10 dolog, amit talán nem tudtál Az édes életről

Federico Fellini filmje megkerülhetetlen klasszikus, de bemutatásakor sokan erkölcstelennek és istenkáromlónak tartották.

 

1. A híres jelenetet a Trevi-kútnál egy hétig forgatták márciusban, amikor még hidegek voltak az éjszakák. Fellini úgy mesélte, hogy

Anita Ekberg órákig állt a hideg vízben, minden gond nélkül, de Marcello Mastroianni búvárruhát viselt az öltözéke alatt, de még úgyis fázott – legalábbis ezzel indokolta, hogy benyakalt egy egész üveg vodkát, és teljesen részeg volt a jelenet forgatása közben.

Fellini egyébként először piszkosnak találta a szökőkút vizét, mire a Scandinavian Airlines System (SAS) egy, a forgatáson jelen lévő képviselője a filmes csapatot ellátott egy speciális zöld tengeri festékkel, amit tengeren történő vészleszállás esetén használtak. Ezzel színezték be a vizet, Fellini nagy megelégedésére.

2. A filmet és különösen az utolsó tengerparti jelenetet az 1953-as hírhedt Wilma Montesi-gyilkossági ügy ihlette. Montesi egy átlagos olasz nő volt, rendes családból. Holttestét egy Róma melletti tengerparton találták meg, majd a nyomozás során fény derült az akkori római felső tízezer drog- és szexorgiáira, de az elkövetőt soha nem találták meg.

3. Arra a kérdésre, hogy hogyan jutott eszébe a film ötlete, Federico Fellini azt válaszolta, hogy pár évvel korábban az aktuális divat miatt a római nők úgy néztek ki, mint a nagy virágok. A filmben több  rendkívül eltúlzott jelmez (például két női vendég köpenye a kastélyban tartott parti jelenetében) erre utal vissza.

 

 

4. A film hozzájárult a paparazzo kifejezés beemeléséhez a nyelvbe: a kifejezés Marcello fotós barátjától, Paparazzótól származik, akit egyébként Tazio Secchiaroli fotóriporter ihletett. A név forrását szinte mindenki máshogy magyarázza. Fellini egy későbbi interjúban elmondta, hogy egy calabriai (ahol a görög nevek még gyakoriak voltak) férfit hívtak így, akivel egyszer találkozott. Más források szerint a kifejezést Fellini találta ki: a veréb, azaz passero az egyik olasz nyelvjárásban így hangzik, és a hírességek körül ugráló és szaladgáló fotósok a verebekre emlékeztették a rendezőt. A Fellini-kutató Peter Bondanella szerint  azonban"bár valóban olasz családnév, a szó valószínűleg a papataceo, egy nagy és idegesítő szúnyogot jelző szó elferdítése. Ennio Flaiano, a film társ-forgatókönyvírója viszont azt mondta, hogy a nevet George Gissing egyik regényének egyik szereplőjétől vette át. A paparazzi a paparazzo szó többes száma.

5. Miután Fellini elutasította az ötletet, hogy Paul Newman legyen a főszereplő, a legendás producer, Dino De Laurentiis Gérard Philipe-ot javasolta, ugyanis Marcello Mastroiannit "túl puhánynak és jóságosnak tartotta, inkább családos embernek, mint olyan típusnak, aki az ágyba dobálja a nőket". Newman híján Laurentiis végül otthagyta a produkciót.

6. Az olasz katolikus párt, a Democrazia Cristiana és a Vatikán mélyen ellenezte a filmet Róma városának és gonosz arisztokráciájának (amely történelmileg nagyon közel áll az egyházhoz) ábrázolása miatt. A film elleni egyik cikket, La schifosa vita (A mocskos élet) címmel valószínűleg az az Oscar Luigi Scalfaro írta, akit 1992-ben Olaszország köztársasági elnökévé választottak. A L'Osservatore Romano nevű vatikáni újság a lehető leghatározottabban elítélte Az édes életet, és felszólította olvasóit, hogy bojkottálják az erkölcstelen, istenkáromló filmet – persze ezzel csak azt érték el, hogy minél többen meg akarják nézni. Az Egyesült Államokban a Catholic League of Decency nevű szervezet Fellini alkotását azon filmek kategóriájába sorolta, amelyek "önmagukban nem erkölcsileg sértőek", de vigyázni kell, nehogy félreértsük őket. Az amerikai katolikusok a filmet nem a hedonizmus ünneplésének, hanem "a hedonista társadalom züllöttsége és romlottsága elleni keserű támadásnak" tartották.

 

 

7. Ugyan külső helyszíneken is forgattak, a film nagy részét a legendás római Cinecittà stúdió területén vették fel, többek közt a Via Veneto kávézóinál játszódó jeleneteket – noha a valódi Via Veneto mindössze néhány kilométerre volt a stúdiótól. Fellini eleinte megpróbált ott forgatni, de csak hajnali 2 és reggel 6 óra közötti időszakra kapott engedélyt, és még ezekben a korai órákban is sok volt a bámészkodó. Így történt, hogy felépíttette a Cinnecittában az utca mását, és megígérte a producereknek, hogy a film bevételének rá eső részéből kifizeti.

8. Marcello előbb egy étteremben, majd a film végén a tengerparton találkozik egy fiatal lánnyal, Paolával, aki az ártatlanságot képviseli a züllöttség kultúrájában.

Fellini hajlamos volt a megszállottságra, és különösen eltökélt volt abban, hogy megtalálja a tökéletes lányt erre a fontos és szimbolikus szerepre.

Ám hiába lapozgatta a színészek fotó-portfólióit, nem érezte egiket sem a szerepre megfelelőnek, így nyílt castingot hirdetett meg, amire ötezer tinilány jelentkezett. Fellini köztük sem találta meg a megfelelőt, míg végül egy régi barátjánál vacsorázva egyszer csak megjelent Paola – vendéglátójának 14 éves lánya, Valeria Ciangottini. Azonnal leszerződtette a szerepre.

9. A kifinomult milánói közönségnek nem tetszett a film, "hosszúnak, nem elég viccesnek, és ami a legrosszabb, erkölcstelennek" találták. Az orgiajelenet alatt azt kiabálták emberek, hogy "szégyelld magad", és a legvégén a legtöbben kifütyülték a filmet. Amikor kilépett a moziból, Fellinit leköpte egy néző. Mások "gyávának", "kommunistának" és "ateistának" nevezték, és a következő napokbban a rendező több száz mocskolódó táviratot kapott. Fellini azonban egészen szórakoztató esteként emlékezett vissza a vetítésre, ugyanis a premieren megfázott és tele volt gyógyszerekkel.

10. Nicolas Winding Refn, a Drive rendezője Az édes életet a "valószínűleg a valaha készült legnagyobb filmnek" nevezte.