úgy értetted, én is úgy értettem. Mint minden elvonatkoztatásnak, átvitt értelmû képnek, vagy az elvonatkoztatott és a hozzá kulcsként viszonyuló eredeti értelme. Én nem éreztem versengésnek ami közöttük zajlott, mert számomra egyáltalán nem is hasonlított a cselekmény a versengésre. Nem csak hogy kimondva nem volt, de Fujiwara részérõl az ellenfélféle, ellenetek vagyok és mindent csak magamnak motívum sem volt meg. Fujiwara együttmûködött Hideko-val, nem versenyzett, Hideko és Sook-Hee viszont mint végül kiderült, könnyen meglehet hogy versenyeztek. Már csak az a kérdés, hogy versenynek tekinthetõ-e az a cselekmény, aminek csak egy résztvevõje (Sook-Hee és Hideko, mint az egyik fél) van?

Sook Hee szerintem a legegyszerûbb a történetben.

Megbízzák egy feladattal, azért õt, mert kell egy kis rátermettség, és tehetség is.
Elmegy, teszi a dolgát, próbál megfelelni a rá bizott feladatnak.
Azután valami elkezdõdik az úrnõ, és õközötte.
Ez egy macska-egér harc,"bízni, vagy nem bízni" , mindeközben Fujiwara folyton kavar körülötte, folyvást sürgetõen elvár...
Késõbb ismeri csak fel végérvényesen, hogy vagy megbizik teljeskörûen Hidekoban, vagy elvesziti örökre.
És õ megbízik. Végül kiderül, hogy jól tette, de ezt csak a végén tudjuk meg, és tudja meg õ is.
Neki nem kell a nagyok dolgába beleavatkozni, vagyis nincs igazán döntéshelyzetben,

A versenyt én átvitt értelemben gondoltam.

