KOBUCI Gyereknap // Paár Julcsi: Rókatánc (mesés komédia)

„Semmi sem állandó, csak a változás maga” - mondhatnánk vigaszként hőseinknek, akik akarva, akaratlanul - vagy talán a rókáknak köszönhetően - sodródnak kalandokba, követnek el baklövéseket, kerekítik újra életüket.

Paár Julcsi így vall a Rókatánc című lemezről:
„Úgy érzem, odabent örök-gyerek maradok! A mai napig elvarázsolnak a mesék, magával ragad az önfeledt játék öröme, megérint, felemel, összerendez a dal. A próbafolyamatok, koncertek, előadások során észrevétlen átváltozom; új minőségek bújnak elő belőlem. Így van ez a Rókatánc kapcsán is! Az eddigi meselemezeim témái is emberi helyzetekről szóltak, kapcsolatokról, egyéni és közösségi kihívásokról, oldásokról. Ezúttal viszont rókabőrbe bújok, és egy egészen új perspektíva nyílik meg a történetben, karakterábrázolások, társas-viszonyulások terén. Rókákról szól a fáma Dél-Amerikától Japánig, az ókori görög történetmesélő Ezópus fabuláitól a magyar népmese kincsen át, a modern irodalom álló-csillagáig Antoin de Saint-Exupéry-ig. Fontos és kollektív tartalmak kapcsolódnak hozzájuk; az értelem, az individuum, az emberekkel való közvetlen kapcsolódás képessége emeli a rókákat egyfajta átmeneti térbe, ami az én mesém kezdő felütését is adta!

Zeneileg is, gyakorlatilag kimeríthetetlen téma a “rókatánc”, hiszen a dallam bejárja az egész nyelvterületünket, különféle jellegű, változékony formavilágú nyomot hagyva maga után.Ezek után mondanom sem kell, hogy életem egyik első gyerek-színházi szerepe a Kis herceg Rókája volt - hálás és éltere-szóló tanulság egy egész-világot-megszelídíteni-vágyó, de bátortalan 11 éves kislány számára. Az meg csak a ráadás, hogy egykori “Weineres” zongoristaként, sejtszinten ivódott belém ez az örök érvényű melódia, talán éppen azért, hogy most újra nekiindulhasson és formálódjon tovább a Ti örömötökre is!”