Igen, leginkább Fujiwara kérdésében különbözik el a meglátásunk, bár a két nõ, legfõképpen Hideko kérdésében is teljesen másképpen ítélkezünk.
Ne vedd kérlek személyeskedésnek, mert nem az, de szerintem te Fujiwara-t kifejezetten agresszori, elnyomó szerepben akarod látni, így a filmet is ehhez igazítva értelmezed. Fujiwara származott, ahonnan származott és egy nyilván egy kemény élet végett tehetséges, de cinikus emberként csalónak állt, akár csak Sook-Hee. Fujiwara a romlott korral/közeggel konzisztens, eljátszott szerepét kivetíted magára Fujiwara-ra is. De szerintem ez egyáltalán nem helytálló, Fujiwara kicsivel sem rosszabb, vagy romlottabb ember, mint Sook-Hee, vagy Hideko, amit a film során többször is bizonyít. egyszerûen csak õ az a karakter, akit a filmben a szerelem "nem fogad a kegyeibe".
Arra pontosan nem emlékszem már, hogy Fujiwara mennyi felolvasó esten is volt mielõtt felfedte volna a kártyáit Hideko elõtt, de az egészen biztos, hogy bármilyen ürüggyel ismeretlen "nemes" emberként nem kerülhetett volna Hideko közelébe. Amikor felfedte a kártyáit világosan kifejtette a tervét Hideko-nak és világossá is tette, hogy a mások elõtti csábítása csak a színjáték része, nem más. Jóval késõbb, persze kettesben már szerelmet vallott neki, de az azelõtti, mások elõtt bemutatott udvarlás/csábítás - a Sooh-Hee elõtti is ugye - csak a terv része volt.
Nem tudom, hogy mennyire volt egyszemélyes eleinte Fujiwara terve, errõl a film sem beszél konkrétan, de ha esetleg elfogadom a felvetést, hogy az egyszemélyes tervébõl szükségszerûség okán vált kétszemélyes, akkor sem érzem egyáltalán bármivel is alattomosabbnak õt. Éppen ez a lényeg. Vannak a társadalmi szerepek, a társadalmi maszk, és van az ember, errõl is szól a film lényegében. Mint csaló Fujiwara a maga hasznára törekedett, ahogyan egyébként Sook-Hee is, ez a csalóknál evidencia. Viszont Fujiwara, mint ember sokkal több volt, mint egy csaló. Megtehette volna, hogy tönkreteszi mind két nõt, a Hideko-val közösen átvert Sook-Hee-t is és akár Hideko-t is, mégsem tette. Sõt, tisztességbõl a csõbe húzott Sook-Hee-nak még egy új életet/személyazonosságot is csináltatott, nem hagyta volna önszántából, hogy Sook-Hee a bolondok házában maradjon. Ezentúl kockázatot vállalva megnyílt Hideko felé, szerelmet vallott neki, ami persze nem talált viszonzásra. Ez persze megesik, de utána gyorsan a pincében is találta magát, ami már nem feltétlenül volt vele szemben tisztességes. De hát ez is megesett.
A szerelemnek egyébként nem az a lényege, hogy kapsz-e jelet a másiktól, vagy sem. A szerelem önérték, vagy érzed, vagy van, vagy nem. Könnyen megeshet, hogy a másik nem viszonozza a szerelmet - amint a filmben ez meg is esett -, de az attól még szerelem. Bizonyos, egészen érvényes értelmezésben egyébként a plátói szerelem a legtisztább.
Azt nem tudjuk, hogy Hideko mennyire állt Fujiwra felett "összmûvészetileg" de talán nem is ez a lényeg. Ez nem egy verseny. A klasszikus mûvészetekben Hideko arisztokrata neveltetése okán is otthon volt - nem a perverz nagybácsira gondolok, hanem a társadalmi közegre, normákra. De az is igaz valahol, hogy az, amit Fujiwara, vagy Sook-Hee végzett, az is mûvészet valahol. Persze nem mindegy a kit és hogyan vonatkozása, de ebben Fujiwara nem vétett igazán. Mert a beteg, perverz nagybácsit "semmizte ki", Hideko-t felszabadította és Sook-Hee-t sem hagyta végleg magára, ha az átverõt át is verte persze.
A két nõ elég sokáig átveri egymást. A felakasztós jelenet idõrendileg eléggé késõn van már, de még utána sem tud Hideko rögtön megbocsájtani Sook-Hee-nak az általa végig tudott és próba elé is állított árulásáért, ezért a bolondok házába záratja Fujiwara-val. Õk csak majd késõbb, a film vége felé bocsájtanak meg egymásnak és nyílnak meg végleg. A "fás" jelenetnél maximum csak az dõl el, hogy Sook-Hee végre képes felhagyni a tervvel, az árulással és Hideko-t választja, amit Hideko viszont még nem fogad kendõzetlenül, õ akkor még nem tud túllépni a sértettségén, a csalódottságán.
Sook-Hee és Hideko társadalmilag nem voltak egy szinten, de emberileg talán egy szinten voltak. Az erotikus szexjelenetek az esztétizálás és a két nõ kapcsolatának szubjektív érvényét kívánta öregbíteni a nézõben. Az emberi vonatkozáson ez mit sem változtat. Engem ezek a jelentek egyáltalán nem zavartak, egyrészt tényleg szépek voltak, másrészt csatlakoztak a Laars von Tier által eszközölt, ,,kezeljük a nézõt felnõtt emberként" mozgalomhoz csatlakoztak, ami nekem nagyon tetszett, mivel kifejezetten visszásnak tartom azt az attitûdöt, hogy a filmekben mindenkit szét lehet darabolni, fröcsöghet a vér, szakadhatnak a végtagok, de komoly erotikát, azt nem szabad mutatni. Ez a nézõ gyerekként kezelése és rendkívül zavaró.
Az nekem egyáltalán nincs meg sehol, hogy Fujiwara és Hideko terve, amikor bezárják Sook-Hee-t az már inkább Hideko és Sook-Hee terve volna, amibõl kihagyták Fujiwara-t. Errõl a film emlékeim szerint sehol nem mesél és nem is nagyon következik belõle a számomra.
Ha versenyként értelmezed, akkor sem volt igazi verseny, mert ha két nõ versenyzett is volna, Fujiwara velük nem tette. Fujiwara a terv alatt és után, mindvégig õszinte volt Hideko-val.
Lehetett-e volna más vég Fujiwara számára? Hát persze. Nem lett és pont. De ahogy Fujiwara egy csaló volt, úgy Sook-Hee is az volt és ugyanúgy õ is végezhette volna hasonló módon.
A film nem egy szimpla történetet akart elmesélni, hanem egy üzenetet is át akart adni, mint azt Chan-wook Park-tól már meg is szokhattuk. Csak az az üzenet ellenben más többre érdemes filmjeivel, sajnos hamis lett, lévén, hogy már-már - szeretném hinni, hogy nem teljesen - ideológiai alapokra szövõdött és nem az életre, az igazságra, a mondjuk úgy, testvéri jólelkûségre.
Fujiwara akár haljon meg, indokolatlan kegyetlenség közepette, igazságtalanul, ettõl film egy film akár, egy dráma mondjuk. De ne az legyen a végsõ üzenet, hogy minden a helyére került, mert ez nem történt meg. Mondja azt, hogy az élet az van, hogy ilyen, a két nõ meg szereti egymást és annyi.

Most azért válaszolok ilyen késve, mert össze kellett szednem a gondolataimat, eddig inkább indulatból irtam. :))
Azt hiszem, az alapvetõ különbség közöttünk Fujiwara megitésében van.
Õt ugy nevezhetném, hogy a "tolvajok királya", ami azt jelenti, valóban kinõtt, inkább kiemelkedett a zsebtolvajok pitiáner világából, de csak annyira, hogy elõkelõen tudott nagy pénzekért alakitani.
És hol alakitott? a nagybácsi elegáns uraknak fenntartott "felolvasóestjein".
Bevetve a nagy csáberõt - annak gondolt, de valójában csak megjátszott- ugy hiszi, sõt biztos benne, hogy Hideko csak ugy elcsábitható!
Késõbb amikor látja, hogy a terve nem mûködik, akkor kénytelen Hidekót bevonni, és lemondani a fele pénzrõl (ezt elhiszem Neked, nincs kedvem most mégegyszer végignézni).
Késõbb viszont szerelmet vall. Kapott erre valaha is valamiféle jelet Hidekotól? egyáltalán nem.
Hideko annyira felette állt mûveltségben, tudásban, képességekben. Mig Fujiwara másolta a nagy festményeket ( a polip) addig Hideko értette a magas mûvészeteket.
Az egyetlen, amivel nem rendelkezett, az a szabadság volt.
Fujiwarát valószinûleg megtévesztette a felolvasóesten Hideko erotikus kisugárzása, , a bezártsága, a férfiaktól való elszigeteltsége.
Emiatt õ ugy gondolta - balga módon - hogy megnyerheti egy kis vallomásfélével Hideko szivét, és 2 & 1 -ben, övé a szexi kis nõci, + az egész pénz!

Hideko másképp gondolta. Õ rá sem nézett a férfira, nem érdekelte. Hogy is érdekelte volna, amikor az is részvett az a nagybácsi felolvasóestjein?
A szerelem két ember egymáshoz való vonzódását jelenti. Itt Fujiwara "szerelme" Hideko iránt egyoldalú volt.
Már máskor többször belefutottam olyan vitákba - koreai filmek kapcsán - hogy az egyoldalú szerelem az egyáltalán szerelem-e? Szerintem nem. Lehet ez megszállottság, a sértett EGO megnyilvánulása, hiúság, birtoklási vágy, de semmiképp sem szerelem.
Itt is ez az eset fordult elõ. Lehet hogy Fujiwara komolyan gondolta, és beleszeretett, de látnia kellett, hogy a nõ semmit nem viszonoz belõle.

A két nõ is eleinte becsapja egymást. De ott a fánál, Hideko kötéllel a nyakában, és Sook Hee, a kétségbeesett szolgálólánylány, aki fogta a lábait, ott akkor eldõlt, vagy a teljes bizalom egymás iránt, vagy semmi. Akkor értették meg mindketten, hogy ennek az életük a tétje, és csak egymásra számithatnak.
Õk a teljes bizalom mellett döntöttek.
Akkor még ott van, hogy a szolgálólány sem volt Hideko szinvonalán. Lehet, de emiatt kellett az erotikus részek, mert ez az egyetlen olyan része az életnek és szerelemnek, ahol nincsenek különbségek.
Hallottam olyan kritikákat, hogy öncélúak ezek a jelenetek, meg hogy ezek nélkül is le lehetett volna forgatni ezt a filmet.
Egyáltalán nem.
Amikor Fujiwara a bolondok házánál bezáratja Sook Hee-t, akkor már Hideko és Sook Hee titokban összesküdtek Fujieara kijátszására.
Akár ugy mondhatnánk, verseny volt, amiben Fujiwara lemaradt, a lányok elõtte jártak egy lépéssel.
Ez lett végül a veszte. Lehetett volna-e más vég Fujiwara számára? ha itt nem hal meg, akkor meghal a következõ, vagy a még következõ csalása közben, még élt volna pár hetet, hónapot? Élet volt-e ez?
a képen a két lány a rendezõvel egy filmfesztiválon

Helyesbítek. Igen, a vallomás valóban nem a hotelszobában történik, hanem egy kevéssel elõtte. A hotelszobában már nem történik Fujiwara részérõl szerelmi vallomás, inkább csak egy válaszra vár Hideko részérõl. És amikor Hideko átmegy hozzá, nem mond nemet, nem utasítja el õt. Fujiwara pedig a mint szerelmes, hinni akar abban, hogy Hideko-ban is felébresztheti azt, amit õ is érez. De nagyot téved.
Milyen érdekes, egy férfit is az érzelmeinél fogva lehet a leginkább átverni, megvezetni... A profi csaló, aki nem hagy magán támadási felületet, kidolgoz egy nagyon is mûködõ tervet és végül az általa szeretett nõ - akivel a tervet végig közösen hajtották végre - húzza csõbe.